Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-37
362 Àz országgyűlés képviselőházának ê7. keresztény akció csütörtököt mondott, (Meskó Zoltán: Aki másnak vermet ás, maga esik bele!) mert az így 'birtokuktól megfosztott emberek még jobban jártak, mert azoknak igen nagy része megkapta teljes Összegében teljes ellenértékét annak, amit elvettek tőle, míg a kis törpebirtokos rosszuljárt. Ez jó tanulság azoknak, akik olyan könnyelműen dobálóznak a jelszavakkal, s nem árt ezt időnként felemlíteni, mert hiszen különösen mi, akik liberális képviselőknek valljuk magunkat, igen sokszor, ebből a szempontból támadásoknak vagyunk, kitéve. T. Ház! Amikor a földreformtörvény bukdácsolt, akkor jött Hegedűs Loránd volt pénzügyminiszter úr honmentő ötletével, megmagyarázván nekünk akkori képviselőknek, hogy: amit. ti eddig akartatok, arra semmi alapotok nem volt, most majd lehet földreformot csinálni, mert most majd lesz föld, nevezetesen a vagyonváltságföldek lesznek azok, amelyeket fel lehet osztani. Ez kétélű dolog volt. megint hamis vágányra került az egész föiidreformeljárás, megint a földet igénylők jártak rosszul, mert az ezer holdon felüliek leadták a maguk vagy on válts ágát úgy, hogy abba nem volt beleszólása sem az Ofb.-nek, sem pedig a minisztériumoknak. Ezek a vagyonváltságföldek természetszerűleg olyan minőségűek voltak igen sok helyen, amint azt az előttem szólott t képviselő úr is megállapította. (Meskó Zoltán: Egészen biztos, hogy a javát nem adták le!) Akkor történt az az e.őttem ma is érthetetlen intézkedés, hogy a vagyonváltságföldek feletti rendelkezés a pénzügyminisztérium fenhatósága alá került, úgyhogy a mai napig is sok tekintetben a vagyonváltságföldek felett a pénzügyminisztérium rendelkezik. Ennek azután igen sok hátrányos kihatását szenvedtük, amit már a költségvetési vitáknál is ismételten szóvátettem. így például a legelőárak tekintetében egy pénzügyminisztériumi főosztályvezető dönt, és nem vagyunk képesek Bihar vármegyében egy legelő árát megállapíttatni évek hosszú során át csak azért, mert a pénzügyminsiztérium levelezik a földmívelésügyi minisztériummal, és egyik a másikra tolja a felelősséget ebben a tekintetben. •Itt jut eszembe, hogy valamikor a vagyonváltságföldekről ebben az ülésteremben úgy beszéltünk, mint amelyek olyan nagy vagyonértéket jelentenek a magyar allam javára, hogy azokkal az állam pénzügyeinek S Z el II citl clS cl is végrehajtható lett volna. Paupera Ferenc volt képviselőtársunk akkori elgondolása az volt, hogy nem kell külföldi kölcsönt felvenni a szanálás érdekében, hanenr a vagyonváltságföldpk felét nyilvános árverésen a legtöbbet ígérő vevőknek el kell adni, és ebből — bizonyította is számoszlopokkal — a magyar állam pénzügyi helyzetét rendbe lehetett volna hozni. Ellenben megint a zsidókérdés jött előtérbe, megint az volt az ellenvetés, hogy ebben. az. esetben a zsidók fognak licitálni, a zsidók fogják megvenni a, vagyonváltságföldek nagyrészét, ebbe tehát nem lehet belemenni. T. Képviselőház! Jó ezeket a kérdéseket újból szóvá tenni azért, mert már feledésbe ment, hogy volt valamikor olyan elgondolás is, amely nem külföldi kölcsönnel akart sza• nálni, hanem a vagiyonváltságföldek egyrészének értékesíté B ével. Mindenesetre a felelősséget néhány képviselőtársam szóvátette. Ez a törvény nem Bethlen-alkotás, a földreformtörvény nem «megy Bethlen-számlára, a földreformtörvény