Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-36
326 Az országgyűlés képviselőházának ; Elnök: Csendet kérek. (Magyar Pál: Ez van az egész vonalon.) Bródy Ernő: Nyitott szemmel nézzük a dolgokat Mit érnek a székházzal ma a iparosok. Felolvasásokat fognak ott tartani 1 ? (Dinnyés Lajos: Tornaórákat! — Müller Antal: Megbeszélik gazdasági kérdéseiket!) Munka kell, munkaalkalom kell, más rendszer kell, őszinteség kell a kormányzatban és a politikában. (Rassay Károly: Az egész házat azért építették, hogy egyesek lefestessék magukat olajban! - Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, ne méltóztassanak külön vitákat folytatni. Bródy Ernő: Itt szó van az Országos Lakásépítési Hitelszövetkezetről. De hiszen az Országos Lakásépítési Hitelszövetkezet semmi tekintetben nem vitte előre a magyar lakáskérdést, a főváros lakáskérdését. Annakidején egy nagy terv volt, egy nagy ígéret volt, hogy a köztisztviselők építsenek házakat. Miből építsenek? Miből fizessék a részleteket, a törlesztéseket? Nem képesek erre. Valahányszor felszólalok, mindig beszélek arról, hogy ezekben a rettenetes téli időkben nem lehet kilakoltatásokat csinálni és az államnak legelső feladata és kötelessége volna, hogy a kilakoltatásokat megakadályozza. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ebben az irányban nem történik semmi. Csupa kirakat, csupa nem őszinte eljárás, csupa olyan intézkedés, amivel nem javítanak a dolgokon. A lakáskérdés nagy kérdés (Dinnyés Lajos: Van akkora, mint a deficit! — Derültség.) és csak nagyon csekély részlete az, ami idekerült. Mégis felhasználtam az alkalmat, hogy rámutassak ezekre a lehetetlen helyzetekre, ezekre a kétségbeejtő viszonyokra, mert ez így nem mehet Nem lehet így eljárni, nem lehet ilyen módon a kisiparosságot ismét ilyen ajándékokkal ellátni. (Rassay Károly: Káros ajándékokkal!) Ez nem segít rajtuk. Itt segít egy rendszerváltozás, segít munkaalkalmak teremtése, segít a régi rendszerrel való teljes szakítás, (Ügy van! a baloldalon.) amikor nem privilegizálnak, nem egyeseknek adnak kedvezményeket, hanem az egész népet bevonják az alkotások körébe. Csak rövid időre akartam a t. Ház türelmét és figyelmét igénybevenni, hogy rámutassak ezekre az egészségtelen állapotokra és ennél a javaslatnál is kijelentsem, hogy azt nem fogadom el. (Helyeslés half elől.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Feliratkozva nincs senki. Elnök: Kíván valaki szólni? (Vargha, Imre szólásra jelentkezik.) Vargha Imre képviselő urat illeti a szó. Vargha Imre: T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy ehhez a javaslathoz pár szóval a magam részéről is megtegyem megjegyzéseimet különösen azokra a felszólalásokra, amelyek ebben a tárgyban most elhangzottak. Ez a törvényjavaslat maga tulajdonképpen nem foglalkozik a lakásépítés problémájával, hiszen ez a törvényjavaslat csak aránylag kisebb jelentőségű módosítása annak a törvénynek, amelyet a lakásépítés érdekében a törvényhozás a múlt években megalkotott Szükséges volt ez a törvényjavaslat azért, mert a kérdésnek azt a részét amelynek tekintetében annakidején a kormány ígéretet is tett, nem lehetett megoldani a törvény eredeti szerkezete, eredeti rendelkezései alapján. A helyzet '. ülése 1931 december ll-én, pénteken. tudniillik az volt, hogy amikor a törvényjavaslat már meghozatott, akkor derült ki, hogy különféle ipartestületek igen jelentékeny számiban építkezéseket folytattak, amely építkezésekre megfelelő tőke nem állott rendelkezésükre és a legtöbb ilyen felépített ipartestületi székház költségeiért maguk az iparosok voltak kezességben, felelősségben. Minthogy ez a helyzet így tarthatlan volt és minthogy más úton nem lehetett a megfelelő tőkét előteremteni, gondoskodni kellett arról, hogy ebből az összegből, amely a lakásépítkezésekre biztosítva volt, ezek az aránylag egész kis építkezések is fedezetet nyerhessenek. Arra vonatkozólag, amit meg méltóztattak említeni, hogy ezek az épületek adómentességet nem kaptak, ki kell jelentenem, hogy ez teljesen lehetetlen álláspont. Először is az ipartestületi székházaknak az a része, amely az ipartestületek hivatalos helyiségeiül szolgál, állandóan adómentes, arra nem kell külön ideiglenes adómentességet engedélyezni, tehát ezeknek az épületeknek ez a része a dolog természete szerint is mindenkor és állandóan adómentes. Ami pedig esetleg nem ezekre a hivatalos célokra szolgálna, arra sem kellett külön intézkedni, mert hiszen az érvényben lévő házadómentességi törvények szerint minden új épület feltétlenül adómentes harminc évig. Ha netán valahol van az országban egy vagy két ipartestületi székház, amelynek adómentességét nem állapították meg, az legfeljebb abból állhatott elő, hogy az illető ipartestület nem folyamodott idejében adómentességért. Ez azonban nem jelenti azt, hogy most már az ő adómentessége teljesen elveszett, mert hiszen van törvényünk, amely az igazolást is megengedi. Arról is szó esett, hogy a lakásépítési törvény általában nem felelt meg céljának, nem enyhített a lakásinségen, nem adott munkát Méltóztassanak megengedni, hogy erre vonatkozólag csak pár adatot ismertessek. E törvény alapján Budapesten és környékén 688 ház épült 897 lakással, Budapesten kívül az egész országban 1116 ház 1180 lakással. Ennélfogva 2077 lakásnak az építését segítette elő ez a törvényjavaslat, nem lehet tehát azt mondani, hogy ez semmiféle eredményt, semmiféle hatást nem ért el. Elvégre az, hogy mindenki az. állam segítségével építhessen háaat, természetesen a mai viszonyok közt nem lehetséges, de még más viszonyok között sem volt és nem is lesz lehetséges. Amennyiben egyáltalában a dolgon segíteni lehet, ez igenis nagy segítséget nyújtott. Hallottam olyan észrevételt is, hogy itt tulajdonképpen nem a kisbembereknek, hanem magasrangú tisztviselőknek a segélyezéséről lett volna szó. Erre vonatkozólag a következő adatokat vagyok bátor közölni. A 2077 lakásból 366 egyszobás, 856 kétszobás és 578 háromszobás lakás épült; háromszobásnál nagyobb lakás mindössze 277 épült. Ha 2077 lakásból 1800 ilyen kistérjedelmű volt, akkor ez bizonyítja azt, hogy igenis ez a törvényjavaslat éppen a kisemberek javára szolgált és a kisemberek segítségét szolgálta. Egyébként, ha más oldalról nézzük, hogy kik voltak azok, akik építettek, tisztviselő ezek között mindössze 590 volt, mégpedig a tisztviselői kategóriának nem a magasabb, hanem a legalacsonyabb kategóriájából; 329 altiszt épített, akiket igazán nem lehet másnak, mint kisembereknek minősíteni. Ezeknek az; állami és magánalkalmazottaknak és altiszteknek je-
