Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-39

Az országgyűlés képviselőházának 89. matban és mintegy 69 ügyben kell a kárpótlási összegeket megállapítani, de igen jelentékeny az a munka .. .>> «... Nevezetesen hátra van még mintegy ^kétezer községben a telekkönyvi rendezés előkészítése, amely bírói munkát igényel.» A kormány ezt a törvényjavaslatot, amely most előttünk fekszik, azzal akarja indokolni, hogy nem lehet az Ofb.-t egészen megszüntetni, mert hiszen, íme, még mintegy kétezer községnek a földreformból előállott telekkönyvi ügye rendezetlen. Hát, t. Képviselőház, méltóztassanak arra gondolni, hogy az 1920. évi XXXVI. te. ezelőtt 12 évvel lépett életbe, tehát több, mint egy évtized nem volt elégséges ahhoz, hogy ez a törvény a valóságban teljesen végrehajtassák. (Ügy van! a szélsőbáloldalon.) Ha ez így megy tovább, és ha körülbelül felét veszem annak a telekkönyvi rendezésnek, amelyet eddig elvégeztek, — mert hiszen sokszor kétezer község nines Csonka-Magyarországon, legfeljebb kétszer vagy háromszor kétezer község van; nem tudom ebben a pillanatban megmondani, hogy hány ezer iközség van ebben az országban, de sokszor kétezer nem lehet — az egészen világos bizonyítéka, a kormány által írásban kiadott bizonyítékai annak, hogy az egész földbirtokreformtörvény rossz, rosszindulatú, végre nem hajtott, sőt bizonyos tekintetben végre sem hajtható törvény. Ezt is adatokkal fogom majd bizonyítani, hogy ez a törvény végre sem hajtható. Nem akarok most különösen foglalkozni az Ofb. kérdésével, mert hiszen ez egy másodrendű kérdés ebben az egész ügyben. Nem az Ofb. kérdése van itt eldöntetlenül, hanem magának a földreformnak az ügye van itt eldöntetlenül még a mai napon is, 12 év után, a Képviselőház előtt (Büchler József: Diszkreditálták a földreformot!) Igen, diszkreditálták; tönkretették, kompromittálták ezt a gondolatot az egész vonalon, már pedig kétségtelen, hogy maga az a tény, hogy a földbirtokreformtörvényt sokáig, sok huzavonával hajtották végre rossz alapon, a végrehajtásba is belevitt rossz indulattal, nem közömbös magára a földbirtokreform ügyére sem, mert hiszen számtalan földhözjuttatottnak megvolt a pénze 1920-ban, amikor ezt a törvényt megalkotta a nemzetgyűlés, számtalan nincsetlen parasztnak és kisgazdának zsebében volt az az összeg, amellyel a föld árát készpénzben kifizethette volna. Azt hiszem, méltóztatnak is emlékezni arra, hogy én ezt többízben szóvátettem itt a Házban, és a kérdésnek különösen ezzel a részével foglalkoztam 1924-ben, a novella előtti időben; és már akkor rámutattam, hogy baj lesz abból, hogy ezt a törvényt nem hajtják gyorsan végre, mert hiszen az, hogy ez sokáig húzódik, annyit jelent, hogy a paraszt kezéből elfogy a pénz, azután nem fogják tudni megfizetni a nekik juttatott földet. Érdekes, hogy ennek a felszólalásomnak az idő nemsokára igazat adott. 1924-ben azután már novelláris módosítást kellett a Képviselőház elé terjeszteni, amivel már megkísérelték reparálni az eddigi hibákat. A novella azonban éppen olyan szűkmarkú, éppen olyan rosszindulatú és az egész végrehajtás itt is ugyanúgy érvényesül, mint ahogy az az alaptörvényben kimutatkozott. T. Képviselőház! Az sem egészen közömbös, hogy az 1920 : XXXVI. te. 16. Va, — amint méltóztatnak tudni — elővásárlási jogot biztosít az államnak. A földreform túlságosan hoszszúra nyúlása következtében ez az elővásárlási jog annyit jelent, hogy itt egy évtizeden keresztül nem lehetett könnyen eladni a földet. