Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-37
Az országgyűlés képviselőházának 37. ülése 1931 december 12-én, szombaton. 353 kel, (Szeder Ferenc: Biztosan zsidó volt a birtokos!) ez tehát a parcellázás következtében mint a nemzeti "vagyon egyik alkatrésze tönkrement, kárba veszett, másfelől ezen a földön a termelés hosszú esztendőkre visszaesett. Viszont meghagytak olyan birtokot, amelyet még a gazdájának az édesapja sem művelt kellő mértékben, nem fordított rá kellő gondot és^ ezek nem kerültek felosztás alá. (Mojzes János: Biztosan jó protekciója volt az illetőnek!) Természetes, hogy ez az eljárás a földreform hatását nemzetgazdasági szempontból rontotta, viszont a földhözjuttatottak szempontjából más súlyos bajok történtek. Súlyos baj volt, hogy a földhözjuttatottak sokszor a földet, de még a házhelyet is vagy távol fekvő, vagy rossz (minőségű,.nedvestalajú földek alakjában kapják. (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) Ha most ilyenre épített az illető házat, az önálló ház, amely a családi életet, az egészséget volna hivatva szolgálni, nem hogy ezt a feladatot töltené be, hanem talán rosszabb helyzetbe hozza a munkást, mint amilyenben volt. Hasonlóképp az, hogy vagyontalan földmunkásoknak egy-két-három holdat 10—15 kilométerre a községtől műút nélkül, vasút nélkül — mert ha ez van, akkor már kihasználható —osztottak kiEnnek természetes következménye volt az, hogy azok a szegény emberek, akik rózsás színben látták maguk előtt a jövőt és azt remélték, hogy ahogy a m «inkájukból eddig megéltek és félre is tettek valamit, ezután ennek a kis. juttatott földnek termésével együtt többet tudnak félretenni és azt a pár holdaoskát meg fogják gyarapítani, egymás után mentek tönkre és váltak fizetésképtelenné. Sőt miután az első időkben egyenlő részletekben a tulajdonosnak kifizetendő és ennek folytán azok, akik valamikép fizetni tudtak volna és akik a birtokhoz, a földhöz jobban ragaszkodtak, azt a maguk számára biztosítani kívánták, ezek a munkások, ha volt egy kis házuk, egy kis földjük, erre a házra vagy földre bankkölcsönt vettek fel és abból fizették ki azt a bizonyos ötödrészt. Természetes, hogy azokat a kamatokat annak a földnek hozama nem bírja meg. Itt nagyon vigyáznunk kell és itt már erre a törvényjavaslatra nézve lesz tiszteletteljes módosításom, amelyet már benyújtottam a tekintetben, hogy ezek az emberek valamikép az ő igyekezetüknek, kötelességtudásuknak és földszeretetűknek örökös koldusaivá ne legyenek, hogy he ne következhessek iaz, amit sokan emlegetnek előttük, hogy tudniillik ha nem tudnak fizetni, elveszik a földet és amit eddig befizettek, kárbavész és még megmarad kis házukon, vagy egy hold földecskéjükön az az egy ötödrész bankteiher, emlékül arra a földreformra, amely egyfelől jutalmazni akarta őket a háborúban eltöltött időért, szenvedésekért, esetleg munkaképességük csökkenéséért, rokkantságukért, másfelől hozzá akarta őket juttatni ahhoz, hogy magasabb életszínvonalra emelkedhessenek, miután munkájukat nagyobb területen és önmaguk javára lett volna módjukban kifejteni. Pedig ha ezt a földreformot úgy oldották volna meg, (Mojzes János: Ahogy kellett volna!) úgy hajtották volna végre, ahogy azt végre kellett volna hajtani, én abban a hitben vagyok, hogy ma Magyarország helyzete mindannak ellenére, ami azóta történt, jobb volna, mint jelenleg. Jobb volna elsősorban abban a tekintetben, hogy (Mojzes János: Lenne