Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-41
Az országgyűlés képviselőházának il. és speciel Hódmezővásárhelyre vonatkozólag belügyminisizteri rendelet is előírja, hogy körülbelül hogyan kellene a törvényhatósági bizottságból való kizárási okokra vonatkozó szabályrendeletet megalkotni. (Temesváry Imre: Megcsinálták már!) Ha megcsinálták, úgy értelmezik és magyarázzák, hogy a város állandó szállítója ott ülhet és határozhat a város fontos vagyonjogi kérdéseit érintő kérdésekben; ott lehet és ott ülhet, amikor pályázatát elbírálják, ott ülhet és ott lehet, amikor köztudott dolog, hogy Csáky főügyész úr odaállaz adófelszólamlási bizottság elé és védi az ő érdekeit. Éppen ezek a szempontok teszik sürgősen szükségessé interpellációm második pontját, amelyet a belügyminiszter úrhoz intézek. A harmadik közismert kérdés, és vonatkozik a tokaji csendőrséggel kapcsolatban a legutóbb történt eseményekre. (Buchinger Manó: Közismert gyalázat!) A Népszavában már leközöltük, de mindamellett idehoztuk, hogy a belügyminiszter úrtól végre határozott felvilágosítást kapjunk arranézve, hogy mit akar tenni a mind jobban és mind többször előforduló azokkal a brutális jelenségekkel szemben, amelyeket a csendőrség magatartása idéz fel a védtelen emberekkel és polgárokkal szemben. Az említett helyen az történt, hogy e^ hó 12-én este bement a pártszervezetbe néhány csendőr és a jelenlevők közül hat embert elhurcolt. Ezt a hat embert a legbrutálisabb módon összeverték. (Buchinger Manó: Ázsia!) Közben olyan kijelentéseket tettek, hogy ha a vizsgálat megindul és mindez valónak bizonyul, talán a belügyminiszter úr is megteszi a szükséges lépéseket, hogy ezek ímegtoroltassanak. Nevezetesen ezeket az embereket, akik semmiféle 'büntető cselekményt nem követtek el, akiket a tárgyalás során legfeljebb kihágásban • lehetett volna vétkesnek nyilvánítani, elhurcolták a községházára, ott megbotozták őket, s közben a legféktelenebb módon szidták és gyalázták őket. Az egy'knek azt mondották, (olvassa): «Agyonszúrlak téged is, te büdös kommunista! Dávid tiszthelyettes felkapott erre egy gyalogsági ásót, — szórói-szóra olvasom a jegyzőkönyvet — azzal nekemszaladt és azt mondta: «Kutya, itt fogsz megdögleni!» Elkezdett vele ütlegelni, ahol ért, a karomat, a lábamat, az oldalamat döfölte az ásó nyeíével, Amikor az ütlegelést abbanhagyták, kértem őket...., Elnök: Lejárt a beszédideje, képviselő úr. Szeder Ferenc: Tisztelettel kérem beszédidőmnek 10 perccel való meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzá járulni? (Igen!) A meghosszabbítást megadja a Ház. Szeder Ferenc:... kértem, hegy ha már ütnek, legalább a karomat és a lábaimat ne üssék, mert hét tagból álló családom van, azoknak kenyeret kell keresni, inkább üssenek agyon. Dávid tiszthelyettes erre azt felelte: «Éppen azt akarom, eltörni a lábadat és kezedet, te kutya, legalább nem fogsz tudni írni a központnak és nem fognak tudni az újságba írni semmit erről az esetről azok a többi büdös kommunisták, azok a többi gazemberek.» Ezek után kizavartak a szobából és az .udvaron félreállítottak, amíg társaimat verték. Amikor azzal végeztek, újra behívtak. Hárman várakoztak rám. Minden szó nélkül nekem estek, egyik a hajamat, a másik a lábamat fogta es ledűtöttek az ottlevő lócára és egyik az öklével az arcomat ütöttte, a másik a lábamat, az oldalamat és a" lágyékomat rugdosta. (Kertész Miklós: Betyárvilág Magyarországon!) És amikor teljese 19$ 1 december 22-én, kedden. 