Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-36

Az országgyűlés képviselőházának $6 nak. A nagybirtok tehát ennek levonásával máj csak 6631 pengőt fizetett volna, de még ezt az összeget sem fizette ki, mert a vásár jog címén ez a nagybirtok, amelynek 6631 pengőt kellene adóban fizetnie, 7963 pengőt kapott a községtől. (Felkiáltások a baloldalon: Hallatlan! Hallatlan!) Végeredményében tehát a nagybirtok nemcsak hogy nem fizet adót, hanem több mint 1000 pengőt fizet rá a község lakossága. (Büchler József: Ezek lázítanak, ezek gyújtogatnak, nem az agitátorok!) Jánosháza községe az uradalomhoz egy kérést intézett, kérte, hogy Öt esztendőre mondjon le a nagybirtok erről a vásár jogról. A nagybirtok nagyon nyers és a lakosságot valósággal a tulajdonjog szentségének megbolygatásával vádoló iratban felelt és a legnyersebben visszautasította ezt a kérést. (Büchler József: A henyélő, here grófok ezt értik!) Valóban mesébe illő dolog, hogy egy községben, ahol 2562 holdon több mint 4000 lakos él, fizessen ez a lakosság kereken 100.000 pengő adót és 1506 hold után a nagybirtok, amelyen legfeljebb ha 2—300 ember él, talán még annyi sem, egyáltalában ne fizessen adót, hanem egy középkori jogosítvány alapján valósággal fosztogassa a kisembereket és az egész lakosságot, (Felkiáltások a baloldalon: Hallatlan! Hallatlan!) nem szólván arról, hogy panaszolja a község lakossága ebben a kérvényben még azt is: (

a nagybirtok dacára annak, hogy a vásárokon 60.000 marhát hajtanak fel évente és 500 vágón gabonát forgalmaznak, 2, mond kettő napi közmunkával járul hozzá ezeknek az erősen rongálódó utaknak a karbantartásához. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Tisztélettel kérem beszédidőmnek egy negyed órával való meghos szabbítás át. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a hosszabbítást megadta. vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Azonban minderre a hajmeresztő adatra felteszem a koronát azzal, hogy hangsúlyozom, hogy a jogcím egyáltalában ismeretlen, végeredményében tehát a nagybirtok valószínűleg évtizedeken keresztül teljesen jogtalanul gyakorolta, bitorolta, bitorolja ezt a jogot. Az alispáni jelentésben ugyanis benne van, hogy a jogcím ismeretlen és az alispán úrnak és a vármegyének nem volt annyi lelkiismerete, nem volt annyi kötelességérzete, hogy ezt szóvátegye, hogy ezzel a bitorlással szemben eljárjon és ezt az anomáliát megszüntesse. (Szakács Andor: A választással volt elfoglalva!) Lelkileg r is, gazdaságilag is ezt a községet és más községeket is Vas vármegyében és valószínűleg másfelé is az országban, ebben a gazdasági nyomorúságban igen súlyosan érinti és károsítja ez az eljárás. (Lázár Miklós: Inkább korteskednek! — Kun Béla: Töviskorona van a kisember fején!) Ezeket az adatokat a kormány jelentéséről szóló vitában akartam elmondani annak bizonyságául, hogy mennyire igaz az, hogy Magyarországon nem a kisemberek érdekeire, nem a kisemberek millióinak érdekeire van felépítve az állam és a társadalom, hanem az oligarchiáknak az érdekeire, {Ügy van! Ügy van! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — Téglássy Béla: Ez igaz!) ïami a magyar történelemnek, a magyar történelem igazi szellemének valóságos csúffátétele. (Ügy van! Ügy van! a balés a szélsőbáloldalon.) Nem lehet elég sokszor hangsúlyozni ebben a történelmi légkör nélküli törvényhozásban, (Kun Béla: Ugy van!) ülése 1931 december 11-én, pénteken. 343 hogy a feudalizmus Magyarországon hatszáz éven keresztül ismeretlen volt, hogy a feudalizmussal szemben a magyarság, még a régi magyar nemesség, egy nemesi demokráciát tudott teremteni. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Az ősi magyar közjognak alaptétele a magyar nemesség egyenlősége. Ez a magyar nemesség népies és széleskörű nemesség volt. Nem kellett volna egyebet tennie a magyar demokráciának, mint tovább folytatni a magyar történelemnek ezt a szellemét és beleépíteni u nemesi demokráciát az új egyetemes demokráciába. (Kun Béla: Kossuth Lajos tanításait valóra váltani!) De az a feudalizmus,, amelytől a mi őseink meg tudták magúikat őrizni öt-hatszáz esztendőn keresztül, akkor hozatott ide be mint idegen növény, mint idegen intézmény, amikor a feudalizmussal már az igazi feudalista országok is leszámoltak, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Es itt állunk ma mi, Kossuth Lajos nemzete, itt állunk mi, akik egész Európában egyesegyedül tudtuk a mi államunkat, a mi társadalmainkat magas közjogi alapokra fektetni, mint a középkori feudalizmusnak utolsó mentsvára. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szégyen! — Mojzes János: Bagolyvárak

