Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-36

Az országgyűlés képviselőházának 36. ülése 1931 december 11-én, pénteken. 345 Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Kun Béla: Hol van a kormány? — Zsilinszky Endre: A legelemibb parlamenti illem megta­gadása ez!) Csendet kérek! Kéthly Anna: Az eddig igénybevett sza« natóriumok is tönkre fognak menni, ha a nép­jóléti minisztérium a beutalást beszünteti. Hiszen a legminimálisabb ápolási díjakat sem tudják megfizetni a r munkanélküliek, a csök­kent keresetűek, tehát éppen azok, akik a sza­natóriumi ápolásra legjobban rá vannak szo­rulva, és akiknek családjaiban ez a betegség a legrettenetesebb pusztításokat végzi. Az egyik oldalon üresen maradnak az ágyak, a másik oldalon hullanak az emberek. En azt hiszem, t. Képviselőház, sokan vagyunk, na­gyon sokan, de azért ez mégsem módszer a felesleges embertömeg lecsapolására, mert ezt a lecsapolást az életnek megelőzésével kellene kezdeni, hogy azután a megmaradottakról minél jobban és kielégítőbben lehessen gon­doskodni. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbalodalon. — Büchler József: Az állam háborúja a polgárai ellen!) Amíg minőség helyett mennyiségre dolgozik az állam és az embertömeget, amely megszületik, pusztulni nagyja, addig a humanizmusra való minden hivatkozás csak képmutatás és csak cinizmus. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbalolda­lon.) Ez azonban szintén messzebbmenő kérdés és ebben a pillanatban én csak a foltozgatás lehetőségeit keresem és kutatom. Néhány sze­rencsétlen embernek eddig sikerült a beutalá­sok révén szanatóriumba jutni, a maga életet meghosszabbítani és munkaerejét a közösség szolgálatára megmenteni. Kérdezzék meg azo­kat az iskolaorvosokat, iskolanővéreket, disz­panzereket vezető orvosokat, hogy ha van szo­ciális lelkiismeretük, nem fogcsikorgatva vall­ják-e be Önmaguknak is teljes tehetetlenségü­ket a mai viszonyok között. Dolgozni csak úgy lehet, ha valakinek eszközt adnak a ke­zébe. A tuberkulózis ellen dolgozni csak úgy lehet, ha ápolást, ha elkülönítést, ha gyógyí­tást tudunk biztosítani az ezzel a bajjal súj­tottaknak. A beutalások megszüntetése egy eszközt — igaz, hogy gyönge és elégtelen eszközt — kiüt a baj ellen hadlakozó orvosoknak és a szociális kérdéssel foglalkozóknak kezéből. Legalább ezt az eszközt adják vissza azoknak, akik a tuberkulózis ellen ezt a valóban sziszi­fuzi küzdelmet folytatják. Én, úgylátom', szintén nem kapok választ kérdésemre, de ne higyjék azért, hogy ez a kérdés eltűnik a közéletből, ne higyjék, hogy ez a kérdés azért, mert válasz nélkül maradt, eltűnt az orvoslásra váró kérdések sorából. (Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a népjó­léti és munkaügyi miniszter úrnak. (Zaj. — Farkas István: Nincs kormány!) Elnök: Hátra van még a mai ülés jegyző­könyvének felolvasása és hitelesítése. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jegy­zőkönyvet felolvasni! Esztergályos János jegyző (olvassa az ülés jegyzőkönyvét. — Zaj a bal- és a szélsőbalolda­lon.) Elnök: Van-e valakinek észrevétele a most felolvasott jegyzőkönyvre? (Nincs!) Ha észre­vétel nincs, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek je­lentem ki. (Folytonos zaj a bal- és a szélső­baloldalon. — Kun Béla: Megbukott a kor­mány? Feloszlott az egységespárt?) Az ülést bezárom. (Az ülés végződik délután 3 óra 8 -perckor.) Hitelesítették. Strausz István s f le. naplóMráló-bizottsági Gróf Teleki Sándor s. h. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. III. hü

Next

/
Oldalképek
Tartalom