Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-34

246 Az országgyűlés képviselőházának Bh házi dolgokról van szó — ezért az illetők ellen büntető eljárást indítsanak. (Zaj. — Derültség a szélsőbaloldalon. — Büchler József: Ezen csak nevetni lehet!) Itt van azután a kezemben egy levél. Debrecen mellett van egy Józsa nevű község, amely már régóta Debrecen városához akar csatlakozni. Képviselőtestületi közgyűlésen kimondotta azt, hogy Debrecen városához csatlakozik. A lelkész, a tanítók mind benne voltak ebben és azt mondják ők maguk, — itt van a leírásukban — hogy egész pályájuk önzetlen hazafias munkában telik. Ök, akik a községben köztiszteletnek, szeretetnek örvendenek és akik hivatásuknál fogva is a népnek szellemi és erkölcsi irányítói, súlyos sérelemnek tartják, hogy velük szemben bárkinek bizalmas jelentésére titkosrendőri és csendőri nyomozást folytassanak akkor, amikor a törvény szakaszaira hivatkozással nyiltan és nem titkon szervezkedve, egy szegény nyomorult községnek egy városhoz való csatolását kívánják. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezért is eljárást indítottak ellenük titkos gyűléstartás miatt. (Büchler József: Stolypin-rendszer!) így van ez az egész vonalon. Lehetetlen, hogy ezen a helyzeten ne történjék változtatás. Hiszen, ha a pártszempontokat nézzük is, ma kétségtelenül úgy van, hogy az ország földmívelő népe Gaal Gaston igen t.' képviselőtársamtól, az ő puritanizmusától várja a megváltást. Nincs más helyzet és örülni kellene annak, hogy a magyar középosztálynak ilyen érdemes és értékes tagja az, akiben a magyar föld népe megbízik. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ezzel szemben mit látunk? Igaza van itt felszólaló képviselőtársamnak: éppen ahol ez a csoport, amelynek Ő a vezére, kíván szervezkedni és megmozdulni, ott abban a pillanatban szigorúbb az eljárás, szigorúbbak az intézkedések a rendőrhatóságok részéről. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon") Méltóztassék nekünk megengedni, hogy mi a mai időkben e gondolatok jegyében szembeálljunk a szociáldemokrata párttal, ott álljunk szembe, ahol szükséges és felvilágosítsuk a népet (Büchler József: Nincs abból semmi baj!) Ebben nincs semmi, ennek meg kell lennie, ennek a küzdelemnek le kell folynia, (Úgy van! Úgy van! a bal és a szélsőbaloldalon.), mert a rendszer megbukott és arról van szó, hogy polgári alapon ' tudjuk-e tartani a magyar nemzet többségét, avagy a másik alapra helyezkedik-e. Ezt a küzdelmet szabadon, nyiltan, férfiasan kívánjuk megharcolni, ezért kérjük a gyűléstilalom felfüggesztését, mert ennek ez a rendje, ez a módja, és ez a magyar nép nagyon is megérett már és nagyon is jogosított éppena mai túlterheltség alatt arra, hogy ebben a kérdésben ilyen irányban az állásfoglalás lehetősége meg légyen. (Büchler József: Azért kellenek a szabadságjogok, hogy ez lehetséges legyen. Ez az eszmei mérkőzés!) Lehet, hogy nagyon bölcsnek és okosnak méltóztatnak tartani azt a pénzügyi politikát és azt a kormányzati tevékenységet, amelyet Teleszky János igen t. volt pénzügyminiszter úr az országban kifejt, (Propper Sándor: Közben 975 lett a dollár az országban. Ezt elérte!), én azonban abban a meggyőződésben vagyok, hogy ha ez így folyik tovább, és ha nincs lehetőség arra, hogy a mag'yar közvélemény a gazdasági helyzetben állást foglalhasson, ha nem történnek meg mindazok az intézkedések, amelyeknek meg kell történniök, akkor az a polgári alap, amely országunk fennmaradásának egyik sarkköve, feltétlenül kicsúszik a lá. ülése 1931 december 9-én

