Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-37
Az országgyűlés képviselőházának 37. ü nemcsak a köztisztviselőkkel, hanem a képviselőkkel szemben is? Mert például itt latok egy műegyetemi tanárt, aki a tiszai hidak ellenőrzésével lett megbízva és ebben az ügyben mint országgyűlési képviselő az államtól több ezer pengő tiszteletdíját kapott. (Dinnyés Lajos: Nézési díj!) Hogy ki, meg tetszik találni, nagyon könnyű, csak egy úr végezte ezt. (Meskó Zoltán: Keresztrejtvény!) Itt van egy másik úr, — de hiszen nem is ez a lényeg, felhozhatnék igen sok ilyen esetet. Kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy amikor az ifjúság nem tud elhelyezkedni, — annak ellenére, hogy hangsúlyozom: minden körülmények között a rend híve vagyok, nem helyeslek semmilyen tüntetést és ez ellen mindig síkra fogok szállni — minden szimpátiám azé az elkeseredett ifjúságé, amely azt látja, hogy itt megöregedett és kiöregedett emberek nem öregedtek ki a stallumokból, csak az állásból (Meskó Zoltán: A munkából!) — helyesen korrigálja ki képviselő úr — és ugyanakkor ezek az urak bent ülnek a legkitűnőbb állásokban és kizárják a lehetőségét annak, hogy az ifjúság előre törhessen. Ezenkívül még büntető szankciókat is látunk az intellektuális fizikai munkát • végzőkre, mert Dinnyés t. képviselőtársam még rá sem mutatott arra a súlyos helyzetre, hogy például közüzemeknél és az államnál fel sem veszik fizikai munkásokként ezeket az egyetemet végzett ifjakat; tudniillik valamennyi állami intézetnek van úgynevezett házi szabálya, amely szerint egy Bizonyos idő letelte után ha valaki egy esztendeig volt alkalmazásban, kenheti az átminősítését a kvalifikációjának megfelelően. Ez azt jelenti, hogyha egy egyetemet végzett ember el akar menni villamosvezetőnek, vagy akármilyen üzemhez garázsmesternek, nem veszik fel, mert félnek, hotgy bizonyos idő múlva kívánni fogja az átminősítését. Amikor azonban a magánmérnökök küldöttségileg kénytelenek kérni a népjóléti minisztériumot és a fővárost, hogy szellemi szükségmunkában részesítsék őket, s amikor ilyen nagy nyomor van, akkor kénytelen vagyok koncedálni, hogy bár igazságos az, ha valaki nem álláshalmozásért, de munkatöbbletért nagyobb jutalmazásban részesül, de ha az igazság és az igazságtalanság között kell választani, akkor a kisebb igazságtalanságot választom, s ezért az az álláspontom, hagy egy munkánál, egy jövedelemnél többje senkinek ne legyen, addig, amíg itt éheznek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Méltóztassék befejezni, képviselő úr. Andaházi Kasnya Béla: Éppen ezért az volna a tiszteletteljes kérésem, hogy igenis, vigyázzon a többségi párt; én meg vagyok győződve róla, hogy a legjobb szándék vezeti, (Meskó Zoltán: Eddig együtt vezettük a szándékot!) azonban nagy hiba történt itt, amikor a termelőtársadalom, a gazdatársadalom alapjáról letértünk és amikor a többségi párt még messzebbre ment vissza. (Zaj. — Elnök csenget.) Egy mondattal befejezem. Egészen az ősfoglalkozásokig mentek vissza. Amikor azt látjuk, hogy ma a cserekereskedelem korszakába jutottunk, akkor azt is kell látnunk, — a múltban talán ez volt nagy és súlyos hibája a pártnak — hogy az ősfoglalkozást igen erősen művelték, mert míg a pártelnök úr vadászott, addig — sajnos — a minisztériumokban halásztak. (Derültség és taps a bal- és a szélsőbalodalon.) Az elnöki napirendi javaslatot nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? ése 1931 deoember 12-én, szombaton. 