Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-38

390 Az országgyűlés képviselőházának be a fővárosba, amely az ő számára ,a jognak, a biztonságnak és a nemzeti érzésnek szimbóluma volt. Korán reggel megérkezett az első albán paraszt. Körülbelül másfél kilométerre a főváros kapui előtt azt mondották neki, adja át a puskáját, puska nélkül bemehet Tiranába- Erre leült, maga elé tette a puskát, rágyújtott egy cigarettára és várt. Délig már 2000 albán paraszt ült ott, mert mindegyiknek egyenként azt mondották, hogy nem lehet puskával bemenni a városba, leültek, a puskát maguk elé tették és nyugodtan várakoztak. Es ott állt az a kis fél zászlóalj öreg osztrák császárvadász mind idegenebbül, mind erőtlenebbnek érezve magát az albán parasztság félkörében. Déltájban felállt a legöregebb albán paraszt és az csak a fejével intett a többinek. Egyszerre mind megindultak a Tirana felé vezető úton. Az a fél zászlóalj esászárvadász pedig elvonult az országútról. Maguktól mentek be az albánok, minden különösebb támadó szándék nélkül a fővárosba a maguk erejének, a maguk szervezettségének, a maguk öntudatosságának nyomása megcsinálta az utat arra, hogy bemehessenek a fővárosba. A 48-as forradalom, a 48-as szabadságharc nálunk máig sincsen befejezve. (Taps a baloldalon.) A magyar parasztot jogilag felszabadították, de politikailag a magyar paraszt még ma is jobbágysorban van. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Társadalmilag háttérbe szorítva, gazdaságilag kizsákmányolva, politikailag jobbágysorban! (Ügy van! Ügy van! balfelől.) A gazdasági és politikai válságot éppen ezért nem lehet különválasztani. A gazdasági és politikai válság szorosan összefügg egymással. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Gál Jenő: Modern rabszolgaság!) A paraszt felszabadítása, gazdasági, kulturális és politikai felszabadítása nélkül nincs és nem is lehet komoly gazdasági javulás Magyarországon. Gondoljuk meg, hogy a trianoni Magyarország 8 millió lakosa közül közel 2 millióról van itt szó. Ennek a tömegnek feszítőerejét vagy a fogyasztásból való kiesését semmiféle más gazdasági vagy termelési ág favorizálásával pótolni nem lehet. Tehát mint mondottam, a gazdasági javuláshoz a magyar parasztság gazdasági és politikai felszabadulásán keresztül, új belső telepítési akción vagy mint Erdélyi képviselőtársam mondotta, új földbirtokpolitikán, új szövetkezeti és új termelési reformokon keresztül vezet az út- Erre nem meri rászánni magát ez a kormány, de nemcsak a kormány nem meri rászánni magát erre, hanem azok a magasabb és rejtelmes erők sem, amelyek — mint előbb voltam bátor rámutatni — foglyul tartják ezt a kormányt és minden utána következőt, amely el nem vágja azokat a fonalakat, amelyek a múlttal összefűzik. Tehát gazdasági felszabadulás nem lehet politikai felszabadulás nélkül. A politikai felszabadulás pedig azt jelentené, hogy másfél millió magyar ember lépne be újra az alkotmányba, és egy titkos és szabad választás ennek a másfélmilliós tömegnek részvételével egészen más képet adna ennek a Képviselőháznak. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) T. Képviselőház! Ebből a cireulus vitiosusból, ebből a pokoli körfogásból lelkiismeretes, becsületes magyar ember nem kívánhatja, hogy mindnyájunk megrendülésével kerüljünk ki. Ajánlom a t. kormány figyelmébe Kossuth Lajos egyik beszédét, amelyet az 1848-i márciusi események bekövetkezése előtt bárom héttel mondott. Azt mondotta Kossuth Lajos (61?. ülése 1931 december 15-én, kedden. vassá): «Minket most azon roppant feladat kell, hogy foglalkoztasson, nekünk az a nagyszerű szerep jutott, hogy a korszerű, feltartózhatatlan mozgalmakat vezessük és azon kell lennünk, hogy a gyeplő kezeink közt maradjon, mert addig az alkotmányos út biztosítva van, de ha kezünkből egyszer kirántatik, akkor a következéseket Isten tudja csak és aki most a reformjavaslatok egyes kifejezései felett akarna vitázni, nem pedig egész erejével azon munkálkodni, _ hogy a mozgalom vezetése kezeinkben maradjon, az a sorsával játszanék, a saját társadalmának a sorsával, a saját egyéni soreával és végtelen felelősséget venne magára.» T. Képviselőház! Önök a nemzet sorsával játszanak és végtelen felelősséget vettek magukra eddigi kormányzásukkal. (Élénk taps a baloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik?Frey Vilmos jegyző: Kocsán Károly! Kocsán Károly: T. Ház! E javaslattal kapcsolatban nagyon sok szó esett a magyar földről és a magyar parasztról. Több képviselőtársam részéről hallottam azt a megállapítást, hogy a mi népünk, a mi agrártömegünk tudatlan. Nem szeretném, ha mi a mi ezeréves magyar fajtánkra ezt a lealacsonyító bélyeget sütnők itt a nemzet színe előtt, mert ennek a .megállapításnak ellene mondanak a tények. Ha veszem azt az évenkénti ismétlődő, nagymennyiségű termést, amelyet a magyar föld nem önmagától, hanem a paraszt tudása és munkája útján állít elő, ha megnézem a vármegyékben és Budapesten rendezett vidéki és országos kiállításokat, akkor azt tapasztalom, hogy a paraszt által felhajtott állatok, a kiállításra küldött termények s az Okszerűen nagy tudással, kellő pénzzel, instrukcióval vezetett nagy gazdaságok terményei és állatai között nincs oly rettenetes nagy különbség, hogy ezért a parasztra a tudatlanság bélyegét süssem rá. A magyar paraszt tud, mert hiszen számtalanszor szoktunk azzal dicsekedni, ami valóság is, hogy ez^ a faj származásánál, fajiságánál fogva kultúrnép. Nem az írás és olvasás tudása teszi kultúrnéppé, hanem <&% cl faji kiválóság, amely ezt a nemzetet ezer éven keresztül jó sorsban, de főleg balsorsban fenntartotta. Én a földirefonmot a jobbágyság felszabadítása óta egyik legnagyobb és legjelentősebb agrárcselekménynek tartom. A földreform nagy kérdését megérlelte a békebeli nemtörődömség az agrárkérdésekkel, a mezőgazdasági miunkás- és kisgazdakérdésekkel szemhen; másik indító oka volt az a háborús ígéret, hogy amikor fronton harcoló katonáink élelmiszere elfogyott, ruhája TOSSZ volt s ezizel türelme csőikként és ígéretekkel kellett tovább ott tartani, a végső győzelemig, azt az ígéretet kapták, hogy ha befejeződik a háború, akkor itthon a haza nem lesz hálátlan, hanem fiainak földet fog adni és boldogulásukat elősegíti. A iharmadik előüdézője ennek a nagy robbanásszerű forradalmi módon ielentkező földreformnak, hogy tényleg fennállott a szükségessége annak, hogy visszöziönlő népünket a mezőgazdaságiban foglalkoztatni tudjuk, annak lába alá helyezzük a magyar földet, az ősi talajt. A békének, annak a liberális aazdasági és politikai rendnek, amely a háborút megelőzte, nagy bűne van abiban. ho°rv nem foglalkozott a magyar néppel, annak földlhözjuttatásával. Azt mondhatják, hogy talán nem volt erre sziikség.^ Ám a magyar népben állandóan élt a sóvárgás a föld után. a földnek a csodálatos szeretete, amely őt birtokát megtartani, sőt