3 szerdáit* bunk alól és megtörténik az, hogy a szociálue* mokratapart, amely meg vagyok róla győződve» maga sem akarná, hogy itt többségbe kerüljön, (Propper Sándor: Hogyne akarná, ezt minden párt akarja!), maga sem tudja megfegyelmezni azt az elkeseredést, amely ilyen helyzetből kiváltódik. Ennélfogva arra kérem az igen t. belügyminiszter urat, méltóztassék ezt a gyűléstilalmat felfüggeszteni, méltóztassék lehetőséget nyújtani arra, hogy ezekben a kérdésekben a polgári társadalom, amelynek egyetler lehetősége tisztán csak a gyűlésen való szervezkedés, mert nekünk nincs más lehetőségünk, állást foglalhasson. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Következik Dinnyés Lajos képviselő úr interpellációja a belügyminiszterhez. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását Brandt Vilmos jegyző (olvassa): «Hajlandó-e a belügyminiszter úr megszüntetni a gyűléstilalmat, amelyik a nemzeti és polgári gondolat rovására titkos agitációra és a nép félrevezetésére nyújt módot?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Dinnyés Lajos: T. Képviselőház! Az emberiség iejiödéséoen, amióta társadalmi és állami közössegek vannak, mindig az egymásra ható társadalmi és politikai erők eredője szabta meg és mutatta azt az irányt, amelyen haladnia keJ. az államnak vagy társadalomnak. Minél több oldalról jött ez a hatóerő, az erők eredője. annál tökéletesebben mutatta ezt az irányt. Kagyon természetes, hogy ha ezeknek a hatóerőknek bármelyikét ellensúlyozták, elnyomták vagy elvették, az eredő erő nem mutatta azt az irányt, amelyen mennie keLett akár annak a társadalomnak, akár' annak az államnak vagy nemzetnek, melynek fejlődési irányát mutatta. Magában a primitiv államformában az ököljog volt az az erő, amely megszabta ezt az irányt. Napjainkban is már az ököljog erejét érezaük magunkon, amikor a kormány többségének tudatában, behozta a gyűlés tilalmat, amely némaságra kárhoztatta a magyar nemzetet és lakatot tett minden magyar emberre. A modern kulturáltamban az ököljognak nem lenne szabad érvényesülnie, mert amiként minden akciónak megvan a reakciója — ez régi fizikai törvény — akként a társadalmi életben és az államban is az ilyen kényszerű némaságnak félő, hogy meg-esz az ellenhatása. Természetes, hogy a hatalmon lévőknek az ellenvélemény sohasem volt szimpatikus és sohasem tetszett. Pedig az ellenvélemény volt a regulátor. A gépnél, ha a regulatort elvesszük, két eshetőség áll elő, vagy elalszik a gép teljesen vagy pedig felrobban. A magyar nemzet, a magyar állam regulatorát, a kritika szavát is elvették s most itt áll előttünk a kérdés, mi lesz a magyar néppel?. Itt is kialszik-e, mint a kazánban az élet vagy pedig rohanunk, megyünk és nem tudjuk hová, hol állunk meg. (Mojzes János: Beszélhetsz jó vitéz!) Pedig a kormányzatnak éppen a közelmúltból szomorú példaképei lehetnek ezen a téren. Nem akarok nagyon messzire menni, csupán csak Oroszországra hivatkozom ez alkalommal. Mikor az orosiz—japán háború után a Gapon-féle lázadást, leverték, jött Stolypin a maga ólom- és sóbányás Szibériájával és két Oroszországot teremtett meg, a fö-dfeletti és a földalatti Oroszországot. Igaz, hogy hosszú évek, sőt évtizedek kellettek hozzá. És mit látunk napjaink-