Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-29

44 Az országgyűlés képviselőházának Állítom azt, hogy nincs a világon, legalább is Európában — mert Európában láttam ezeket a szállodákat, akár lenn a Földközi-tenger E artján, akár az Adrián, akár Párizsban vagy ondonban, sehol a nagy városokban nincs olyan szálloda, mint amilyen ez a Palota-szálló. (Buchinger Manó : A francia Lajosok rendez­kedtek igy be! — Zaj.) Nem követelte senki ezen az oldalon, hogy olyan freskók legyenek ott, mint amilyenek vannak a Palota-szállóban. (Hegymegi Kiss Pál: Hát nemcsak itt vannak'!) Nem követelte senki azt, hogy olyan fafaragá­sok legyenek, (Vázsonyi János: Fúrások és fa­ragványok!) nem követelte senki, hogy olyan előkelő szalonokat rendezzenek be. Nem követelte azt senki sem, hogy egy kö­rülbelül 50 kilométeres utat építsenek Lillafü­redtől Egerig, ahol közben nincsenek is falvak, amelyeket össze kellene kötni, mert legfeljebb két falu van ott Eger tájékán, Felnémet az egyik község és talán Tárnok a másik, a nevét nem tudom biztosan. (Vázsonyi János: Mi van a vadászterületekkel?) A Bükk tetején megy egy csodálatos országút 50 kilométer hosszá­ságban. Ez az 50 kilométeres út nem tudom hány milliójába került az országnak, a magyar népnek és hogy erre miért volt szükség, azt sem tudom, (Lázár Miklós: Az inségakcióra nincs pénz! Beígérték és még most sincs meg !) azt hallom, hogy stratégiai okokból. (Zaj! — Halljuk! Halljuk!) Nem hiszem, hogy komoly ember az ilyen pénzpocsékolásokat stratégiai okokra vezetné vissza és azt mondaná, hogy azért kellett ezt megépíteni, mert stratégiai okokból volt rá szükség. Ugylátszik, hogy minden pénzpocsékolást, ha meg akarnak indokolni, akkor, hogy elhall­gattassák a kritikát, rámondják, hogy ez pedig stratégiai okokból kell. (Zaj. — Halljuk Hall­juk !) Fizetésképtelenség van, közel vagyunk a teljes csődhöz. Minden fizetésképtelenségnek kétféle oka lehet. Az egyik a konjuktúrális ok, a másik pe­dig a bűnös, a rossz gazdálkodás. (Farkas Ist­ván: Hazárdjáték volt itt tíz évig! —Vázsonyi János: Kártya nincs ebben a kaszinóban, de hazárdjáték az van !) A konjunkturális veszte­séget leszámítva, mindannyian tudjuk, hiszen ezt nem tagadja senki, hogy egy világválság közepette élünk, de mindent erre visszavezetni mégsem lehet, nem lehet mindenre azt mondani, hogy csak a világválság okozta ezt a fizetéskép­telenséget, vagy ha úgy parancsolják: ezt a csődöt. Ha vizsgáljuk a számadásokat, azt lát­juk, hogy a konjunkturális veszteségen kívül igenis nagyon sok olyan veszteségünk van, hogy úgymondjam a veszteségszámlán, amely a bűnös, a helytelen és a rossz gazdálkodás folytán állott elő. Méltóztattak hallani Strausz István képviselő urat, aki az állami szám­szék ügyeihez kitűnően ért és aki előadta azt, hogy például egy 407 millió tétel nincs is el­könyvelve! En nem értem ezt a témát... (Hegymegi­Kiss Pál: Ennek a vitának hiányossága, hogy nincs benne szó a számszék felelősségéről!) De lehetne beszélni a számszék felelősségéről is. (Hegymegi-Kiss Pál: Egész komolyan kellene erről beszélni! — Bródy Ernő: Az egész zár­számadási anyagot ide kellene hozni!) Sze­rintem, amikor arról van szó, hogy a költség­vetési jogot kijátszotta a Bethlen-kormány, (Ügy van! Ügy van a baloldalon.) — pedig a költségvetésmegajánlási joga alkotmányos joga a magyar parlamentnek — akkor a számszék elnökét ide, a parlament elé kellene citálni, . ülése 1931 november 27-én, pénteken. