Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-30

Âz országgyűlés képviselőházának 30. sági válságból ki akarja vezetni ezt az országot. (Mojzes János: Végre valami titkos a kormány programm jában! — Esztergályos János: Bethlen elvitte magával a húsosfazekat!) Méltóztassék megengedni, hogy amidőn a jelentés kapcsán az ország állapotával foglalkozom, egyúttal a vita anyagával is foglalkozzam, mert hiszen ebben a vitában a kormány magatartása az egységespárt és a támogatók magatartása, valamint az ellenzék magatartása is bizonyos tekintetekből figyelmet érdemel. Én azt láttam, hogy eddig a vita akörül forgott, helyes volt-e Bethlen István gróf 10 esztendős politikája, vagy sem. Voltak, akik támogatták az ellenzéki padokról, s voltak, akik védték a túlsó oldalról. Inkább a múlttal foglalkozott a parlament, kevésbbé a jelennel és még kevésbbé a jövővel. T. Ház! Hogy helyes volt-e a miniszterelnök úr politikája, azt hiszem, ezt a volt miniszterelnök úr már eldöntötte Debrecenben a képviselőválasztások során mondott beszédében, mert akkor a volt miniszterelnök úr azt mondotta, hogy minden programm annyit ér, amennyit gazdaságilag produkálni tud. (Friedrich István: Bizony, ezt mondta!) Ez volt a volt miniszterelnök úr programmbeszédének a textusa és ha én ebből a textusból indulok ki, és az ország mai állapotát figyelem, akkor éppen az ő állásfoglalása alapján kell megállapítanom, hogy ez a tíz esztendős kormányzati tevékenység eredményt nem mutatott fel. Mivel tehát Bethlen István volt miniszterelnök úr személye volt benn a vitában, engedjék meg, hogy ezt a vitát egy kissé megismételjem és figyeljem, hogy milyen volt a magatartás a barátok részéről, milyen volt a magatartás az ellenzék részéről és milyen volt magának a Károlyi kormánynak magatartása. A barátok nevében a keresztény gazdasági párt jelenlevő tiszteletreméltó vezére, gróf Zichy János t. képviselőtársam mondott beszédet. Abban megállapította, hogy hiszékenyek voltak a hibákat illetőleg, túlságosan bíztak is. Ezt a megállapítást tudomásul veszem, nézetem szerint azonban az igen t. kereszténypártnak (Kun Béla: Ellenzékbe kellene mennie!) a felelősséget is vállalnia kell, mert az én megállapításom szerint — aki ennek a rendszernek kezdettől fogva egyik figyelője vagyok itt a parlamentben — ezekből a hibákból a barátok és az igen t. keresztény gazdasági párt hasznot húztak. (Büchler József: Kontingentált hasznot!) Mi ellenzékiek tapasztaltuk, hogy azt a közigazgatási támogatást, amelyet a választáskor szokott a Bethlen-kormány érvényesíteni, a keresztény gazdasági párt képviselőjelöltjei éppen úgy megkapták, mint az egységespárt tagjai. (Zaj.) Mi azt láttuk, hogy a tíz esztendő alatt nem annyira kritikáról van szó, mint inkább arról, hogy egy miniszteri tárca vagy két miniszteri tárca jusson-e a keresztény gazdasági pártnak. Mi azt láttuk, hogy a keresztény gazdasági pártnak fővárosi része a fővárost olyan törvények alapján, amelyek ellen súlyos kifogást emeltünk, a kezébe kapta. Azt láttuk, hogy az Országos Társadalombiztosító Intézetben ma voltaképpen a keresztény gazdasági párt helyezkedett el, szóval, ami 1914 előtt a szociáldemokratáké volt, az 1925 után a ke; resztény gazdasági pártnak jutott. (Erdélyi Aladár: Váltógazdaság!) Ezt kötelességem egészen r Őszintén megmondani. A felelősség kérdésében nagyon szeretem, ha tiszta bort öntünk a pohárba. De megnézem és vizsgálom az igen t. egyKfiPVISELŐHÁZI XAPLÓ. III. | \ , ülése 1931 december 1-én, kedden. 