Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-36

Az országgyűlés képviselőházának 86. bak, mint a mieink, amelyeknek munkaereje sincs olyan, mint a miénk, de intelligenciája, értelmiségi foka magasabb. Ott nincs egymillió analfabéta, mint nálunk, ahogy ezt itt annak­idején a kultuszminiszter úr megállapította. Ez a tényező, az intelligencia magasabb foka teszi lehetővé, hogy többet termeljenek, vagy a dup­láját termeljék ezek a kisbirtokos országok, mint amennyit termelünk mi, a nagybirtokos ország. (Vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Az egész francia világhatalom erre a kisbirtokra van felépítve!) T. Ház! Azonban nemcsak így foglaltak állást a kisbirtok rendszere ellen, hanem pél­dául a földmívelésügyi miniszter kiadásában megjelent, a világ 1928. évi mezőgazdasági ter­meléséről szóló munkában is. Ennek a munká­nak annak kimutatása lett volna a célja, hogy bemutassa számszerűleg, hol termelnek többet, vagy kevesebbet, de nem az, hogy kritikáját is adja azon európai államok termelésének, ame­lyekkel politikai szempontból nincsenek esetleg megelégedve. Már pedig azt látjuk, hogy ebben a munkában szinte tudatosan szolgálják azt a célt, amelyet az előbb már említettem. Egyszer a munkabérek ellen üzen hadat, mint amely gátja a termelésnek, máskor a birtokmegosz­lást kifogásolja, mint amely tönkreteszi és le­süllyeszti a termelést. Ismétlem, tisztán agitá­ciós szempontból üzen hadat a földbirtok egész­ségesebb megoszlásának. Például Ausztriáról a következőket mondja ez a szakmunka (olvassa): «A belföldi fogyasztásnál javulás állt be és a gazdák vásárlóképessége emelkedett ugyan, Ausztria jelenleg mégis keveset és drágán ter­mel. Hogy az osztrák mezőgazdaság mindezek ellenére mégis haladt, az a mindinkább észlel­hető meliorizációs intézkedésekre és az inten­zívebb megmunkálásra vezethető vissza.» Ez még csak hagyján, ezzel nincs még semmi külö­nösebb baj, de amikor azután Cseh-Szlovákiáról beszél, ott azután megmondja a maga vélemé­nyét. Azt mondja, hogy (olvassa); «A háború előtti utolsó békeévekhez viszonyítva azonban már jelentékeny és állandósult eltérések mutat­koznak a bevetett területek nagyságát illetően.» Megállapítja, hogy mennyit vesztett a szemtèr­melés, s azután ezt mondja (olvassa): «Ezzel szemben a takarmánynövények művelése jelen­tékenyen fokozódott, s miután az állattartás alig növekedett, azt kell következtetnünk, hogy a köztársaság fennállása óta a mezőgazdaság külterjesebb lett, amely jelenség oka a föld­reformban rejlik.» (Kertész Miklós: Miért nem a saját fejünk fáj nekünk?!) Megnézem e kimu­tatásban, hogy a búzatermelés tekintetében hogyan is állunk Cseh-Szlovákiával szemben. A hivatalos kimutatás szerint egy hektár terü­leten Cseh-Szlovákia termel 17 métermázsa 19 kg búzát, Magyarország pedig 12 métermázsa 78 kg búzát termel. (Farkas István: így hami­sítanak hivatalos jelentésben! — Petro Kálmán: Nem lehet ezt összehasonlítani! — Zaj.) Nekem sohasem volt szándékomban össze­hasonlítani terméseredmény tekintetében Cseh­szlovákiát Magyarországgal, ha a földmívelés­ügyi miniszter úr által kiadott eme köny­vecske nem hasonlítaná össze. (Petro Kálmán: Rosszul teszi!) Minthogy összehasonlítja, én kénytelen vagyok ebből az összehasonlításból valamelyes konzekvenciákat levonni. (Vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Nem tudom megér­teni, hogy Európa legintelligensebb földmun­kása és kisgazdája miért termel kevesebbet, mint Cseh-Szlovákia! — Petro Kálmán: Mert nincs pénze!) 