537 jesen levertek, akkor megkérdezték tőlem: «Mersz-e hát ellenünk feljelentést tenni, fogsz-e még menni a pártba, te büdös kommunista, vedd tudomásul, ha mersz levelet írni a központba és valamilyen jelentést tenni ellenünk, vagy az utcán csak két-három emberrel mersz beszélni, vagy el mersz menni a pártba és ott megtalálunk, akkor agyonütünk, te büdös kommunista, és beledobunk a Tiszába.» Ezt azután elbocsátották és sorban ugyanezen a tortúrán keresztülesett még hat ember, akik saját írásukkal igazolják ezt az eljárást. Azt mondotta töhhek között az egyiknek, Kiss Andrásinak Vitéz Dávid tiszthelyettes úr, hogy (olvassa): «Azt hiszitek, értek ei valamit azzal a szervezettel, azzal a gazember Szederrel, azzal a disznó kommunistával? stb.» T. Képviselőház! Tudom, hogy a belügyminiszter úr védelmezi a csendőreit. Nem szívesen hozom ide ezeké a kérdéseket, jobb szeretném, ha a csendőri brutalitásokat nekem vagy társaimnak sohasiem kellene a Ház elé hoznunk, mert ez azt jelentené, hogy végre-valahára a közigazgatásiban olyan rend lesz, hogy fegyveres emberek fegyvertelen és védtelen polgárokat nem támadnak meg, nem brutaliziálnak állandóan és rendszeresen. De alig hogy ezt idehozom, hozzák a másikat hozzám TTjfehértóróL, ahol az ínségsegélyes liszt osztogatása közben az egyik embernek valami kifogása volt; talán az, hogy a zsákot is belemérik a lisztbe. Ezt leviszik a fogdába, összeverik, véresre verik <a csendőrök, (Flkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) vérbeborulva viszik Új fehér tóra, a szolgabíró elé, lemossák és akkor elbocsátják. Az a szerencsétlen ember örül, hogy kitámolyog onnan. Most azért hozom ide ezeket a kérdéseket, t. belügyminiszter úr, hogy végre valahára méltóztassanak rendet teremteni. Nem az én feladatom az, hogy a belügyminiszter úrnak tekintélyt szerezzek ezen a téren. A belügyminiszter úr feladata, hogy végre valahára — amint hangoztatta — eréllyel tud ott is rendet teremteni. Tanulmányoztam a történelmet, belügyminiszter úr. Egyszer belemélyedtem a Bach-korszak történetébe is. Mi lett volna akkor, hogyha a Bach-korszak idején védtelen emberekkel szemben az osztrák szoldateszka emberei így jártak volna el? Mi lett volna akkor, ha így cselekedtek volna, mint ahogy magyar emberekkel most a csendőrök eljárnak, ^mint ahogy ütik-verik, mint ahogy brutalizálják, mint ahogy nem hagyják békében és hogyha politikai pártállásuknál fogva az emberek szemben állanak a mai uralkodó politikai rendszerrel, akkor mindig «Büdös kommunisták!», mindig «Agyonverlek!» és mindazokat a módszereket használják velük szemben, amelyeket Tokajban Vitéz Dávid és más tiszthelyettesek használnak2 T. Belügyminiszter. Ur! Ami azután ezeknek a díszes közigazgatási közegeknek az én képviselői mivoltomra, vagy pártállásomra vonatkozó megjegyzését illeti, kijelentem, hogy én megjártam a harcteret, mint rokkant kerültem h harctérről, de életben hazakerültem. (Brogli József: Miskolcon volt!) Nem igaz, hazudik, aki ezt mondja. A 335-Ös honvéd ezrednél Galíciában teljesítettem szolgálatot. (Brogli József: Miskolcon is volt!) Amikor már rokkant voltam és hazakerültem. Nem félek, belügyminiszter úr, a közigazgatási, még a csendőrségi fenyegetéstől sem, noha azok fegyverrel állnak szemben velünk, nem félek tőlük és ha kibírtam a háborút,
