Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-38
Az országgyűlés képviselőházának 38. szetű kétségbeesett cselekedetnek lelki motívumait. Ha ennekfolytán megindul a termelés, meg fog fokozatosan szűnni a nyomor is s ha egyszer itten füstölgő gyárkémények, viruló mezőgazdaság lesznek és e kettő nyomán megindul a kereskedelem, akkor lesz hitel ie, mert nem az arany a hitel, hanem a munka. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök: Következik Peyer Károly képviselő úr napirend előtti felszólalása. Peyer Károly: T. Képviselőház! Nem kívánok az előttem szólott igen t. képviselő úr elméleti fejtegetéseivel foglalkozni, én magával a kérdés konkrétumával óhajtok foglalkozni. Nem kutatom ma azt, hogy a munkanélküliséget mi idézi elő, felszólalásom tárgyául tisztán és kizárólag azt választottam, hogy mi fog történni a munkanélküliek ezreivel, mit szándékozik a kormány e tekintetben tenni. A Képviselőház egyik legutóbbi ülésén polgári képviselők részéről szóvá tétetett ez a kérdés olyan beállításban, amelyből világosan kitűnt az, hogy az illető képviselő uraknak politikai céljaik vannak, holott ebbe a kérdésbe a legkevésbé szabad politikai vonatkozást belevinni és a kérdést tisztán és kizárólag szociális szempontból kell elbírálni. A szakszervezetek vezetői segélyt kértek a kormánytól tagjaik részére, kérték pedig ezt a segélyt azért, mert azok az eszközök, amelyekből eddig a segélyeket kifizették, már nem bizonyultak elégségeseknek arra, hogy kötelezettségeiknek eleget tudjanak tenni. Az a 150 ezer pengő, amelyet a kormány a szakszervezeteknek e tekintetben rendelkezésre bocsátott, olyan minimális összeg volt, amely a legkevésbbó sem alkalmas arra, hogy azt munkanélküli segélynek lehessen nevezni, hanem ellenkezőleg, tisztán és kizárólag tényleg ínségsegélynek felel meg, amit bizonyít az a körülmény is, hogy ebből a 150.000 pengőből — amely összeg még nincs teljesen elszámolva — eddig 22.986 tételt fizettek ki. Ez maga bizonyítja azt, hogy ez az összeg mennyire aprózódott szét és az a 4—5—6, maximum 8 pengő, ami kéthetenként egy-egy munkásnak ebből az összegből jutott, nem mondható munkanélkülisegélynek, még ínségsegélynek is csak nagyon megerőltetve mondható. (Weltner Jakab: A koldusnak is többet adnak !) A kormány azok után a felszólalások után, amelyek itt elhangzottak és amelyek különböző színben tüntették fel ezt az akciót, annak ellenére, hogy a népjóléti miniszter úr igen bátor, igen határozott és helyes választ adott a felszólalásokra és annak ellenére, hogy a miniszterelnök úr is ebben a kérdésben a maga álláspontját leszögezte, hogy ez kormányzati cselekedet és ettől a jövőben sem kíván eltérni, engedett ennek a politikai hangulatkeltésnek (Weltner Jakab: A politikai méregkeverésnek engedett!) és ezeknek a politikai felszólalásoknak a következménye volt, hogy a kormány elnöke legutóbb itt a Házban tartott beszédében kijei érttette, hogy nem kívánja a jövőben a segélyezésnek ezt a módját igénybevenni, mert arról győződött meg, hogy azok, akik inségsegélyt kaptak, nem vállaltak tovább inségmunkát vagy szükségmunkát. (Tobler János: Rosszul informálták a miniszterelnök urat!)^ A miniszterelnök úrnak ez a kijelentése igen homályos és nem tudom, a miniszterelnök úr miire alapítja ezt. S laraiidőn a (miniszterelnök úr arra hivatkozik, hogy számos jelentése van ez ügyben, csak azt kell kérnem, hogy a miniszterelnök úr juttassa az érdekelteket úgy a keresztényszocialista, mint a szociálülése 1931 december 15-én, kedden. 