Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-37

368 Az országgyűlés képviselőházának 37. (Mojzes János: Az egyéni tisztesség fogalmával sem! — Vázsönyi János: Itt a rákfenéje a helyzetnek!) Fel kell hívnom a t. Képviselőház figyelmét arra, hogy amikor a Magánimérnökök Egyesületeinek Szövetsége kimutatja, hogy tagjainak 82%-a munkanélküli, akkor a középítkezéseket, az állami építkezéseket miniszteri tisztviselők, (Mojzes János: Es azoknak sógorai!) államtitkárok és miniszteri tanácsosok végzik el. (Mojzes János: Mint csendestársak!) Ezt én azért nem tartom megengedhetőnek, (Helyeslés a baloldalon.) mert hiszen a miniszter uraknak tudniok kell, hogy a minisztériumoknak megvoltak a maguk építési szakbizottságai, amelyeket egyesítettek és megcsináltak, az úgynevezett Magasépítési Köznonti Igazgatóságot. Minden pályázatnál tulajdonképpen ez a Magasépítési Központi Igazgatóság van hivatva arra, hogy a munkákat ellenőrizze, hogy a beérkezett költségvetéseket felülvizsgálja és hogy a munkákat kiadja. Erkölcsileg nem tartom megengedhetőnek és nem tartom összeférhetőnek a köztisztviselői tisztességgel azt, hogy az, aki mint ítélő bíró van hivatva arra, hogy egy munkát részben felülvizsgáljon, részben megbíráljon, ugyanakkor önmagának adja azt ki, vagy a saját munkája felett ítélkezzék mint bíró. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Nehogy azt méltóztassanak hinni, hogy ezek csak olyan szórványosan előforduló esetek. (Vázsönyi János: Ez rendszer!) Kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy többek között két miniszteri tanácsos és egyetemi tanár az állami építkezéseknek körülbelül 32% -át kapta meg akkor, amikor az összes magánmérnökök és az Összes építési vállalkozók a többit kanták. (Mojzes János: Biztos, jól választották meg a sógorukat!) En ezeket azért tartottam szükségesnek, hogy idehozzam a Ház elé, (Elénk helyeslés a baloldalon.) mert úgy vélem, hogy ezzel jó szolgálatot teszek azoknak a becsületes, tisztességes, minden érdemre rászolgáló tisztviselőknek, akik a legkitünőbbb tudásuk szerint végzik el munkájukat. De itt van még egypár igen érdekes adat, amelyeket engedtessék meg felolvasnom. (Halljuk! Halljuk!) Nem kívánok személyeskedni, ezért nem olvasom fel a neveket, csak azt olvasom fel, hogy ki milyen hivatalban milyen funkciókat tölt be. (Mojzes János: Majd a neveket mi hozzágondoljuk! — Zaj.) Az egyik egyetemi tanár építette az úgynevezett autógarázst, amely tudvalevőleg állami intézmény. A másik műegyetemi tanár, aki ugyanakkor, mint nyugalmazott miniszteri tanácsos élvez fizetést, — közmunkatanácsnál volt — a premontrei gimnáziumot építette Budán. Bizonyára méltóztatnak tudni, hogy kultuszminisztériumi hozzájárulással hogyan lehet ezeket a dolgokat csinálni. Egy egészen speciális dolgot tapasztalok itt. Vannak csatornaépítő specialisták, vannak útépítési és betónspecialisták, (Derültség.) itt azonban látnom kell egy műegyetemi tanárt, aki csakis a belügyi csendőrlaktanyák építési specialistája. Csak belügyi specialista. Nem épít mást, csak abban van specializálva, hogy belügyi épületeket építsen. Itt van egy másik, egy államtitkár úr, aki ugyanakkor, amikor a Rockefeller-alapítvány kezelője volt, tehát még mint államtitkár megbízta önmagát pályázaton kívül egy nagy építkezéssel: (Meskó Zoltán: Hát ha saját magában sem bízik, kiülése 1931 december 12-én, szombaton. ben bízzon! — Derültség. — Dinnyés Lajos: Azért bízta magára!) az úgynevezett Pszichológiai és Filológiai Kutató Intézet megépítésével. A kórházak legnagyobb^ részét Budapesten, sőt tovább megyek, a mátrai szanatóriumot is ő építette. Ekkor ment nyugdíjba, mert megrokkant, szolgálatra alkalmas nem volt, de ahhoz, hogy egy hivatalnál sokkal magasabb, sokkal fontosabb hatáskört töltsön be, hogy egy nyolcmilliós vállalkozást intézzen, ahhoz még nem rokkant, ezt tehát elvállalta. (Mozgás.) Itt tapasztaljuk tehát, milyen káros ez a kérdés, mert — hogy csak egy-egy krassz példára mutassak rá — ebből azt láthatjuk, hogy ezek az urak meg nem engedhető konkurrenciát csinálnak a magánmérnököknek, Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) s hogy két előnyt élveznek. Élvezik a nagy erkölcsi előnyt, mert ők maguk és barátaik ítélkeznek a munka kiosztása felett. Másodsorban nagy anyagi előnyt élveznek: ingyen irodájuk van; mert hiszen részben az állami hivatalokban, részben pedig a műegyetem ingyen irodáiban dolgoznak, (Büchler József: Kossalka úr tervezi az új Dunahidat!) ahol telefont, fűtést, világítást, mindent élveznek és azonkívül adó szempontjából sem esnek elbírálás alá. Ezek olyan súlyos kritériumok, hogy rá kell mutatnom, mit szül, mit termel ez a rendszer. Például egy új vállalkozási ág foglalkoztatja a rendőrségi intellektuális bűnügyi osztályt, kénytelen foglalkozni vele, mert egészen speciális kriminológiai eset termelődött ki a besurranó árajánlatkorrigálók esete, amelyről nem tudjuk, hogy micsoda. Ez egy egészen új kriminológiai műfaj, mert én nem hiszem, hogy a vagyon, a pénz vagy valamely érték úgy devalválódott volna, hogy ma már nem is aranyért vagy pénzért törnek be vagy surrannak be az emberek, hanem árajánlat korrigálására. Látok még egy esetet. Egy posta-műszaki igazgató, amikor nyugdíjba ment, vállalkozott a postajárműtelep építésére. Ezek konkrétumok, igen t. uraim, és én elhiszem, hogy a nyugdíjbamenés és a megbízatás között nincs Junktim, ezt nem vonom kétségbe, jóhiszemű vagyok; azonban lehetetlenség, hogy aki nem rendelkezik ennyi jóhiszeműséggel, ne következtessen ebből olyan dolgokat, amelyek nem hatnak előnyösen a különben minden tekintetben kifogástalan tisztviselői kar erkölcsi megítélésére. Egy másik helyettes államtitkár úr, majd egy nyugalmazott államtitkár úr a kultuszminisztérium hozzájárulásával és segítségével olyan építkezéseket vállalt, ahol megint az egyik a másikat bízza meg kölcsönösen a munkával. Itt van egy egészen érdekes és speciális eset. Az egyik helyettes államtitkár úr a kereskedelemügyi minisztériumban kirokkant, nyugdíjba megy, kitelt az ideje- Miután munkaképtelen, megkapja teljes nyugdíját, azután tovább ugyanabban az irodában, ugyanabban a székben, csak más minőségben, mint szakértő, hat évre köt szerződést ugyanazzal a minisztériummal, az állammal havi egyezer pengő honorárium mellett^ Méltóztassék figyelni; amikor valaki elmegy és húzza a nyugdíját a minisztériumból, ugyanakkor a minisztériumban ül egy új alkalmazásban, ugyanabban a szobában, ugyanamellett az íróasztal mellett ezer pengőkért ! Kérdezem, hogy nem fontos és sürgős-e az összeférhetlenség szabályozása és rendezése