Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-39
Az országgyűlés képviselőházának 39. hogy adót tudjon fizetni. Megvagyok győződve róla. hogyha a legigazságtalanabb adókból és a behajthatatlan adókból, a nem az adóalanyok hibájából, hanem a gazdasági viszonyokból, az egész magyar gazdasági élet helytelen struktúrájából, az árviszonyokból, az adóviszonyokból és a kamatviszony okból támadó rettenetes terhekből csak valamit is leírnának, akkor az adómorál egyszerre sokat emelkednék, és meggyőződésem szerint a kincstár feltétlenül könynyebben tudna komoly jövedelmekhez jutni, mint jut a mai viszonyok között. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Harmadszor pedig azt kérem interpellációmban a pénzügyi kormányzattól, hogy sürgősen terjesszen a törvényhozás elé egy adóügyi reformot (Helyeslés balfelől.) és adórendszerünknek főleg a falusi lakosságot sújtó határtalan igazságtalanságait, középkori csökevényeit, amelyek nagyon leszállítják a falusi lakosság adófizető képességét és adófizetési akaratát, ezeket a nyilvánvaló jogtalanságokat, igazságtalanságokat és elmaradottságokat bontsa végre le. Itt van elsősorban a falusi nép házadója. Nagyon sok adókönyvbe és adóívbe belenéztem és azt láttam, hogy a legkisebb házacskát, az egyszobás és kamrás házacskát 14 pengős adóval sújtják. A falusi népnek ez a házadója egyike a leghajmeresztőbb igazságtalanságoknak. Azután itt van a közmunkaváltság, nyilvánvalóan a középkorból visszamaradt csökevénye egy elmúlt rendszernek. (Lázár Miklós: Hányszor ígérték ennek a rendezését!) A közmunkaváltság mérhetetlenül sújtja a falusi lakosságot. Amikor a nagybirtokos a maga hidegvérű nagyszerű pár lova után 30 pengő közmunkaváltságot fizet, ugyanakkor a falusi népnek legkisebb zsellértagja is két tehénkéje után, amelyeket néha befog, ugyancsak 30 pengőt fizet. Elviselhetetlenné növekednek ezek az adóterhek, s nem is az állami, hanem a községi és vármegyei adóterhek. Hát ebből az adódzsungelből végre-valahára ki kell emelnünk a falusi népet, mert addig nem várhatunk tőle adófizetési készséget és képességet, amíg ezeket az anomáliákat végleg meg nem szüntetjük. Itt van az ármentesítés költsége. (Lázár Miklós: Rémes!) Ezek sokhelyütt sokszorosára növekedtek már a földadónak. Itt vannak általában a pótadók, amelyek az adóbehajtási illetékekkel és költségekkel elviselhetetlen teherré nőttek esztendők és különösen az utolsó három esztendő során. (Lázár Miklós: És a borfogyasztási adó!) Ha az ember belenéz a falusi adókönyvekbe és adóívekbe, látja, hogy 1927-ig még csak aagynehezen fizettek és tudtak fizetni a kisemberek, 1927 óta azonban elviselhetetlenekké növekedtek a terhek. Kérem tehát, hogy méltóztassanak végre-valahára rászánni magukat annak beismerésére, hogy egy pár millió abszolúte kétséges adóteher miatt nem lehet tovább nyomorgatni a falu népét, őszintén és becsületesen be kell vallani, hogy ezek nagyrészt igazságtalan adók. Én nem vádolom a mai pénzügyi kormányzatot semmiféle antiszociális gondolkozással, ez az adórendszer rámaradt erre az országra, erre a csonka országra, a 67-es korszakból. A Bethlen-kormány nem vette magának azt a bátorságot, hogy ezekkel a viszonyokkal leszámoljon, nem vette magának azt a bátorságot, hogy komoly gazdasági és adóügyi reformokat hozzon a törvényhozás elé. Méltóztassék észrevenni, hogy ezt így továbbvinni nem lehet, a falu népe nem bírja tovább a terheket. Méltóztassék számításba venni, hogy ezekhez az adóKÉPVIS&LÖHÁZI NAPLÓ. in. ülése 19$ 1 december 16-án, szerdán. 