fogyasztó!) a termelés fokozódott volna és ennek következtében a fogyasztóképes elem több lenne, annál is inkább, mert ezeken a kisbirtokokon főképpen olyan produktumokat állítanak elő, amely produktumok szemben a búzával, a jelenlegi helyzetben is, ha talán egy kicsit nyomottabb áron is, de akadálytalanul értékesíthetők lettek volna (Magyar Pál: Akkor függetlenítve volnának a világkonjunktúrától.) és exportképességünk erősen megnövekedett volna. Másodsorban azt hiszem, hogy a földhözjuttatás révén sok helyütt a nagybirtokos maga is jóljárt volna, mert mégis valami megváltási árat kapott volna, ha papírban kapta volna is, (Zaj a baloldalon.), és sok esetben nem adósodott volna el annyira, mint amennyire tényleg eladósodott. A helyes végrehajtásnak legfőbb jelentősége pedig az lett volna szerény véleményem szerint, (Mojzes János: Ha-becsületesen hajtották volna végre!) hogy a népben a vezető társadalmi rétegek iránt való bizalom megszilárdult volna és ha ezek a vezető társadalmi rétegek neki valamit ajánlanának, vagy most ebben a helyzetben azt volnának kénytelenek mondani, hogy tűrnünk, szenvednünk kell, sokkal könnyebben, sokkal kevesebb zúgolódással és összehasonlíthatatlanul nagyobb kitartással viselnék el ezeknek a nehéz időknek rájuk sokszoros erővel nehezedő terhét. (Magyar Pál: Nagyon okos beszéd. Ez így van!) Természetes azonban, hogyha mindezek, amiket mondani Ibátor vgltaim, csakugyan bekövetkeztek volna, akkor a gazdasági élet más vonatkozásai is megérezték volna, mert akkor a kisiparos rendelései nem apadtak volna így meg, (Ügy van! Ügy van!) a kiskereskedő forgalma jobb és nagyobb volna, sőt még a kiviteli kereskedők is több keresetet, munkát, kereseti alkalmat és jövedelmi lehetőséget találtak volna, tehát minden társadalmi réteg teherbíró képességéből, nem akarok sokat mondani, de aránytalanul több megmaradt volna, mint amennyi megmaradt; nem is szólva arról, hogy az állam, maga a pénzügyminiszter úr is sokkal több adót és könnyebben hajthatna be. (Mojzes János: Lenne több adóalany!) Mert sokszor látok én statisztikát, amely statisztikák kimutatják, hogy a nagybirtok ennyit és ennyit termel, ezzel szemben pedig a kisbirtok csak ennyit és ennyit. (Mojzes János : Tendenciózus statisztikák!) Hogy a statisztikáknál hol van a hiba, — hogy becsületes meggyőződéssel készülték, ebben nem kételkedem — de hogy hol van elhibázva a gondolatmenet, ami a statisztikánál igen könnyen megtörténik, ezt nem mindügi tudjuk megtalálni. (Mojzes János: Azért csináltak rossz_ földreformot, hogy igazolhassák a statisztikát.) Bátor vagyok itt Zsilinszky Endre t. képviselőtársam legutóbbi interpellációjának egy adatára hivatkozni bizonyítékul, mert azt hiszem, ez^ gyakorlati és meggyőző bizonyíték. Megemlékezett ő olyan nyugatmagyarországi •községről, ahol van egy 1500 holdas nagybirtok, a község lakosai pedig körülbelül, vagy nem egészen kétszer akkora területen élnek. A nagybirtok évi adója 9000 pengő, az a lakosság jped»ig. amely alig kétszer annyi területen él, 90.000 pengőnél több adót fizet. (Mojzes János: A^Pallavicini uradalom 56.000 hold után pár száz pengő jövedelmi adót fizet!) Azt hiszem, ez meggyőző bizonyíték. Ne méltóztassanak azt gondolni, hogy ebből azt akarom kihozni, hogy a nagybirtok az adóját letagadja. Nem! (Mojzes János: Nem produktív!) De az a kisbirtokos, az a falusi nép nagyon sok mindenféle mívelési ágat folytat, azi terményével kereskedik, körülötte