'ilése 1931 december 11-én, pénteken. 333 Ugyanezt látom Lengyelországnál és Jugo­szláviánál is, ahol ugyancsak a földmívelés­ügyi miniszter úr által kiadott eme könyv a földbirtokreform ama hatására mutat rá, hogy a termelést csökkenti, nem szólva Oroszország­ról, amelynél ugyancsak alaposan megmondja a véleményét, szemben azzal a fejlődéssel és azokkal az eseményekkel, amelyek most már nemcsak Magyarországot, hanem egész Euró­pát irritálják, s amelyekkel gazdasági és ipari szakköreink mostanában éppen eleget foglal­koztak. Ismétlem, azért hoztam fel ezeket a< mo­mentumokat, hogy rávilágítsak arra, milyen eszközöket és módszereket vetettek harcba azért, hogy magát a földbirtokreform gondola­tát diszkreditálják, a kisbirtok-rendszernek hadat üzenjenek és elérjék a földbirtokrefoim végrehajtása során, — amit tényleg el is értek, — hogy végrehajtottak egy földbirtokreformot tíz éves keserves küzdelem és vergődés után, de ez a földbirtokreform érintetlenül hagyta lényegében Magyarországon a nagy birtoktes­teket, és ismételten egy minél előbb és minél gyökeresebben végrehajtandó földbirtokreform megvalósítását teszi szükségessé. A törvényjavaslat, amely előttünk fekszik és amelyet tárgyalunk, azt tartalmazza lénye­gében, hogy a földbirtokrendező bíróság ha­tásköre alá tartozó egyes intézkedések utal­tassanak át a közigazgatási bizottság gazda­sági albizottságának hatásköre alá, másrészt, hogy az 1928. évi XLI. te rendelkezéseitől el­térően a ( Földbirtokrendező Bíróság működése hosszabbíttassék meg 1933 június 30-áig. (Krüger Aladár előadó: Csak a bírói teen­dők!) Ezzel szemben én azt az álláspontot val­lom, hogy ezek az ügyek, amelyeket a törvény­javaslat ki akar vonni a földbirtokrendező bí­róság hatásköre alól. ne utaltassanak a gazda­sági albizottságok hatáskörébe, hanem azokat — ha gyakorlatilag megvalósítható — utalják a földmívelésügyi minisztérium hatásköre alá. Tudom, hogy ennek megvannak a maga nehéz­ségei, viszont azonban vallom azt is, hogy a gazdasági albizottságokhoz való utalással meg­vannak ennek a kérdésnek a rossz oldalai is. Hiszen az egész földbirtokreform eredményébe való beavatkozás most már e szerint áthárulna a gazdasági albizottság hatáskörébe, kivéve a törvényjavaslat által meghatározott egyes je­lenségeket. Őszintén megmondom, hogy a gaz­dasági albizottságokkal szemben bizalmatlan vagyok. Nem merem rájuk bízni ezeknek a nagy horderejű kérdéseknek az elintézését. Miért? Őszintén meg kell mondanom: a vár­megye egészen más testület, mint hogy egy bi­zottságában bízhassanak a szegény emberek, mikor esetleg el akarják tőlük venni a nek|k juttatott egy-két hold földet. Itt egészen más érdek van előtérben, mint amely érdeket a vár­megye és a vármegyei közigazgatási bizottság­gazdasági albizottsága képvisel. Én számtalanszor - tapasztaltam, milyen élesen érvényesül az osztályérdek a várme­gyén. Más volna azonban a felfogásom, ha a vármegyei törvényhatóság az általános titkos választójog alapián megválasztott testület volna. (Simon András: Hiszen titkos választás van a vármegyében! — Farkas István: Ott nem lehet többséget szerezni, ott vannak a ki­nevezett örökös tagok, a virilisták! — Zaj.) Én tudom, hogy az milyen intézmény, mert törvényhatósági bizottsági tag is vagyok, tehát teljesen tisztában vagyok a törvényhatóság szerkezeti felépítésével, tisztában vagyok az-

Next

/
Oldalképek
Tartalom