465 terhekhez, amelyekből egy pár számszerű adatot fogok felhozni, járul még a mezőgazdasági cikkek elviselhetetlenül alacsony ára, az ipari cikkek elviselhetetlen drágasága, (Ügy van! balfelől.) a kamat uzsora jellege, amely Bereg megyében 18—20%, Bihar megyében 14—18%. (Zaj.) T. túloldal, nem lehet ezeket továbbvinni és nincs is értelme; önök saját pártérdekükből is hibát követnek el, amikor nem számolnak ezekkel a viszonyokkal és nem hajlandók itt valami gyökeres változtatásra és gyökeres reformra. Méltóztassanak megengedni, hogy egészen konkrét adatokat hozzak fel, olvassak fel falusi adóívekből. (Halljuk! Halljuk!) Zeke József tarpai egyholdas és kis lakóházas, 8 gyermekes, iszívlövéses, teljesen munkaképtelen hadirokkantnak 1928-ban 144 pengő 59 fillér volt a hátraléka, adója 1931-ig 561 pengő 73 fillérre emelkedett. (Vargha Imre államtitkár: Lehetetlen! — Lázár Miklós: Sok minden lehet!) Méltóztassék meghallgatni, mindjárt meg méltóztatik látni, hogy ez szórói-szóra így van. Ez alatt azt értem, hogy négy esztendő alatt 417 pengő 14 fillérrel növekedett meg az adója ennek az egyholdas kisgazdának, vagyis évente az adója több, mint 100 pengő, (örffy Imre: így is sok!), úgyhogy a földvagyonának ötödrészét elfizeti évente adóba. Elképzelhető-e, hogy így egy falusi kisember 8 tagú családját fenn tudja tartani? Simon György tarpai 90 holdas kisgazdának adóhátraléka 1927-ben 2342 pengő volt. Az 1927-es új kivetés rásózott 1222 pengő 87 fillért, ez összesen 3565 pengő 13 fillér. Ehhez járul 129 pengő 86 fillér kamat, úgyhogy összes adótartozása 3694 pengő 99 fillért tesz ki. Ebből 1927-ben kifizetett 1907 pengő 48 fillért, maradt még 1787 pengő 51 fillér. Az 1907 pengő 48 fillérből késedelmi kamat 416 pengő 84 fillér, és adóbehajtási illeték 400 pengő. Lehet, hogy ezek unalmas dolgok, (Pakots József: Borzalmasak!) mégis azt hiszem, nem árt ezeket az adóíveket idehozni a törvényhozás elé. Azt hiszem, hogy ha a pénzügyminiszterhelyettes államtitkár úr. akinek a kezébe akarom adni majd ezeket az adóíveket, megnézi, hogy micsoda határtalan rendetlenséggel vannak ezek kiállítva, (Lázár Miklós: Mindenütt az egész országban!) úgy, hogy ki sem igazodhatik az ember bennük, (Pakots József: A hátralékokat, amelyeket már kifizettek, újra átírják a jövő évre. láttam ilyet az adóügyi jegyző uraknál, majd meg fogom mutatni ! — Zaj. — Elnök csenget.) rá kell jönnie a pénzügyi kormánynak arra, hogy ezek tűrhetetlen és elviselhetetlen dolgok. Ennek a 90 holdas kisgazdának a földadója 1927-ben 728 pengő 88 fillér volt. házadója 294 pengő, jövedelmi adója 125 pengő, vagyonadója 65 pengő, rokkantellátási adója 36 pengő 85 fillér, (Büchler József: Amellett nem látják el a rokkantakat!) községi pótadója 270 pengő 91 fillér. Betegápolási pótadója 86 pengő 29 fillér. Amikor pedig beteggé válik valamely szegény falusi ember, csak kivételesen tud az ember, protekcióval, elhelyezni egyet-egyet, de végeredményben mindegyiknek meg kell fizetni az ápolási költséget, (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) ha pedig nem fizeti meg, akkor kidobják. (Andahází-Kasnya Béla: Erre vonatkozólag is vannak adataim, amelyekről majd külön fogok beszélni. Összegyűjtött adatokat, eseteket hozok majd ide, amelyeken csodálkozni fog az államtitkár úr!) Kéményseprési adója 35 pengő 28 fillér, egyéb közszolgáltatásai 45 pengő. Hát, t. Képviselőház, lehetetlen és sokáig el nem viselhető dolgok ezek. De méltóztassék 67
