Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-38

388 Az országgyűlés képviselőházának 38 ezt a gigantikus feladatot egyik napról a másikra meg lehetne oldani, de nem lehet azt mondani, hogy ezekhez a feladatokhoz egyáltalában nem lehet hozzányúlni, hogy ne is beszéljünk róluk. (Ügy van! a baloldalon.) A megoldásnak, szerény véleményein szerint, három^ irányban kell haladnia: először belső telepítés, másodszor szövetkezeti, mégpedig termelőszövetkezeti reform, harmadszor gyökeres szövetkezeti reform. Az új földbirtokpolitika húzható és halasztható, de nézetem szerint Magyarországon elkerülhetetlen. Nincs olyan józan és logikus gondolkozású gazdaságpolitikus, nincs olyan 'konzervatív politikus, aki a tények és események súlya alatt ezt be ne látná és fel ne ismerné. Kétségtelen, először azt kell vizsgálni, hogy a földbirtokreformnál, egy új belső telepítésnél — nevezzük inkább belső telepítésnek, mint földbirtokreformnak—, (Erdélyi Aladár: Inkább földbirtokpolitikának!) tehát az új földbirtokpolitikának céljaira, mert ez a legkényesebb kérdés, amelytől mindig félnek, mindig visszariadnak, amelynek sohasem mernek a szemébe nézni. mely területeket kell igénybevenni. Nézetem szerint elsősorban azokat a területeket, amelyek okszerűleg kihasználva nincsenek. Másodszor gondolkozni kell a külföldieknek Magyarországon levő nagy földbirtokait illetőleg is, azoknak a külföldi állampolgároknak birtokait illetőleg, akiknek ezzel az országgal semmi néven nevezendő^ lelki kontaktusuk nincs, akik a termelésben részt nem vesznek, akik itteni óriási birtokaikat külföldről kezelik. Harmad; szór igenis, az állami birtokokat is ennek az új birtokpolitikának céljaira kellene felhasználni. Természetes, t. Ház, hogy ennek a földreformnak, ennek az új telepítőpolitikának, vagy ahogyan Erdélyi t. képviselőtársam mondja. — teljesen egyetértek vele — ennek az új földbirtokpolitikának keresztülvitele erőé tőkebefektetés nélkül teljesen lehetetlen. Annyi azonban bizonyos, hogy ezt a reformot, ezt az új földbirtokpolitikát elő kell készíteni. (Ügy van! a baloldalon.) Meg kell állapítani, hogy mennyi földre van szükség. Szerintem előreláthatóan lesralább annyira, amennyit a Nagvntádi-féle földbirtokreform igénybe vett. Viszont tisztában vagyunk azzal, hogy a túlságosan szalagszereién felaprózott törpebirtokok és kisbirtokok elszaporodása révén a nagybirtok hozadéka szörnyen vissza; esnék. Nincs tehát más választás, mint az új belső telepítési akcióval egyidejűen a kényszerszövetkezetek alapítása. A kettő között kell választani: vagy igény bevesszük az előbb említett nagybirtokkategóriákat a földtelen és okszerütlenül gazdálkodó nagy tömegek gazdasági, szociális és politikai felemelésére, vagy pedig pusztulni hagyjuk másfélmilliónyi magyar testvérünket. A dilemmából csak egyetlen kivezető út van: belső telepítés és szövetkezeti kiépítés egyidejűen. A szövetkezeti mozgalmak — valljuk be — ebben az országban eddig egészen ferde irányban mozogtak. Nem specerájos és grájzleros szövetkezetekre van szükség, amelyek rengeteg pénzébe kerültek az államnak és az adófizető társadalomnak: (Gáspárdy Elemér: Túlzott altruizmust csináltak!) nem ilyenekre van szükség: Ezek a fogyasztási és hitelszövetkezetek egészen háttérbe szorították a szövetkezeti eszme legproduktívabb és legmodernebb formáját: a termelő és a piaci szövetkezeteket. (Zaj a baloldalon. — Kun Béla: Dániát kell utánozni!) Éppen erről óhajtok szólni. Minden mezőgazdasági