Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-36
344 Áz országgyűlés képviselőházának 36. ülése 1931 december 11-én, pénteken. ahol-hatszáz százalékkal fizet több adót a kisbirtokos, mint a nagybirtokos? (Kun Béla: Apponyi megmondta: két nemzet van!) Lehet-e ilyen viszonyok között egységet teremteni és lehet-e elképzelni, hogy ilyen viszonyok továbbvitele alapján, ezeknek a viszonyoknak fenntartása mellett való kicsinyes pepecseléssel ezekből a bajokból valaha is ki tudunk kecmeregni. (Tauf fer Gábor: Ezért van a deficit!) En azok közé tartozom, aki a nemzeti gondolatért, Magyarországért és a magyar nemzetért minden pillanatban fegyvert foerok, de szemétdombért nem vagyok hajlandó fegyvert fogni ! (Helyeslés half elől.) Már pedig szemétdombbá, Európa szemétdombjává teszik az ilyen viszonyok a mi országunkat, amely maholnap valóságos csúfsága lesz Európának. (Farkas István: Már most is az! — Tauf fer Gábor: Kultúrszégyen!) Kernelem és hiszem, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr, aki nem hallgatta meg interpellációimat, gondosan el fogja /olvasni a jánosházi lakosságnak és községi elöljáróságnak azt a kérvényét, amely itt van kezemben és amely igazolja mindezeket az adatokat, amelyeket <a törvénvhozás elé hoztam, és hiszem, hogy a kormány nem fog elzárkózni olyan reformok elől, amelyek rövid időn belül, de nagyon rövid időn belül, egypár hónap, legfeljebb félév alatt kiseprik innen a középkort és a feudalizmusnak minden utolsó csökevényét. Mert ez ellen a középkor ellen kardot kötök és meg fogjuk mutatni, hogy a nemzeti gondolatot és a nemzeti Magyarországot ilyen és ehhez hasonló gyalázatba nem engedjük be lefojtani. (Ügy van! Ügy van! — Elénk tavs balfelőU Elnök: Az interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi miniszter úrnak. ; Következik Kéthly, Anna képviselőtársunk interpellációja a népjóléti miniszter úrhoz. Kérem annak felolvasását Esztergályos János jegyző (olvassa): «1. Milyen okból szüntette be a népjóléti miniszter úr ebben a legveszedelmesebb időszakban a tüdőbetegek szanatóriumokba való ingyenes beutalásait? 2. Hajlandó-e az erre ráutaltakat, munkanélkülieket és azokat, akiknek keresete nem elegendő arra, hogy az életmentő szanatóriumi ápolást megfizessék, mindaddig az üzemben levő szanatóriumokba beutalni, míg a mátrai szanatórium üzembehelyezhető lesz?» Elnök: Interpelláló képviselőtársunkat il leti a szó. Kéthly Anna: T. Képviselőház! Egy interpelláció keretében nem lehet a tuberkulózisnak, ennek a speciális proletárbetegségnek egész témáját felgöngyölíteni, nem lehet beszélni azokról a szomorú statisztikákról, amelyek a nyomor növekedésével arányosan növekednek, nem lehet részletesen beszélni arról, milyen Öngyilkosságot követünk^ el az ezzel a kérdéssel szemben való magatartásunkkal, amikor valósággal tüdővésztenyésztelepeket tenyésztünk ki az egyes családokban, amelyek örökségül adják át utódaiknak ezt a szörnyű betegséget s az ellen nincs semmiféle intézkedés. Míg más fertőző betegségeknél van bejelentési és elkülönítési kötelezettség, addig ennek a betegségnek garázdálkodása elé semmiféle gátat nem vetnek. Már pedig az egészen bizonyos, hogy amibe ennek a pusztulásnak megelőzése kerülne, az sokkal kevesebb, mint az utólagos gyógyítás költsége és kevesebb, mint a munkaerőben való