Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-37

350 Az országgyűlés képviselőházának 37, ahhoz túlmagas, hogy ezeket a hiteleket a mai kamatláb mellett igénybe lehessen venni. Mi lett volna tehát a helyes intézkedés? A kötött devizaforgalom és a pénzkiviteli tilalom életbeléptetésével egyidejűleg a Nemzeti Bank kamatlábát azonnal le kellett volna szállítani arra a színvonalra, amelyet a gazdasági élet ma is elbír. (Petracsek Lajos: Mennyi az!) Ezen lehet vitatkozni ; nem akarok mondani fix számot. (Kun Béla: A mezőgazdaság 4%-ot sem bír el!) Ezenkívül az aranypengő életbeléptetésekor nyomban le kellett volna szállítani a ^betéti kamatlábat is és egyúttal annak ellenében, hogy ezeknek a tartozásoknak, illetőleg ezeknek a gyümölesözésre elhelyezett tőkéknek értékállandósága biztosíttatott, a betétek felszabadítása, helyett az 1000 pengőt meghaladó betéteket a betétek nagyságának arányában le kellett volna kötni három évig terjedő időtartamra, hogy úgy a mezőgazdaság, valamint az ipar és a kereskedelem számára itt három évig terjedő moratóriumot biztosítsunk. (Petracsek Lajos: A takarékos embereket büntetni?) Ez nem büntetés. Ennek igenis a szükségessége, ennek a létjogosultsága meg lett volna. Ma azt látjuk, hogy a hitelre szoruló gazdasági élet, úgy a mezőgazdaság mint az ipar és a kereskedelem, a hiteleket harmadik, negyedik kézből kapja. Mi szükség van arra, hogy azt a pénzt, amelyet a vidéken a mezőgazdának, a kisiparosnak, a kereskedőnek kihelyeznek, csak egy pesti nagy intézeten keresztül tudják az illetők megkapni? Mai hitelorganizációnk túl van méretezve és ezeknek a vezetése túlságosan költséges. (Kun Béla: Nagyok a bankigazgatói fizetések!) Ha a mai magas kamatlábat le akarjuk szorítani, ennek elengedhetetlen előfeltétele, hogy mai hitelszervezetünk reorganizáltassék, ami másképpen nem lehetséges, mint kényszerfúziók, kényszeregyesülések által és azáltal, hogy a pesti pénzintézetek vidéki fiókjait megszüntetjük. A kormány azonban ezek helyett a gyökeres intézkedések helyett ismét csak aspirinkúrára szánta rá magát, amellyel nem lehet a bajokat gyökeresen orvosolni, csupán a lázat lehet némileg csökkenteni. Azoknak a pénzintézeteknek a r számára, amelyek ezeket à tőké- . ket a termeléshez kijuttatják, nem a kamatmaximum magassága a fontos, hanem az a fontos, hogy^ mennyiért tudják ők megkapni azokat a tőkéiét, amelyeket a termelés számára ki- I helyeznek. Nem a magas kamatmaximum a fontos, hanem az úgynevezett marge a fontos, GJIÁ SÍ különbözet, amely az általuk igénybevett és az általuk kihelyezett tételek között fennáll. A kamatláb leépítése tekintetében tehát tulajdonképpen az alapnál kell a munkát elkezdenünk, nem pedig a toronygombnál. A mai lehetetlenül magas bankkamatlábak mellett tönkremegy a mezőgazdaság, tönkremegy az ipar és a kereskedelem, de tönkre fog menni a hitelező is, aki ezeknek a termelési ágaknak immobillá válásával, fizetésképtelenné válásával nem fog tudni tőkéjéhez sem hozzájutni. Míg alacsony bankkamatláb esetén lehet, hogy kisebb lenne az osztalék, kisebb lenne a_ kamatjövedelem, de ennek állandósága biztosíttatnék és egyúttal biztosíttatnék az is, hogy a hitelező tőkéjét a végén meg tudja kapni. Az ingóságok elárverezésének, helyesebben elkótyavetyélésének megnehezítése szempontjából sem tartom kielégítő intézkedésnek — különösen a gazdasági felszerelések elkótyavetyélésének megakadályozása szempontjából — azt a rendelkezést, hogy a becsérték kétharmadán alul ingóságokat elárverezni nem lehet. Ezen ülése 1931 deoember 12-én, szombaton. a téren gyökeres intézkedésekre volna szükség. Mit látunk ma, t. Képviselőház? A mezőgazdasági válság bekövetkezése óta és a földmívelők fizetésképtelenségének beállta óta a gazdasági felszerelési tárgyak és pedig úgy az élő, mint a holtfelszerelési tárgyak olyan nagymértékben kerültek eladásra, hogy ezeknek az ára ma már katasztrofális színvonalra esett vissza. Vegyük csak például az állatárakat. Egy szarvasmarha ára, amely ezelőtt mintegy 1—2 évvel még 400—500 pengő volt, ma 80—100 pengő. Ezek az árak az 1—2 év előtti áraknak mintegy ötödrészére estek vissza. De ha tekintetbe veszszük egyúttal a pengő árcsökkenését is, amely a pengő külföldi értékével szemben ma már 30%-ot^ jelent és ha tekintetbe vesszük azt is, hogy árverés esetében még ennek a mai lecsökkent becsértéknek is 2