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbalolda­lon.) jöjjön ide a számszék elnöke és mondja meg, hogy mire fordították azokat a kiadáso­kat, amely kiadásokról a költségvetésben nincs egy szó, egy betű, egy szám sem. Beszéljen arról a 407 millióról, amelyet itt Strausz Ist­ván t. képviselőtársam emlegetett, hogy nincs elkönyvelve sehol. Hogyan nézne ki az az üz­let, hogyan nézne ki az a részvénytársaság, az a bank, amely fizetésképtelen, amelyhez eljön­nek és akkor megállapítja, hogy a fiókban van még egy bon, van még egy tétel — «pardon elfelejtettem» — 407 millióról. Itt van ez a bű­nös gazdálkodás, amelyet meg kellett torolni. A római jog ismeri a páter familias, a gondos családapa fogalmát. Ugylátszik azon­ban, hogy a gondos családapa csak önmagáról gondoskodott az optáns perrel, de gyerme­keiről nem gondoskodott. (Ügy van! Ügy van! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon) Nem gon­doskodott a magyar népről, nem gondoskodott a gyermekeiről, akik itt éheznek, (Farkas Ist­ván: Erre volt felépítve az egész tízéves gaz­dálkodás!) akik itt nyomorognak, akiknek nincs betevő falatjuk. Farkas István: Semmi mást nem csinált, mint azt, hogy Önmagának kiverekedte, hogy az ország megfizesse a birtokát!) Elnök: Farkas István képviselő urat gya­núsító és sértő kifejezéseért rendreutasítom. (Farkas István: Ez nem gyanúsítás, ez igaz! — Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek, képviselő urak. ' Büchler József: Tíz évig egyebet sem csi­náltak. Teljes dezoláltság van a belpolitika te­rén is. (Farkas István: Egyéni hasznára hasz­nálta fel az államhatalmat!) Ugylátszik, hogy az egész vonalon az a cél, hogy elkeserítsék az embereket. Itt Szeder Ferenc t. képviselőtár­sam és többi képviselőtársaim is bemutatták már a magyar közigazgatás virágait, abból a nagy, szép csokorból idehoztak egypár virá­got és a belügyminiszter úr asztalára tették. Ezekből láthatjuk, hogy ebben a feneketlen nyomorúságban micsoda hallatlan üldözések­nek vannak emberek kitéve. En nem akarok mindezekről beszédemben meg­emlékezni, de tudnék 'százával eseteket felso­rolni. Nem akarok arról beszélni, hogy mi tör­tént például Isaszegen az Elekes-dologban, ami­ről a belügyi kormányzat is tud, csak azt mon­dom, hogy az a cél, azt lehet látni, hogy az embereket az egész vonalon el akarják kese­ríteni. (Buchinger Manó: El is keserítették ré­gen!) Arról beszéltek, hogy a választójog nem jelent kenyeret. T. uraim, a jó belpolitika, — ha az emberekkel, az állam polgáraival embersé­gesen bánnak, úgy, ahogy az állappolgárok ezt megkövetelhetik a maguk számára, hiszen adózópolgárai, egyenlő jogú polgárai ennek az országnak — kenyeret jelent! Tisztelettel kérek egy negyedórai meghosz­szabbítást. Elnök: Kérem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért megihosszabítást megadni? (Igen!) A Ház a képviselő úr beszédidejét tizenöt perccel meg­hosszabbította. Büchler József: Igenis, a jó belpolitika sza­badságot jelent, a jó belpolitika kenyeret je­lent, jogot jelent. Elképzelik azt a t, képviselő urak, hogy, ha egy általános, egyenlő, titkos választójog alapján összejött parlament volna itt, hogy az milyen borzasztó felzúdulással fo­gadta volna azt az inségsegélyt, amelyet a kor­mány adott, egyelőre 150.000 pengőt, hiszen ez nevetséges összeg! (Vázsonyi János: A júliusi dupla fizetés többet tesz ki! Ennyit adott a

Next

/
Oldalképek
Tartalom