Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-41

Az országgyűlés képviselőházának ki. jelentem, hogy elvileg azon az állásponton va­gyok, hogy sokkal helyesebb, mert sok össze­ferhetlenségi vonatkozás kerültetik el ezáltal, ha a tiszti főügyész magángyakorlatot nem folytat, de nincsen módomban törvényes rendel­kezés hiányában ebben a kérdésben imperative beavatkozni. Végül a képviselő úr interpellációjának 3. pontjára vonatkozólag, amelyben a csendőrség részéről történt két bántalmazást teszi szóvá, van szerencsiéin bejelenteni, hogy a tokaji esetre vonatkozólag, iamelyről a lapokból sze­reztem értesülést, a vizsgálatot • azonnal elren­deltem, az újfehértói esetről azonban még nem tudok, tehát erre nézve csak ezután fogom a vizsgálatot elrendelni. Természetesen nincsen módom a kérdésről ma részletesen nyilatkozni, mert hiszen a képviselő úr meg fogja engedni nekem, hogy azt a tényállást, amelyet a kép­viselő úr is újságból olvasott fel, száz százalé­kig helytállónak és valónak, elfogadhatónak nem tartom. Igaza van a képviselő úrnak abban, hogy én védem a csendőröket és kötelességem is meg­védeni őket, hiszen a csendőrök az állam hatal­mának és tekintélyének reprezentánsai ott, ahol saját hatáskörükben járnak el, ebben a te­kintetben tehát igenis védem a csendőröket. Egyúttal azonban kijelentem, hogy a legsú­lyosabban elítélem bármely csendőrközegnek vagy bármely más karhatalmi közegnek vagy bármely közigazgatási hatósági közegnek min­den a fennálló szabályokba és törvényekbe üt­köző eljárását és minden esetben, amikor ilyen esetek előttem bizonyítást nyernek, azokat a legszigorúbban meg fogom torolni. Ezt mél­tóztassék egyszersmindenkorra tudomásul venni és ne méltóztassék ta dolgot úgy beállí­tani, mintha én a csendőrök esetleges vissza­éléseit akarnám védelmembe venni. (Kabók La­jos: Egyetlen választási visszaélés sincsen megtorolva.) Legyen meggyőződve a képviselő úr arról, hogy amennyire védem az állam rendjét és az állam tekintélyét, annyira ügyelni kívánok és fogok is arra, hogy a ha­tósági közegek és személyek mindig törvényes keretek között maradjanak a maguk intézke­déseiben. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni. Szeder Ferenc: T. Képviselőház! Nem ké­telkedem a belügyminiszter úr jóhiszeműsé­gében és nem kételkedem abban, hogy akara­tát — hogy ott kezdjem, ahol a belügyminisz­ter úr befejezte — érvényesíti azokkal a köz­igazgatási közegekkel szemben, akik törvé­nyes hatáskörüket túllépik, de én éppen arra helyezem a hangsúlyt, hogy ezeknek a tör­vénytelenségeknek, amelyek mindjobban meg­ismétlődnek, méltóztassék elejét venni, mert lehetetlenség, szinte a lehetetlenséggel hatá­ros, ha felsőbb helyről a belügyminiszter úr olyan utasítást ad, amely fedi azt a gondo­latot, amelyet a belügyminiszter úr most ez­zel a konkrét esettel kapcsolatban kifejtett, hogy rendszeresen és sorozatosan megismét­lődjenek ezek a jelenségek, amelyek, sajnos, nem először fordultak elő, amelyeket ide kel­lett hoznunk. De én azt is tudom, hiszen lá­tom, -- itt van a csanyteleki eset is — hogy ezek az esetek, sajnos, nem is az utolsók, te­hát azt szeretnénk, ha a belügyminiszter úr intézményesen gondoskodnék arról, hogy ezek a brutalitások megszűnjenek, hogy végre-va­KÉPVISEILÖHÁZI NAPLÓ. III. ülése 1981 december 22-'én, kedden. 