h része az az értékhatár, amely alul nem lehet ezeket az ingóságokat elárverezni, akkor az árverési értékhatár például a jószágok tekintetében az egy-két év előtti áraknak imintegy 1

h Vm része. Ez az értékhatár tehát a gazdasági felszerelésnek és különösen a jószágállo'mánynak elkótyavetyélését egyáltalán nem képes megakadályozni. Láthatjuk ezt különösen az adóárverések tekintetében. Lehetetlen helyzet ma az, hogy az árvereztető maga állapítsa meg a becsértéket^ Márpedig köztudomású dolog, hogy a becsértéket mindig a községi elöljáróság állapítja meg, amely elsősorban az árveréseknél nem is szokta ezt az értékhatárt respektálni, de ha még respektálná is, különösen amióta az egyéni felelősséget kimondották az adóhátralékok tekintetében, a községi elöljáróságnak érdekében áll, hogy az árverés ne hiúsuljon meg, és bármilyen potom áron kelnek is el azok a felszerelési tárgyak, azok a lefoglalt jószágok, az árverés megtartható legyen. (Kun Béla: A legnagyobb embertelenség ez a kisemberekkel szemben.) Ezenkívül azonban azt is láthatjuk» hogy apró-cseprő hitelezők, rendszerint a nem jelzálogos 'hitelezők azok, akiknek követelése az ingatlanon biztosítva nincsen, a mai végrehajtási jogszabályok értelmében teljesen akadálytalanul elkótyavetyélhetik az egész gazdasági felszerelést és ezzel végromlásba juttathatják az adóst. Ha a gazdasági felszerelést elárverezik, az illető gazda nem tudja a földjét sem megmunkálni, nem. tud eleget tenni kamatfizetési kötelezettségeinek azokkal a hitelezőkkel szemben sem, akiknek követelése az ingatlanon be van kebelezve. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt; tessék befejezni beszédét. Mojzes János: Rögtön befejezem... és akik tőkeköveteléseiket nem peresítették volna akkor, ha legalább a kamatokat megkaphatták volna. Ezen a téren is gyökeres intézkedésre van szükség, ez pedig másként nem valósítható meg, mintha kimondjuk azt, hogy a gazdálkodáshoz szükséges felszerelés, mégpedig úgy az élő, mint a holtfelszerelés annak a birtoknak a tartozékát képezi. Es pedig nemcsak általánosságban kell ezt kimondanunk, hanem az egyes birtoktípusokra, 10, 20, 30, 50 stb. kat. hold szerint taxatíve kell felsorolni, hogy úgy az élő, mint a holtfelszerelési tárgyakról mi képezi annak az ingatlannak tartozékát (Helyeslés a baloldalon.) és ki kell mondani azt, liogy ezekre a gazdasági felszerelési tárgyakra külön végrehajtást vezetni, külön zálogjogot szerezni, külön árverést tartani ne lehessen még adóhátralékok miatt sem. (Kun Béla: Nagyon helyes! Már régen kellett volna!) A mai rendszer mellett azt látjuk, hogy