Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-29
Az országgyűlés képviselőházának 29. tásban, mint pedig igenis az állami üzemeknél is. Azt hiszem, hogy ezek a számadatok minden kétséget kizáróan megdöntik azokat az ellenzéki oldalról hangoztatott állításokat, hogy a kormányt a költségvetés felduzzasztása terén vétkes mulasztás terheli, holott ezzel szemben, amint rámutatni bátor voltam, igenis tény az, hogy a költségvetés emelkedésének fooka az a kétségtelenül méltányos álláspont volt, amelyet a kormány a tisztviselői fizetésemelés terén elfoglalt, mégpedig elfoglalt úgy a saját igazságossági és méltányossági érzéséből kiindulva, de az ellenzéki képviselőtársaim folytonos követelését is honorálva ezúttal, (Dinnyés Lajos: Mindenért az ellenzék felelős!) — képviselőtársam nem is volt itt, nem tudhatja, ne méltóztassék tehát közbeszólni — akik napról-napra túllicitálták egymást a tisztviselői fizetések felemelése követelésében. De igenis t. Ház, hogy a kormányt az a szempont vezette, hogy a költségvetést lehetőleg egyensúlyban tartsa és azonkívül pedig, hogy emellett az adózókat, amennyire az állam helyzete engedi, kímélje, erre nézve igenis bátor vagyok rámutatni arra, hogy amikor az államkincstár helyzete megengedte, több adó terén igenis lényeges csökkentés történt, sőt voltak adónemek, amelyeket a kormány teljesen eltörölt, mint például az állatfiorgalmi adó. Azinkívül pedig, amidőn a gazdasági válságnak bizonyos előjelei mutatkoztak, a kormány hozzákezdett a költségvetés kiadási tételeinek csökkentéséhez is. T. Ház! Hogy ennek dacára mégis deficitbe került a költségvetés, ennek okát annak tulajdonítom, hogy a búza katasztrofális t áresése következtében a magyar gazda válságos helyzetbe került, aminek hatását úgy az ipar, mint a kereskedelem egyaránt megérezte s az így bekövetkezett gazdasági válság és pangás következtében az előirányzott adók és állami bevételek egyrésze be nem folyhatott. De legyünk csak tárgyilagosak! Nem elősegítette-e a deficites helyzetet az is, hogy lehet mondani, évek óta állandóan elemi csapások sújtják az ország egyes vidékeit, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) anwly körülmény természetesen szintén hozzájárult az adóképesség leromlásához. De igenis elősegítette ezt a deficites helyzetet nézetem szerint — és ezt itt igenis minden,féle népszerűségi szempontra való tekintet nélkül őszintén megmondom — hogy nemcsak . az adózóképesség, hanem igenis az adózó készség is lényeges leromlást mutat. Egyes vidékeken járványszerű jelenségként kezd mutatkozni az adózás teljes elhanyagolása. S ha a kormányt a gazdasági helyzetért bizonyos felelősség terheli, ahol^ bizonyos felelősséget állapítok meg az előző pénzügyi kormányzattal szemben, amely nem tudva ellenállni a részben pártunkból, de különösen az ellenzéki oldalról jövő folytonos sürgetéseknek, az adók enyhébb behajtása adótörlések és reviziók által közvetve igenis részese lett az adómorál leromlásának, amely nélkül pedig egy egészséges állami élet el sem képzelhető. Teleszky János elnöklete alatt a 6-os ^ bizottság a költségvetést, lehet mondani, tételről-tételre — mint a jelentésben levő kifejezés mondja — a leglelkiismeretesebben átvizsgálta. Dacára ennek, csupán 23 millió^ pengő volt az az összeg, amivel a költségvetés tételeit momentán redukálni lehetett Emellett azonban még rámutat a jelentés arra is, hogy a költségvetés egyes tételei már ma is olyan llése 1981 november 27-én, pénteken. 41 szűkösen vannak megállapítva, hogy azoknál az adminisztráció legnagyobb igyekezete mellett is a folyó évben okvetlenül túlkiadások fognak előállni. Mit bizonyít ez? Méltóztassanak megengedni, én nem tudom megállapítani ebből, hogy ez arra mutatna, mintha a költségvetés túlméretezésével állanánk szemben, amely esetben a 6-os bizottság mindenesetre talált volna olyan tételeket, amelyeket a költségvetésből márólholnapra törölni lehetett volna anélkül, hogy ezáltal magyar exisztenciákat juttatna koldusbotra. T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy foglalkozhasisam még röviden a rendelkezésemre álló idő keretében a beruházások kérdésével is, amely politika miatt az előző kormány az ellenzék részéről oly nagy támadásban részesült. Midőn Bethlen István az ország vezetését ezelőtt tíz évvel átvette, az egész orság egy romhalmaz volt. Átvett egy a háborútól, forradalmaktól legyöngült, kifosztott országot, amelynek nemcsak területe csökkent le, hanem amelynek igenis összes gazdasági erőforrásai is teljesen ki voltak apadva. Átvett egy országot, amelynek vasútja, postája és mindenféle egyéb állami intézménye teljesen dezorganizált képet mutatott. Szóval az egész állam, lehet mondani, egy alapjában való újabb felépítésre szorult. Ez a helyzet tette szükségessé ennek a beruházási politikának megkezdését, amely — mint méltóztatik tudni — a népszövetségi kölcsön maradványaiból, majd pedig az állami költségvetés feleslegeiből és a direkt költségvetésbe e célra beállított tételekből táplálkozott. Azt hiszem, t. Ház, hogy a legnagyobb rosszakarat sem tudja tagadni azt, hogy ez a beruházási politika nemcsak meglevő állami intézményeinket állította újra helyre, nemcsak új kulturális és szociális intézményekkel gazdagította ezt a magyar államot, hanem igenis egy erős gazdasági fellendülésnek lett szülőanyja, majd gazdasági pangás idején, igenis merem állítani, ez a beruházási politika mentette meg az ország gazdasági életét a teljes elsorvadástól. Ez a beruházási politika igenis munkát, kenyeret, életet adott nagyon sok becsületes magyar munkáskéznek, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) hogy ennek a beruházási politikának lehet tulajdonítani azt, hogy a munkanélküliség nálunk talán mégsem öltött olyan katasztrofális mértéket, mint más államokban, ahol a munkanélküliség hatalmas nagy gazdasági erők birtokában levő államokat alapjukban rendített meg. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Dinnyés Lajos: Mi nem rendültünk meg? — Büchler József: Hogy lehet ilyeneket mondani?) Ha elolvassuk 1926-tól kezdődőleg azokat a naplókat, amelyek a költségvetési és appropriációs vitákról szólnak, akkor mindjárt tiszta képet fogunk kapni azokról az állandó követelésekről, amelyeket ellenzéki oldalról a beruházási és költségvetési tételek felemelése iránt e téren a kormánnyal szemben állandóan támasztottak. S ma a helyzet t. Ház? Az ellenzék pénzpocsékolásnak, pazarlásnak minősíti azt a tevékenységet, (Dinnyés Lajos: Az is volt!) amelyet eddig mindig csak azért támadott, mert lassúnak találta a tempót és erősebb tempót kívánt ezen a téren.