I) En azt mondom, hogy a középkori szellemnek ezek a jelenségei, ezek az intézményei, ezek a csökevényei a nemzeti gondolat életére törnek. (Lázár Miklós: így van!) Mert ha a nemzeti gondolat és á nemzeti gondolat alapján szervezkedett pártűk a kor nagy szociális és gazdasági problémáit ennek a nemzeti gondolatnak jegyében nem tudják megoldani, akkor meghúzzák a fejünk felett, az egész nemzeti eszme felett is a halálharangot. (ügy van! Ügy van! a baltes a szélsőbaloldalon.) En a nemzeti gondolatot féltem akkor, amikor ez ellen a feudális rendszer ellen, ez ellen a feudális szellem ellen harcok. Nem állítom, hogy Bethlen István csinálta ezeket az intézményeket, nem állítom, hogy a Bethlen-rendszer rendszeresítette ezeket az intézményeket, (Kun Béla: Alátámasztotta, megerősítette!) de igenis tűrte, tűrtebűnösen, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert már 67-ben le kellett volna számolni ezekkel a gyalázatosságokkal, amelyekkel nem lehet Európa szeme elé állani. (Ügy van! Ügy van! m bal- és a szélsőbaloldalon.) Kérdem én a t túloldalt, (Mojzes János: Hol van?) olyan viszonyok-e ezek, amelyek európaiaknak mondhatók? (Beisinger Ferenc: Kuna P. képviselő úr képviseli az egész rendszert! — Mojzes János: Fuccs egységespárt! — Kuna P. András: Legyen nyugodt felőlem, tudjuk, mit csinálunk! — Felkiáltások a balés a szélsőbaloldalon: Szikla!) Történelmi jo.gok-e ezek, amelyek a magyar történelem szellemének csúffátételét jelentik? Es kérdem, lehet-e így ebben a nehéz világban, ezek között a válságos viszonyok között minden nemzeti erőnek összefogásáról beszélnünk, amikor pedig tényleg csak minden nemzeti erőnek, minden osztálynak lelkes erőfeszítése húzhat ki bennünket a nyomorúságból, a történelmi csődből? Lehetséges-e ilyen vérlázító és gyalázatos^ becstelen viszonyok alapján egy új világ felé, a mai bajokból való kibontakozás felé csak megmozdulnunk is, csak egy lépést is tennünk? Lehet-e erre megmozdítanunk azt a népet, amelyet ilyen gyalázatos módon tipornak, amelynek elemi jogait vonják el és folyton a szeme elé állítják, hogy itt vannak első-, másod- és századrangú állampolgárok,