381 demokrata szakszervezeteket abba a helyzetbe, hogy ezeket a jelentéseket megnézhessék és ezekre az érdemleges választ meg is adhassák. Nem hiszem ugyanis azt, hogy a miniszterelnök úr ezt a kérdést olyan könnyen kezelné s nem tételezem fel a kormány részéről ma sem azt, hogy nem volna tudatában annak, hogy a munkanélküliség kérdése ma az országban a legsúlyosabb kérdés. (Buchinger Manó: Hol van a kormány 1 ? Már féltizenegy van! A kormány még alszik!) A tegnapi napon még egy utolsó kísérletet tettünk s felkerestük a miniszterelnök urat, hogy tájékoztasson bennünket, — hiszen karácsony előtt vagyunk — mi lesz a munkanélküliek százezreivel % Erre a miniszterelnök úr válasza körülbelül az volt, hogy az Ínségesek segélyezését a jövőben egységesen kívánja elintézni és az elöljáróságokhoz forduljanak azok, akiknek valamelyes segélyre igényük van. A székesfőváros közigazgatási bizottságának tegnapi ülésén úgy Wolff Károly a kereszténypárt részéről, mint magam is, szóvátettük az ínségesek segélyezését. Erre kitűnt az, hogy a székesfővárosnak a kormány összesen 250.000 pengőt bocsátott rendelkezésére, egy hónapra, az ínségesek segélyezésére, ugyanakkor, amikor a székesfőváros 14 milliónál több összeget fizetett be inségadó fejében. (Tobler János: Hol a többi pénz?) Kérdezem a miniszterelnök urat, hogy az inségadót ml címen szedték bel Ez céladó volt, amely kifejezetten és kizárólag inségsegélyezésre fordítandó. Nem hiszem» hogy valaki abban a tudatban fizette volna ezt az összeget, hogy a kormány inségakcióját akarja ezzel támogatni, tígy értve, hogy a kormány van pénzügyileg bajban és ezért kell sürgősen a kormány segítségére sietni. De hogyan lehet a miniszterelnök úrnak ezt a felfogását Összeegyeztetni a pénzügyminiszter úr kiutalásával, amikor a székesfóvárosnak f 250.000 pengőt ad havonta, amely összeg egyáltalában nem elégséges ahhoz, hogy az ebédeltetési akciót, a tejakciót és egyéb akciókat fepn lehessen abból tartani, hiszen a fővárosnál 6 és fél millió van erre a célre előirányozva. Ebből is kitűnik tehát, hogy menynyi az a hiány, amely még fennáll. A közigazgatási bizottság felkérte a főpolgármester urat, hogy sürgősen járjon el a pénzügyminiszter úrnál, hogy a hiányzó öszszegeket bocsássa, a főváros rendelkezésére. Ilyen megbízatást a főpolgármester úr, azt hiszem, már egy tucatot kapott és az eredmény eddig az volt, amire voltam bátor az előbb hivatkozni, hogy a miniszterelnök úr az ínségben levő ipari munkásokat, kereskedelmi alkalmazottakat és tisztviselőket is oda utalja az elöljáróságokhoz, tehát ahhoz a 250.000 pengőhöz, amely eddig sem volt elégséges az ínségesek segélyezésére, és amely segélyezés nem ínségsegélyezés, — ezt meg kell mondani — mert az a segélyezés, amely ott történik, koldus-segélyezés. Már pedig azok, akiket bátrak vagyunk itt képviselni, nem koldusalamizsnáért mennek oda, hanem odamennek egy jogos követelés teljesítéséért. Az az állam, amely tönkretette őket és amely nem tud nekik munkaalkalmat teremteni, tartozik mi- ' nimálisan arról gondoskodni, hogy éhen ne haljanak az emberek. (Ügy van! Ügy van! a bal- és <a szélsőbaloldalon.) Ajánlom a képviselő uraknak, de ajánlom a kormány tagjainak is, hogy menjenek el az elöljáróságokra azokon a napokon, amikor ott segélykiosztás van. Nincs olyan messze innen az V. kerületi 55*
