Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-36
Az országgyűlés képviselőházának 36 legyen. Ez csak takarója annak az önző, elbujtatott érdeknek, amely az éveken keresztül óriás Haszon mellett — ma már csak kevesebb haszonnal dolgozhatnak — működő ipari szeszgyárakat arra bírja, hogy most se a közt nézzék, hanem saját önző érdekeiket. Nem mondom, hogy az altruizmus alapjára helyezkedjenek. Elnök: Méltóztassék beszédét befejezni! (Felkiáltások a baloldalon: Meghosszabbítjuk!) Kun Béla: ... — rögtön befejezem — de azt nézzék, hogy most, amikor olyan nehezen megy a sora minden kisembernek ebben az országban, a nagy haszonból valamit ők is engedjenek. Azt követelem, hogy újabb nemzeti ajándékkal ne merészelje a kormány az ipari szeszfőzdéket ellátni. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ne talkaródzék azzal, hogy itt a szegény borvidékek felsegítéséről van szó. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni, mert a házszabályok szerint egy perccel sincs joga tovább beszélni. Kun Béla: -T. Elnök Ür! Két mondattal befejezem. Elnök: Egy mondattal igen, de nem kettővel! (Derültség és taps a jobboldalon. — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! (Peyer Károly: ötven százalékra kiegyeznek!) Kun Béla: Azt, hogy a válságban sínylődő bortermelő vidékek hozzájussanak a megfelelő rekompenzációhoz és állami támogatásban részesüljenek, borpárlatot főzhessenek, ne méltóztassanak junktimba hozni azzal, hogy a motalkó árát e miatt fel kell emelni. Legyenek tisztában azzal, hogy egy végvonaglásban lévő, Önmagát kiélt és kompromittált rendszernek képezi a t. túloldali többség ma még meglévő segédcsapatát. Változtassanak a közállapotokon, ne hagyják el a kisembereket és ezt a szégyenteljes motalkódrágítási rendeletet vonják vissza. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Klein Antal! Klein Antal: T. Képviselőház! Annyi súlyos gazdasági, pénzügyi és szociális probléma vár megoldásra, hogy a magam részéről feltétlenül szükségesnek és helyesnek tartom, hogy ezek a kérdések egymásután folytatólagosan itt a parlamentben niegtárgyaltassanak. Ilyen szociális kérdésnek tartom azt is, amely jelenleg a tárgysorozaton van, s amely az 0. F. B. megszüntetéséről, likvidálásáról szól, annak az O. F. B.-nek megszüntetéséről, amely működésével, sajnos, nem érte el azt a célt, amelyre hivatott lett volna, és amely, ha megszűnik, azt hiszem, senki sem fogja fájlalni és nem fogja siratni. Amidőn azonban kijelentem, hogy az elnök úr napirendi indítványát^ fogadom el, szükségesnek tartom, hogy néhány szóval reflektáljak^ ezzel kapcsolatban egy ilyen súlyos gazdasági és pénzügyi kérdésre... (Dinnynyés Lajos: A motalkóval mi van?) A motalkóról nálam hiyatottabb szakértők már beszéltek, erről a kérdésdől nem akarok beszélni. (Dinnyés Lajos: önnek mi a véleménye? Tessék nyíltan szintvallani!) Én tehát ezzel a kérdéssel kapcsolatban, amely az 0. F. B.-re vonatkozik, arról a szociális kérdésről akarok néhány szóval megemlékezni, amelyet már szóvátett egy képviselőtársam, pártom egy tagja, kerületem képviselője, Téglássy Béla barátom, aki az elnök úrtól napirend előtti felszólalásra kapott engedélyt, ülése 1931 december 11-én, pénteken. 