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. IH. ülése 1931 december 16-án, szerdán. 425 Ennek következménye ma rettenetes hatásokat mutat. Számtalan, ezer és ezer kisgazda azért kerül ma a végrehajtó dobjára, mert a megkötöttséget a törvény biztosította. (Simon András: Nem!) De igen, mert ha időközben el tudott esetleg adni adósságának kifizetésére valamennyi földet, akkor nem kellett volna húsz százalékos bankkölcsönhöz folyamodnia. Méltóztassék csak ezen gondolkodni. (Simon András: Az a baj, hogy nincs pénz!) Nagyon jól ismerem ezeket az ügyeket, amint méltóztatik látni, beletekintettem a dolgokba. (Simon András: Ma nincs, csak 12 százalékos kamat.) De mióta van az a 12 percentes kamat? És aztán a mai mezőgazdálkodás 12 százalékot kibír? (Sauerborn Károly: Még kettőt sem!) Azt mondja itt a t. képviselőtársam, hogy még két percentet sem bír ki. Méltóztassanak arra gondolni, hogy az a körülmény, hogy a gazda nem tudott egy kis földet eladni azért, hogy így megszabaduljon adósságától, vonatkozik a nagyobb gazdákra is, akik kénytelenek voltak adósságaik rendezése céljából bankkölcsönt felvenni, holott vidéken 16, 20 percentes kamatot, sőt tudok eseteket igazolni, ahol 22 percentes kamatot is szedtek ezektől a szerencsétlenektől, akik ilyen kényszerhelyzetben voltak. Ez az egyik súlyos következménye ennek a (hosszúra nyúlásnak, mert ha ezt a földreformot egy-két esztendő alatt elintézték volna és a föld szabad kereskedelem tárgyát képezte volna, akkor kétségtelenül nem állott volna elő nagyon sok esetben ez a katasztrófa, amely ezer és ezer mező gazdát, kisbirtokost sújt. T. Képviselőház! Roppant érdekes az 1920. XXXVI. tc,-nek jóindulatára vonatkozólag az a körülmény többek között, hogy a föld ára házhelyeknél nagyon sok helyen négyzetölenként egy aranykoronában állapíttatott meg. Az igazság kedvéért leszögezem, hogy nagyon sokszor nemcsak a földtulajdonos, nemcsak a vegyes bizottság, hanem maga a földigénylő is hibás volt abban, hogy a neki juttatott földért olyan összeget ajánlott föl, amelyet azután később kifizetni nem tudott. Ezzel szemben azouban megértéssel vagyok. Erre azoknak, akik ezt a földbirtokosztó törvényt megcsinálták, gondolniok kellett volna. Ismerniök kellett volna a magyar paraszt földéhségét és ebben az irányban, ebben az értelemben, a törvényben, ha ezt jóindulattal szerkesztették volna meg, gondoskodásnak kellett volna történnie, hogy még azokban az esetekben se essen áldozatul a nincstelen János, amikor ő maga ajánl föl a neki juttatott házhelyért vagy kis szántóföldért olyan összeget, amelyet azután később megfizetni nem tud. A házhelyeknél maradjunk csak a négyzetölenkénti egy aranykoronánál, amelyet körübelül olyan átlagos összegnek lehet tekinteni, ha nem is normális, amely körül rendszerint mozog a házhelyek ára. Ha átszámítom az egy aranykoronát pengőre, akkor azt látom, hogy falun egy katasztrális hold föld, amelyet házhelynek osztottak ki, körülbelül kétezer pengőbe kerül. Hogyan tetszik ezt gondolni? Hogyan lehet ezt kibírni, hogyan tudja az a nincstelen paraszt megfizetni ezt az összeget? Soha, míg a vil ág áll, ezt az összeget megfizetni nem tudja, legkevésbbé tudja most megfizetni az a kisgazda közönség, amelyik a búzatermelésről anyagiak hiánya következtében nem tud áttérni más termelési ágra, a búzaár pedig nagyon alacsony. Ezeknek el kell pusztulniuk a földreform jóvoltából. Föl fogok sorolni adatokat, amelyekből meg méltóztatnak látni, hogy ez a pusztulási folyamat igen nagy mértékben 62