Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-29

54 Az országgyűlés képviselőházának 29 tatkozni, mert hiszen az első években csupán a tényleges fizetések és a nyugdíjak közötti különbözet az, amit az ország meg fog takarítani ezzel a szervezeti reformmal. En a magam világfelfogásából kiindulva, a költségvetés leépítését helyesnek tartanám a költségvetés egy másik részében és ez az állami feladatok mindinkább való csökkentése. Nézetem szerint a háború utáni gazdálkodásban Európa maidnem minden állama arra az útra lépett, amelyen az etatizmusnak, az állami feladatok kiterjesztésének túlságos nasry mértéke történt meg. (Ügy van! jobb felől) Ez tiszteletteljes nézetem szerint leépítendő, leépítendő különösen az állami gazdálkodás azon ágazataiban, amelyekben az állam konkurrense a magángazdaságnak. Mert, ha a magángazdálkodás senyved, akkor az államnak nem szabad illoiális konkurrensnek lennie, már pedig az állam konkurrenciála a maga természeténél fogva mindig illojális konkurrencia, minthogy nem számít a nyereségnek és veszteségnek azokkal a kommerciális számításaival, amelyek a magángazdaságot lényegileg kötelezik és azt jellemzik. Ezek után áttérek egy más tárgyra, — minthogy a költségvetés matériája olyan, amelyről a legtöbb szónok beszélt itt a Képviselőház előtt — és ez az a kérdés, amelyre vonatkozólag mi a miniszterelnök úrtól is hallottunk egy a saitóban sokat kritizált nyilatkozatot. Ez a nyilatkozat pedisr a következő: közgazdasági téren ne várjunk átfogó, szerves, nagy reformot a jelenlegi nehéz helyzetben. Kifogásolták azt. hogv a miniszterelnök úr ezt mondotta, pedig tiszteletteljes nézetem szerint csak félreértették a miniszterelnök urat, mert igaz az. hosry ennyire kritikus időben egy hosszabb jövőt elorerajzolni teljesen lehetetlen, tehát nem lehet — hogy úgy mondjam — egy hosszúlejáratú programmot adni. de éppen -ágy igaz az is. hogy bizonyos tendenciákat már látni lehet és e tendenciáknak szigorú követése és az azok irányában való haladás gazdasági Programm, amelyet már nem szabad szem elől téveszteni. Mik ezek a tendenciák? (Halljuk! Halljuk! jobbfelölj r Elsőinek látom agrártermelésünk megfelelő átállítását a jelen nemzetközi helyzethez. Amennyire helyesnek kell elismernem az agrártermelés szubvencionálása tárgyában annak idején követett politikát, annyira azt kell állítanom, hogy most, a jelen helyzetben, ez a politika nem célszerű, minthogy agrártermelésünk olyan aérait kell szubvencionálnunk, ha a szubvenció politikáját fenntartjuk, amelvek jobban és könnyebben helyezhetők el a külföldön. Tehát a búzának szubvencionálása helyett szubvencionálni kell a gazdasági termelésnek más ágait. A másik tendencia, amelyet követni kell: kereskedelmi politikánk, vámszerződéseink kérdése. Szintén olcsó igazság, hogy a magyar agrártermelésnek nagyabb piacra van szüksége. (Mozgás jobbfelől — Örffy Imre: Védett piacra!) Igen és olyan piacra, amely terményeit megfelelő áron veszi át, tehát védett piacra. Ennek előfeltétele egy olyan gazdasági politikának inaugurálása, amely egy szorosabb kooperációt enged meg azokkal az államokkal, amelvek számba jöhetnek mint a magyar agrártermelésnek vevői. Ma az ellenzék egyik szónoka, Büchler t. képviselőtársam részéről hallottam egy felszólítást a kormánypárthoz, hogy a kisentente-tal szem-ben politikáját változtassa meg és kooperáljon gazdaságilag a ki sántán ttal. Erre rövid lesz az én válaszom. Nem kívánunk mást és a ' . ülése 1931 november 27-én, pénteken. teljes hajlandóság a mi részünkről erre nézve megvan (örffy Imre: Meg is volt!) és meg is volt már az utóbbi években, s hogyha ez eddig nem történt meg, ennek kizárólagos oka az, hogy mi hallottunk ugyan udvariasan megformulázott kormánynyilatkozatokat a másik oldalról, hallottunk általánosságokat, amelyeket gyakran az egyik kormányférfiú megtett és a tnásik dezavuált, (Ügy van! jobbfelöl) de a tárgyalóasztalhoz leülve eddig nem tapasztaltuk a kisentente egyik állama részéről sem azt a komoly közeledési szándékot, amely ennek a nézetem szerint rájuk is kívánatos célnak elérésére szükséges lett volna. (Ügy van! jobbfelől — Zsindely Ferenc: Az ellenkezőjét!) Kétségtelen, hogy ezt a szorosabb kollaborációt, történjék az preferenciális vámok, szorosabb vámszerződések alapján, elsősorban Ausztriával, de azután a kisentente-nak azokkal az államaival szemben is, amelyek a magyar agrártermelés átvevői, keresnünk kell. Erre vonatkozólag a készség megvan bennünk. Méltóztassanak a másik oldalról ezt a készséget szintén dokumentálni és akkor, bár világnézeti különbségek választanak el bennünket egymástól, Büchler t. képviselőtársam politikájának ezt a vonalát gazdaságpolitikai vonatkozásban szívesen hajlandók leszünk követni. Mert szomorú az, amit gazdasági téren látunk. Az az autarchiára való törekvés, amely egyik átka és elpusztítója ma egész Európa közgazdaságának, Magyarország f hátrányára ijesztő következményeket szült. Méltóztassanak csak az utolsó hónapok statisztikai adatait megnézni. Ha az utolsó három hónap értékstatisztikáját kivitelünk ama négy cikkére vonatkozólag, amely elsősorban jön számba, tehát az állatra, a búzára, a lisztre és a baronufira vonatkozólag összevetjük, akkor azt a szomorú képet látjuk, hogy amíg 1930 július, augusztus és szeptember hónapjaiban 88 millió pengő volt ennek a kivitelünknek értéke, addig a folyó évben csak 42 millió pengő, tehát a fele alá csökkent ez az érték és pedig, sajnos, nemcsak az árcsökkenés folytán, amely megmagyarázná ennek a számeltérésnek egy részét, hanem a mennyiségben is. Ne áltassuk tehát magunkat azzal, hogy pusztán az árak csökkenése idézte elő ezt a szomorú eredményt. Es hogy az autarchia hasonló eredményekre vezet más országokban is, — értve autarchia alatt a magas védővámos polotikát egyik oldalon és a dömping politikáját a másik oldalon, — ezt a nemzetközi hasonló számadatok is mutathatják, amelyek bennünket megtanítanak igen tanulságos számokra és például arra, hogy az utolsó évben a vezető nagy világállamoknak Handels-Volumenje •.. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Lakatos Gyula: Tisztelettel kérem beszédidőmnek egy negyedórával való meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatnak a meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbításhoz hozzájárult. Lakatos Gyula: ...mondom, a vezető nagy világállamok Handels-Volwmenje csökkent és pedig Németországé 33%-kal, Angliáé 22%-kal, az Egyesült Államoké 38%-kai és egyedül az egyelőre még oly boldog izolált szigetet képező Franciaországé csökkent csak 13'9%-kal. T. Ház! Azt hiszem, hogy itt van a nyitja a jövendő kibontakozásnak, hogy észre kell térniök az elzárkózás tekintetében a nagy államoknak is. Es én nem vagyok olyan pesszimista