Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-38

396 Az országgyűlés képviselőházának 38. ülése 1931 december 15-én, kedden. lasztás, amelyet itt fel kell említenem, a következő. Jól emlékszem, 1925-ben és 1926-ban, még a második nemzetgyűlésen ismételten szóbakerült a hitbizományi reform, (Halljuk! Halljuk!) a holtkézi vagyonnak, — azt kellene mondanom — gazdia sági szempontból is észszerűbb és hasznosabb felhasználása. Ment hiszen legyünk tisztában vele, magiuknak a hitbizományi birtokosoknak is túlnyomó része nem helyesli ezt az elavult középkori jogi megkötöttséget, (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Gál Jenő: Fel kell szabadítani!) amely a birtokosra nézve az észszerű művelés szempontjából is egy rendkívül káros handikap. Én emlékszem rá, a volt miniszterelnök úr még 1926-ban kijelentette, hogy a kormány a legsürgősebb munkaprogrammjába veszi ezt fel. A nemzetgyűlés házhatáriozattal kötelezte is erre a kormányt. Elmúltak az évek és nem történt ezen a téren semmi. (Egy hang balfelől: A kormány is megbukott!) Már pedig legyünk tisztában azzal, hogy a gazdasági életnek ilyen megmerevítése, a húrnak ilyen túlfeszítése a legerősebb ható ok abban az irányban, hogy nem organikusan, nem szervesen, nem konstruktív alapon, hanem destruktív módon, robbanásszerűen oldódnak meg azután a kérdések, ha az idejében való előrelátás, cselekvés elkésik. Én kifogásolom azt, hogy a hitbizományi reform a maga idejében nem került a Ház elé, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) rneirt tisztában vagyok vele, hogy ma nem szabad vele idejönni, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) mert ma túlnagy kínálat van birtokokban. (Egy hang a balközépen: Ez a helyes felfogás! — Kun Béla: Nem lehet szegre akasztani ezt a Nagyatádi-féle programmpontot! — Zaj.) Én nem vagyok sohasem hajlandó demagóg szempontok kedvéért gazdaságilag káros intézkedéseket javasolni. Kifogásolom azonban, hogy 1925-ben és 1926-ban, mikor egy egészséges hitbizományi reformmal meg lehetett volna a hitbizományoknak egy minden kényszer, minden erőszak, minden mesterkélt beavatkozás nélküli természetes és észszerű feldarabolódását indítani, (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) ez nem következett be. Tisztában vagyok azzal is, hogy ezt a hibát ma pótolni nem lehet és nem szabad. Mert amikor a piacon már úgyis katasztrofális árrombolás következett be, a földbirtokban fennálló túlkínálat következtében, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) a kínálatot szaporítani, növelni nem szabad addig, amíg az ország megfelelő keresletről nem tud gondoskodni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A földekben ma nálunk túlkínálat jelentkezik, ennek következtében a kínálat szaporítása az eladó földbirtokokban veszélyeztetné a ma még egészséges földbirtokokat is, mert az árakat tökéletesen lerombolná. (Ügy van! Ügy van! — Gál Jenő: Könnyebbségeket kell adni azért nekik!) Ez a megállapítás nem jelenti azt, hogy a probléma most már meg volna oldva, (ügy van! Ügy van! balfelől) sőt az ellenkezőjét jelenti: a késedelem következtében egyre nehezebbé válik ennek a megoldásra váró sürgős problémának íhelyes elintézése. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Kun Béla: Meg kell csinálni! — Zaj.) Elnök: Kun Béla képviselő urat ismételten figyelmeztetem, ne méltóztassék állandóan közbeszólni. (Kun Béla: Még nem kaptam figyelmeztetést, elnök úr! Most először kaptam! — Felkiáltások jobbfelől: Dehogy nem! — Farkas Elemér: Nem vagy jó fiú, Béla!) Eckhardt Tibor: Szeretném most már röviden felsorolni azokat a konkrét intézkedéseket, amelyeknek még ebben, a most előttünk fekyő javaslatban elintézést kellene nyerniök. (Halljuk! Halljuk!) Itt van mindenekelőtt a földreform során megállapított yáltságárak leszállításának kérdése. (Helyeslés balfelől. — Andaházi Kasnya Béla: Tönkreteszik azt is, akinek még valamije van! Egy hold elviszi a meglevő kettőt! — Ügy van! ügy van! balfc lől.) Nem akarom kritika tárgyává tenni a földbirtokrendező bíróság működését, mert hiszen a bíróság akkor, az elosztás idején érvényben volt piaci árak alapján iparkodott a helyes ármegállapítást szabályozni, de legyünk tisztában azzal, hogy az akkori árak, amikor a földreform végrehajtatott, olyan maximális földárak voltak, amelyek sem azelőtt, sem azóta soha többé elő nem fordultak. Főleg a föld jövedelmezőségének, a mezőgazdasági termények árának katasztrofális csökkenése következtében a földhözjuttatottak ma igen gyakran abban a helyzetben vannak, hogy a föld bruttóhozama nem fedezi a váltságár után eső törlesztési összegeket. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Farkas Elemér: Ma ez a helyzet!) Nyilvánvaló, hogyha prolongáltatik az Országos Földbirtokrendező Bíróság működése, az általános revízió elől nem lehet és nem szabad kitérni

% (Ügy van! Ügy van! balfelől.) De nem szeretném ezt az eljárást — majdnem azt mondhatnám — peres eljárás keretei között a volt földbirtokos és az új tulajdonos közötti ellentét újabb kiélezésével újabb eljárás és újabb költségek felidézésével lefolytatni. (Helyeslés balfelől. — Egy hang a jobboldalon: Nem is szabad.) Szerény véleményem szerint itt hivatalból kellene az Országos Földbirtokrendező Bíróságnak egyrészt bizonyos mértékig összehangolni a számos bírói eljárásban nagyon különféleképpen megítélt helyzetet, másrészt a tényleges viszonyokhoz mérten keresztülvinni egyfelől a leszállítást, másfelől indokolt esetben a fizetéseknek bizonyos időre, 2—3 évre való felfüggesztését is, (Farkas Elemér: Nagyon helyes!) mert ezek a földhözjuttatottak a bíróság által megállapított összegek alapján ebben a katasztrofális helyzetben kötelezettségüknek eleget tenni nem képesek. (Ügy van! Ügy van!) De tovább megyek, igen t. Ház. Van itt egy olyan feladat is, amely talán mint nóvum jelentkezik, amely azonban szintén az Országos Földbirtokrendező Bíróság, vagy — ha a t. Ház a földmívelésügyi miniszter úrnak ilyen felhatalmazást ad — esetleg a földmívelésügyi miniszter úr útján volna megoldandó, de mindenféleképpen megoldandó. Ez pedig bizonyos bérleti szerződésben megállapított bérösszegeknek észszerű és méltányos revíziója. (Helyeslés balfelől. — Kun Béla: A legnagyobb igazságtalanságok történnek!) Méltóztassanak megengedni, hogy csak példakép egy esetet hozzak ide a t. Ház és a t. földmívelésügyi miniszter úr elé, hogy meg méltóztassanak látni, mire gondolok ebbben a kérdésben. Itt van Szegőd város tanyai bérlőinek helyzete, akik sok évtizeden keresztül béreltek ingatlanokat a várostól, s akiknek bérösszegét a háború utáni hatalmas konjunktúrában a váró® rendkívül magasra emelte fel: 4—5 métermázsa búzát is fizetnek holdanként. Hogy áttekinthető képet adjak, a helyzet az, hogy Szeged város bérlőivel holdanként átlagban 38 pengőt fizettet a bérbeadott kisbirtokok után. (Andaházi Kasnya Béla: Mindszenten 52 pengőt fizetnek holdanként! Kétholdanként 104 pengőt! A legnagyobb zsarolás! — Farkas Elemér: A bérlők licitáltak egymásra! — An-