339 és aki a népegészségügy terén teendő sürgős intézkedésekről beszélt. En az ő beszédének elejével teljes mértékben egyetértek. Szükségesnek tartom, hogy a népegészségügy terén megtörténjenek mindazok az intézkedések, amelyeket ő kíván és amelyeket sürgősen keresztülviendoknek tart. Ugyanakkor azonban két olyan kérdést hozott fel, amely kérdésekben (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) én a magam részéről feltétlenül kérem azt. hogy a földmívelésügyi miniszter úr feltétlenül nyúljon bele ebbe a kérdésbe és ha így van. törvényadta joga, de kötelessége is e téren intézkedni. Az egyik, amit Téglássy Béla t. barátom mondott, az, hogy az uradalmi cselédek a legsiralmasabb, a legszánalmasabb állapotban vannak. (Téglássy Béla: Sajnos, ez így van!) Ez a lakásügyre vonatkozik. Egy nedves falú, vályogból vert, padozatlan. földes szobában kéthárom család is lakik. Nem tudom, hogy vannak-e még ilyen uradalmak ebben az országban, de ha vannak ilyen uradalmak, amelyek két-három családot egy egészségtelen szobába összezsúfolnak, ez ellen tenni kellene, mégpedig sürgősen. (Reisinger Ferenc: Ki akadályozza meg önöket abban, hogy tegyenek ez ellen valamit?) Nem hiszem, hogy volnának ilyenek. A t. képviselő úr pártjának egyik tagja. Szeder Ferenc képviselő úr azonban közbeszólásában azt mondotta, hogy a kincstári birtokon is vannak ilyenek. A földmívelésügyi miniszter i'irnak tehát kötelessége ezt megcáfolni, mégpedig nemcsak szóval, hanem tényekkel is, mert nem hiszem, hogy legyen Magyarországon kincstári birtok, ahol két-három család nedves, egészségtelen lakásba össze legyen zsúfolva. A magam részéről ezt lehetetlennek tartom, de ha így van, akkor nem a szó. nem a Szeder Ferenc-féle közbekiáltás izgat, hanem izgatnak ezek a tények, amelyeket meg kell szüntetniUgyanekkor szükségesnek tartom rátérni arra is, amit t. képviselőtársam néhány szóval itt Tolna vármegye közigazgatási állapotairól elmondott. Szükségesnek tartom pedig azért, mert én ennek a vármegyének főispánja voltam, képviselője vagyok és annak a járásnak, amelyet Téglássy t. barátom képvisel, lakója vagyok, és én bátran állítom, hogy büszke lehetne Csonka-Magyarország minden vármegyéje, ha olyan kiváló, puritán, kötelességteljesítő közigazgatása , volna, mint e Tolnának. (Téglássy Béla: Menjen Gyönkre, Pálfára, Sárszentlőrincre!) En leszegezem ezt a tényt. (Reisinger Ferenc: Hazabeszél a volt főispán úr!) Leszegezem azt a tényt, hogy Tolna vármegye közigazgatása feladata magaslatán áll, kizártnak tartom, hogy ott olyan visszaélések, brutalitások lettek volna, — akár választásokból kifolyólag — amilyenekre talán egyesek hivatkoznak. Pallavicini György őrgróf úr szintén a vármegye ^képviselője, de még tőle, az ellenzéki képviselőtől sem hallottam . a^ vármegye közigazgatása ellen ilyen éles bírálatot. Magam is felhívom azonban a belügyminiszter úr szíves figyelmét arra, hogy ha tényleg vannak ilyen állapotok a vármegyében, hasson oda, hogy ezeket szüntessék meg. Téglássy Béla t. képviselőtársam ugyanis a következőket mondotta (olvassa): «A belügyminiszter úr figyelmét bátorkodom felhívni arra, hogy a kihágások főleg egészségügyi szempontból az utóbbi időben tetemesen megszaporodtak^ a • békebeli arányszámhoz viszonyítva.» (Szilágyi Lajos: Nem lehetne-e ezt a megyegyűlésen elintézni?) Itt hangzott el. «Például a paksi főszolgabíró49'