79 ségespárt tagjainak magatartását is. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Azt kell megállapítanom, hogy a vita során itt a legtöbb szónok védte ennek a tízesztendős rendszernek munkáját. Vállalta mindenki a felelősséget azért, hogy Bethlen István volt miniszterelnök úrnak a híve, ellenben már abban a tekintetben, hogy ide jutott az ország, nem méltóztattak odáig menni a felelősségvállalásban, ameddig kellett volna, hanem méltóztattak hivatkozni a gazdasági válságra, méltóztattak hivatkozni Trianonra. Azt. ellenben^ hogy saját felelősségük is van ezekben a kérdésekben, az igen t. egységespárt szónokai elmellőzték a vita során. (Zaj. — Jánossy Gábor: Csak érzik!) A jelentés a jövőt illetőleg kétségtelenül megállapította, hogy baj van és a bajon segíteni kell. Sőt életrevaló javaslatokat is kaptunk idevonatkozólag egy-két ajakról. De arra vo^ natkozólag, hogy a baj gyökeres orvoslása az erkölcsi és gazdasági válságnak nemzeti összefogással való kiküszöbölése által történhetik meg, még csak szirénhangokat sem hallottunk. Azt látjuk, hogy a párt a tízéves tanulság után is, bár a helyzetért magáért a felelősséget nem vállalja, a hatalomhoz görcsösen ragaszkodik és a maga részéről továbbra is ezt a párturalmi rendszert kívánja biztosítani. Ebből kifolyólag, méltóztassanak megengedni, az én nézetem az, hogy ha az egységespárt a mai helyzetet teljes mértékben átlátja, akkor neki szakítania kell egy gondolattal, amely gondolathoz ma görcsösen ragaszkodik azzal, hogy a ihatalmat ne saját szempontjából nézze, hanem igenis, biztosítson olyan^ nemzeti, összefogást, amely nemzeti összefogásnak a vége tényleg az lesz, hogy az ország a kátyúból kivezetődik; szóval a mai viszonyok között az egységespártnak bizonyos fokig önmagának kellene feláldoznia magát az ország érdekében. Idevonatkozólag azonban még kijelentéseket sem kaptunk. T. Ház! Az ellenzéknél az álláspont kettő volt: az egyik az, hogy a felelősségre mutattak rá és ebben a tekintetben helyesen ostorozták a tízéves rendszert, a másik pedig az, hogy a maguk részéről igyekeztek lehetőséget teremteni és megmutatni azt, hogy miképpen történjenek a^ megoldások, miképpen lehet a helyzeten segíteni, amennyiben a házszabályokban megengedett időn belül ezt az ellenzék feltárhatta. Abban, hogy a mai időben a dolgozó magyar társadalmat a jövő nemzeti összefogás érdekében összefogják s a polgári és nemzeti gondolatnak megtartsák, az ellenzéknek meg volt kötve a keze. Meg volt kötve azért, mert éppen ennek a kormánynak magatartása folytán nincs meg a lehetősége arra, hogy a mai kétségbeejtő időkben a népet a helyes tényállásról felvilágosítsa és azt a hitevesztett társadalmat, amely eddig csak egy irányt látott, a joibb jövő reményében összekapcsolni tudja, (Ügy van! bálfelöl.) A kormány elhelyezettségét illetőleg azt látom, hogy Károlyi Gyula miniszterelnök úr mindig azt jelenti ki, hogy az ő rendszere voltaképpen folytatása gróf Bethlen István volt miniszterelnök úr rendszerének. (Friedrich István: Nem igen jelent ő ki semmit! — Vázsonyi János: Akkor jól nézünk ki!) Ott azonban, ahol ezt a rendszert meg kell védeni, méltóztassanak megengedni, az elismerésből, kivéve a külpolitikát, a miniszterelnök úrtól igen keveset hallottunk; arra nézve, hogy ezt a rendszert esetleg javított kiadásban folytatni kellene és a koncepciót illetőleg a miniszterelnök úr egy21