539 lahára eleje vétessék annak, hogy védtelen polgárokat, védtelen embereket, akár gyalog­sági ásóval, akár puskával, akármilyen más rendelkezésre álló szerszámmal összeverjenek. Mikor nem voltam képviselő, a múlt ciklus­ban, velem is majdnem megtörténtek ilyen esetek, amikor a törvény betartására figyel­meztettem a csendőrt, sőt megtörtént Reisin­ger képviselőtársammal is, hogy a esendői, amikor már nyilvánvaló volt, hogy képviselő­vel áll szemben, megbilincseléssel fenyegette. Amikor tenát t. belügyminiszter úr, ilyen je­lenségek fordulnak elő, (Kabók Lajos: Velem is előfordult! Az sincs elintézve!) amikor minduntalan találkozunk ezekkel, akkor igenis, intézményesen kell gondoskodni arról, hogy magyar csendőrök magyar embereket, azért, mert más a politikai állásfoglalásuk, mint esetleg az, ami a csendőrnek tetszik, vagy ami az államhatalomnak tetszik ebben a pil­lanatban, ne brutalizálja,nak és ne verjenek össze. Ez az egyik kérdés. A másik kérdés a következő. En tudom azt, hogy a törvénynek lehet azt a magyará­zatot is adni, amelyet a belügyminiszter úr mond. (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügy­miniszter: Nem lehet mást adni, nemhogy azt lehet adni!) Ezt a törvényszakaszt, a törvény 26. ^-ának hetedik bekezdését én is átnéztem egynéhányszor, mielőtt a kérdéssel ide jöt­tem. Ebből a törvényszakaszból azonban nem lehet azt kiolvasni, hogyha én egy indítványt teszek, indítványomat ne okolhassam meg a törvényhatóságban, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Dehogy nem!) mint ahogy a törvényhatóságok nagy részében ezt a törvényszakaszt úgy értelmezik és gyakor­latilag ugy is alkalmazzák. Az az eljárás, hogy benyújtom az indít­ványt a törvény által megkövetelt határidőn belül, előkészítik ezt az indítványt tárgyalásra, vagy elvetésre, de én nekem, mint indítvány­tevőnek, el lehet és még eddig el lehetett mon­danom! imindenkor véleményemet, csak azután határozott a törvényhatóság a felett, hogy tár­gyalja-e azt, vagy pedig napirendre tér az in­dítvány felett. Ez volt eddig, ez a gyakorlat volt eddig igen t. belügyminiszter úr, (Farkas István: Ez a logikus! Mást el sem lehet kép­zelni!) és eddig ez volt Hódmezővásárhelyen is, amíg bele nem nyúltak — ismétlem — azok­nak érdekkörébe, akik súlyos összeférhetlen ségbe kerültek a város érdekével. Mert hiszen látom én a tárgyalás anyagából, hogy a poli­tikai természetű indítványokkal szemben még nem olyan túlságosan agresszívek. Agresz­szívekké csak akkor válnak, amikor <az össze­férhetlenség kérdését bolygatják, amikor sze­mére vetik a tiszti főügyésznek és a város pol­gármesterének, hogy kiadták a munkálatokat versenytárgyalás mellőzésével és ezáltal a vá­rost károsodás érte, amikor tehát valakit ezért felelőssé akarnak tenni, amikor azt súlyos ösz­szeférhetlenségi esetet teszik szóvá, thogy^ a vá­ros tiszti ügyésze magánpraxist folytat és ma­gánpraxisában védelmére kel adóügyekben és egyéb ügyekben is a törvényhatósági bizottság ama tagjainak, akik egyúttal a várossal üzleti viszonyban is állnak, akik tehát a városnak szállítói. Tudom, hogy a belügyminiszter úr a hozzá kerülő ilyen természetű szabályrendelete­ket jóváhagyta. Ilyen szabályrendeletet készí­tett Hódmezővásárhely közgyűlésének több­sége is. Az így elkészített szabályrendeletet azonban megfelebbezték a belügyminiszter úr­hoz és a belügyminiszter úr leiratában körül­belül pecizírozta azt az álláspontot, amelyet 78

Next

/
Oldalképek
Tartalom