ország, amelynek kisgazdái a gaz, ülése 1931 december 15-én, kedden. dasági kultúrának magasabb fokára emelkedtek, ezt a felemelkedést túlnyomóan a termelőszövetkezeteknek köszönhetik. Áll ez nemcsak Dániára, nemcsiaik Hollandiára, hanem New-Zeelandra és Németországra is, amelyek iskolai példái annak, milyen korszakalkotó reformokat lehet néhány évtized alatt koordinált termeléssel véghezvinni. Ahol a szövetkezeti termelés nem fejlődött, vagy ahol a szövetkezeti termeléssel visszaélve, a szövetkezeti eszmét arra használták ki, hogy bizonyos politikai klikkeknek állásokat, befolyást és nagy fizetéseket biztosítsanak mint igazgatóknak, vagy szövetkezeti vezetőknek, (Gáspárdy Elemér: Kölcsönös végkielégítéseket!) ahol a szövetkezeti működés nem állott egyébből, mint mondjuk abból, hogy bizonyos avas és elbukott felekezeti jelszavak hangoztatásával szembeállítják a vásárló falusi népet a legális, adófizető kereskedelemmel, ott, ahol a termelőszövetkezetek helyett ezek a specerájos, grájzleros szövetkezetek kerültek előtérbe, ugyanolyanok a mezőgazdasági viszonyok, mint Magyarországon, mint Lengyelországban, Romániában, mint Jugoszláviának régi szerbiai részében — mert Horvátországban már nagy előmenetelt tettek a termelőszövetkezetek révén — és Bulgáriában. (Helyeslés balról.) T. Képviselőház! A mi értelmünkben vett termelőszövetkezet a kisgazdatermelésben ugyanazt a szerepet játszhatja, mint a kartella nagyiparban. (Rakovszky Tibor: Hátrányai nélkül!) Ez a szerepe, ez a jelentősége, ez a feladata és ez a fontossága is. Csak a termelőszövetkezet képes megtanítani, ha kell, kényszeríteni a kisgazdát a koordinált munkára, az egyforma minőség, de egyúttal magasabbrendü minőség termelésére is. Csak a termelő és a piaci szövetkezetek képesek a kisgazdát mai tudatlanságából, süllyedéséből, eladósodottságából, reménytelenségéből, a politikai jogokból való kiközösítettségéből felemelni arra a színvonalra, amelyre már régen, egy évtizeddel ezelőtt az előző kormánynak fel kellett volna emelnie a kisgazdát. Nálunk, Magyarországon a fogyasztási és hitelszövetkezeten kívül egyedül a tejszövetkezetek azok, amelyek némi szerepet játszanak a mezőgazdaság terén. Méltóztassék megengedni, hogy újból egy igen rövid kis statisztikával szolgáljak, (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Magyarországon van 272 tejszövetkezet 33.694 taggal és 55.426 tehénnel. Ez anynyit jelent, hogy a tejelő teheneknek körülbelül 8 százaléka tartozik a tejtermelő szövetkezetekhez. (Csikvándi Ernő: Ehhez az Ofb. törvénynek semmi köze sincs!) De igenis, nagyon összetartozik ez a két dolog. Az Ofb. törvény összetartozik evvel, mert mi azon az állásponton vagyunk, hogy önök, t. képviselőtársaim, az előző földbirtokreformot úgy csinálták meg, mintha a magyar nép kedvét örökre el akarták volna venni minden gazdasági reformtól. (Mozgás jobbfelől. — Taps balról.) Amikor tehát én egy Mdbirtokpolitikát propagálok és azt a termelőszövetkezetekkel egyidejűleg óhajtom megteremteni, akkor ez kizárólag ehhez a javaslathoz tartozik. (Magyar Pál: Egyébként is elnöki hatáskörbe tartozik annak megállapítása, hogy mi hova tartozik!) Ugyanakkor, Dániában a gazdák 85%-a tartozik tejtermelő szövetkezetekhez. Finnországban a vaj 92%-át, Űjzélandban 80%-át termelik szövetkezetek. Kérdem, miért nem volt ez lehetséges 10 év alatt nálunk, amikor olyan hallatlan összegeket vettek igénybe mindenféle dőre és bukott, kudarcba és szégyenbe fulladt akcióra (Ügy