közgazdasági veszteség. Természetesen a megelőzéshez szükséges volna egy jó gazdaságpolitika, megfelelő munkabérrel, munkaidővel, szellemi és fizikai # regenerálódással, egészséges lakásokkal; helyes gazdasági politika volna az előfeltétele egy jó szociálpolitikának és helyes egészségügyi politikának is, mivel azonban minderről nem beszélhetünk, a jelenlegi körülmények között meg kell állapítanunk, le kell szögeznünk azt, hogy nem szabad a dupla vagy semmi álláspontjára helyezkedve azt mondani: ha ezt mind nem tudjuk adni, akkor semmit se adjunk nekik. Interpellációm szövegéből kitűnik az, hogy a népjóléti minisztérium egyszerűen beszün-, tette az ingyenes szanatóriumi beutalásokat. S ez akkor történik, amikor az egyre fokozódó téli hideggel, (Büchler József: Pedig jutott volna a hadirokkantaknak pénzéből, amelyet más célra fordítottak!) az egyre fokozódó munkanélküliséggel állunk szemben és azoknál is, akik ma még munkában vannak, nagymérvű keresetosökkentés állott elő és a lappangó betegség is fellángolt akkor, ha nincs munka, ha nincs kenyér, nincs tüzelő, nincs ruha; ez akkor történik, amikor családok szorulnak összébb, ha még egyáltalában lehetséges; amikor egy ágyban, egy vacokban 4—5 ember alszik, sőt gyermek még több is és az egész nap ágybanfekvő beteg mellé estére az egészséges is kénytelen lefeküdni. En több esetben kértem az utóbbi időben a népjóléti minisztériumtól beutalást. Például az egyik családban már két halott van eddig is, a harmadiknak valósággal életmentést jelentene a szanatóriumban való elhelyezés. Egy máski beutalást kérőnél a férj két esztendeje van munka nélkül s az egész család kilakoltatás : előtt áll és a súlyos beteggel együtt az utcára kerül. (Büchler József: Bizony ökölbe szorul az ember keze, ha ilyet hall! — Zaj balfelöl.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kéthly Anna: A harmadik eset egy szerenesés család ééöte, ahol három felnőtt családtag dolgozik még eddig azért, mert nem mernek beteget jelenteni, miután ezzel elvesztenék helyüket; a negyedik, aki annyira súlyos beteg, hogy nem mehet munkába, egész nap ápolás nélkül, gondozás, gyógyszer és kezelés nélkül otthon fekszik. (Felkiáltások a baloldalon: Borzalom!) Ezek tipikus esetek, de ezrével vannak még ennél is rosszabbak. (Kun Béla: Hol van az egységespárt? Csak egy képviselő maradt itt utolsó mohikánnak és az is újságot olvas! — Kiss István: Miért zavarod a szónokot? — Zaj bálfelöl.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kérem, méltóztassék beszédét folytatni. (Egy hang bálfelöl: Hol az egységespárt? — Tauffer Gábor: Felszívódott! — Kun Béla (Kiss István felé): Félegyháza nemes képviselője! — Kiss István: Igen, szomszéd úr!) Kéthly Anna: T. Ház! Eddig még volt néhány szerencsés eset, amikor az illetők a népjóléti minisztérium szerződéses helyein a S Act"" natóriumokban elhelyezhetők voltak, most azonban beszüntették az elhelyezést, állítólag azért, mert a mátrai szanatóriumot fogják üzembe helyezni. (Kertész Miklós: Mikor?) Felmondták a szerződéseket az eddigi helyeken, holott a mátrai szanatórium még akkor sem lenne elegendő, ha már nyitva volna és az összes férőhelyeket ki tudnák^ használni. (Tauf fer Gábor: Ez is rettenetes pénzpocsékolás! Három szantóriumot lehetett volna ebből a pénzből felépíteni! — Zaj balfelöl.)