369 Takách Géza jegyző: Meskó Zoltán! Meskó Zoltán: T. Képviselőház! (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások: Mi lesz a titkos választójoggal?) Szomorú lenne, ha erről beszélnem kellene. (Andaházi Kasnya Béla: Kövessétek a gandhizmust! Hiába viceeltek!) Elnök: Csendet kérek! Meskó Zoltán: En azt hittem, hogy a vitát ma befejezzük és a kormánynak módot adunk arra, hogy az időt felhasználja és fontos javaslatokat készítsen elő. TTgy tudtam, pártközi konferencia volt, melyen a pártvezérek pártjuk megbízásából elhatározták, hogy a vitát rövidesen befejezik. Persze, akkor még nem tudtam, hogy ezt az ellenzék nem tartja be, úgy hittem, hogy a pártközi határozat kötelező lesz rá nézve is. (Zaj balfelől.) Megindokolom, miért mondtam azt, amit az előbb mondtam. En várom a kormány bejelentett törvényjavaslatait, várom azt, amiért állandóan küzdöttem, (Propper Sándor: Várhatsz babám !)^ várom a mammutfizetések beszüntetését célzó törvényjavaslatot és más törvényjavaslatokat. (Kabók Lajos: Nagyon türelmesen várja, az a baj!) Igenis, a kormánynak sürgősen be kell váltania igére tét. Lehetetlen állapot az, hogy ma, amikor az ifjúság és mások nem tudnak az országban elhelyezkedni, nem tudnak egy darab kenyérhez jutni, másoknak módjukban van dúskálni, halomszámra kalácsot enni. (Büchler József: Miért nem segítenek rajta 1 ?) Azért^ követeljük • a kormányzattól, hogy ezen segítsenek és várom a bejelentett javaslatoknak a benyújtását. (Büchler Józseí: A titkos választójog is benne van a programúiban és azt is várhatja! — Zaj.) Ide* nem titkos választójog kell ezeknek a kérdéseknek a megoldásához, ide becsület kell, hogy beterjesszék ezeket a javaslatokat és én várom a beterjesztésüket, mert lehetetlen állapot, hogy emberek éheznek, mások pedig dúskálnak a javakban. (Büchler József: Szavalás az egész! — Zaj.) Igenis, váram a kormánytól, hogy ezen a téren megtegye az intézkedéseket. Most, hogy közelednek a karácsonyi szent ünnepek, a kormány állásfoglalását megkönynyíthetnék mindazok, akik álláshalmozók, hogy magukba szállva, önként lemondanának ezekről az állásokról. (Derültség a bal- és a s'zélsobaloldalon. — Zajos felkiáltások: Várhatsz babám, elvárhatsz!) En felszólítom innen az ország házából az álláshalmozókat, hogy önként mondjanak le, (Büchler József: Várhatsz babám, elvárhatsz!) ne várják meg, hogy kiseprűzzék, vagy kifüstöljék őket állásaikból! — (Dinnyés Lajos: Naivatás ez!) Mentől tovább húzzák ezt a dolgot, annál rosszabb lesz. (Kabók Lajos: A szónok is lemond?) T. képviselőtársam, hála Istennek, büszkén • merem állítani, hogy az állam kasszájából képviselői fizetésemen kívül egy fillért nem kapok. Ne gondolja tehát a képviselő úr, hogy ideállok vizet prédikálni és bort inni. Vegye tudomásul a képviselő úr, hogy önzetlenül cselekszem ebben a kérdésben (Kabók Lajos: Es az újságjával mi van?) és követelem mindenkitől, saját képviselőtársaimtól is, akik az állam kasszájából több fizetést húznak, több állást töltenek be, (Andaházy Kasnya Béla: Több nyugdíjat több címen húznak! — Ügy van! Ügy vart! a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy adják át helyüket azoknak, akik kenyér és állás nélkül vannak az országban. (Andaházi Kasnya Béla: Nines kurázsija senkinek hozzányúlni, mért magasállású emberekről van szó!) T. képviselő-