még az általános titkos választójog ülése 1Ù31 december 12-én, szombaton. alapján egybegyűlt nemzetgyűlés.. alkotása, s az akkori kormány gróf Teleki Pál miniszterelnök úr vezetése alatt állott. Tény azonban, hogy a Teleki-kormányon kívül a Bethlen-kormányt is felelősség terheli, mert hiszen a végrehajtás során — nagyon jól részletezte az előttem szólott t. képviselőtársam — igen sokszor rámutattunk azokra a hibákra, amelyek a földreform végrehajtása során észleltettek. A jelen törvényjavaslat ellen — mint mondom — nem lehet szót emelni. Itt van bizonyos hatáskörmegosztás. Megosztja az Ofb. eddigi hatáskörét részint a közigazgatási bizottságok gazdasági albizottsága, részint a földmívelésügyi minisztérium között. Az én' megítélésem szerint a hatásköröknek ez az elkülönítése helyes. S ha én azt a következtetést szűrtem le, hogy a bírói eljárás olyan lassú volt, hogy kárára volt az ügynek, akkor most nem kifogásolhatom, hogy végre-valahára odakerül a juttatása, egyben természetesen az elvétele is a földnek, ahova eredetileg is kelett volna, hogy kerüljön: a vármegyék gazdasági albizottságához. Az én vármegyémben, Bihar vármegyében sohasem tapasztaltam azt, hogy a vármegye vezetői kellő megértéssel ne lettek volna a földreform kérdése iránt. Ott semmi birtokmentésre sem az alispán, sem a főszolgabírák soha kaphatók nem voltak, és a földreformeljárás során ilyen panasz sehol nem is merült fel. (Tauf fer Gábor: Mintavármegye!)• Én tehát teljes megnyugvással nézem, hogy ezentúl a vármegyei gazdasági albizottságok fognak ebben a kérdésben dönteni. Arra vonatkozólag azonban, ami itt a törvényjavaslatban benne van, hogy a juttatott ingatlanokat elveheti a gazdasági albizottág akkor, ha a folyó évre járó ellenértéket valaki meg nem fizeti, annak a reményemnek kell kifejezést adnom, hogy ez a szakasz a mostani időkben végrehajtás alá nem kerül, mert megvan benne a lehetőség, hogyha valaki önhibáján kívül nem tud fizetni, abban az esetben az ingatlant tőle nem lehet elvenni. Most tehát remélem, hogy ez az «önhibájából» kifejezés annnyit jelent, hogy csak azok, akik önhibájuk folytán nem tudnak fizetni, kerülnek abba a helyzetbe, hogy tőlük a föld elvétetik. Egyébként méltóztassék a t. kormánynak tudomásul venni, hogy nem is olyan nagyon kell elvenni az emberektől a földet; sajnos, Ők maguk adják vissza csapatostul. (Tauf fer Gábor: Elég szomorú!) Az én választókerületemben csapatostul, százával jelentkeznek azok, akik visszaadják bármely percben, (Tauf fer Gábor: Rossz a földbirtokpolitika!) úgyhogy ha valami bizonyítja, hogy a földreformeljárás nem sikerült, akkor ez bizonyítja, hogy tudniillik az emberek önként saját maguk kínálják fel, hogy vegyék vissza tőlük a birtokotHogy vidékenként minő elkeseredést : okoz a fizetendő össszegeknek mai megállapítása, arra nézve egy levelet olvasok fel, amely egy egyszerű új törpebirtokosnak, egyszerű parasztembernek stílusában van írva (olvassa): «Mi alulírottak, mint a zsákai földigénylők megbízottjai, a földigénylők nevében azon ^alázatos kérelmünkkel fordulunk a képviselő úr elé, miszerint 1924 október 1-je óta a zsákai határon lévő Küszler Henrik-féle megváltott ingatlanból mintegy körülbelül 620 katasztrális hold lett számunkra kiosztva kisebb-nagyobb parcellákban 306 földigénylő között.» Tehát 306 emberről szól ez a levél. «Ezen kiosztott kis parcellák 1929. január 1-éig» — tehát négy
