Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-35

Az országgyűlés képviselőházának 35. ülése 1931 december 10-én, csütörtökön. Síi az örökölt vagyon. Ha a hazáért szenvedni kell, úgy álljon mindenki eigiyformán a szenvedők sorába. Addig nyugdíjleszállításról a vasuta­soknál nem volna «szabad beszélni, míg a bankokrácia uralmát, a kartellek garázdálko­dását, a mammutfizetéseket, az álliáshalmozá­sokat megrendszabályozzák. Nevetségesnek mondható az az állapot, hogy ezer millión fe­lüli állami költségvetésben a társulati adók hozadéka 20 millióval szerepel.» Hivatkoznak arra is, hogy ők még az állami tisztviselőknél is sokkal nagyobb áldozatokat hoztak a nyugdíjaikért, hiszen már az első alkalmazáskor 22%-át, a további előléptetések alkalmával az előbbi előléptetési különbözetnek 50%-át adták erre a célra. Az 1913. évig az ossz­illetmény után 3%-os hozzájárulást, 1913-tól kezdve még ezenkívül lakbérnyugdíj címén 1'8%-os hozzájárulást, tehát 4'8%-os, közel 5%-os hozzájárulást fizettek. Ök maguk teremtették meg a maguk nyug­díjalapját, amelyet az állam elkonfiskált tőlük, úgy, hogy — miként Vargha pénzügyi állam­titkár úr is megállapította — körülbelül 8—10% az, amivel a vasúti alkalmazottak a nyugdíj­alaphoz voltaképpen hozzájárultak. Hivatkoznak arra is, hogy a vasúti szolgá­lat, — gondoljunk csak egy mozdonyvezetőre vagy az állomásokon szolgálatot teljesítőkre — életmegrövidítő szolgálat. Náluk nagyon sokan vannak, akik olyan korban már nyugdíjasok, amilyen korban másutt még fungálnak az ille­tők, mert a szolgálat teljes mértékben tönkre­teszi őket és ennélfogva az ő nyugdíjuk nem is olyan magas, mint amilyen magas más szolgá­lati ágban. Most már, ha innen történik elvétel, ez kétségtelenül rendkívüli módon sújtja a vasutasokat. Különösen óvást emelnek a lakbérnyugdíj leszállítását illetőleg. Megállapítják, hogy eb­ben a tekintetben ők lakbérnyugdíjért külön fizettek, megállapítják azt is, hogy lakbér beosztásuk is kedvezőtlenebb a többi kategóriá­hoz képest. Azonkívül hivatkoznak arra, amit én is osztok, hogy a lakbéreknél nagyon vi­gyázni kell, mert ennek az országnak legmeg­terheltebb tulajdona a háztulajdon és a ház­tulajdon alatt ne csak a bérkaszárnyák tulaj­donát tessék érteni, hanem egy élet munkája alapján szerzett kis házak tulajdonát is, tessék azok tulajdonosainak tízezreire és százezreire is gondolni. A vasutasok most már megállapít­ják, hogy a háztulajdon jövedelmének 70—80%-a elmegy a köztartozásokra. Ezen felül a még fennmaradó 20%-ra esik a közüzemi járulék. Amikor tehát a lakbér nyugdíjak csökkentése következik be, ez kétségtelenül maga után vonja a kisebb lakásokba való átmenetelt, maga után vonja a nagyobb lakások üresen maradá­sát és maga után vonja azután azt, hogy az a vagyon, amelyre az államháztartásban volta­képpen legtöbb teher hárul, nem tud olyan tel­jesítőképes lenni, mint ahogy azt bizony a je­lenlegi kormány is várja. Hivatkoznak arra a helyzetre is, hogy éppen e súlyos vasúti szol­gálat folytán a halandóság is sokkal nagyobb a vasutasok között, ennélfogva igen korán lesz­nek vasutasözvegyek és ezek nyugdíjának el­vétele az ő nézetük szerint feltétlenül aggályos. Mélyen t. Ház! Ezekben, amiket elmondot­tam, igen, de igen sok igazságot látok. Köte­lességem is volt, hogy elmondjam, mert hi­szen tíz esztendőn keresztül sürgettem itt a parlamentben ezeknek a vasutaskérdéseknek rendezését, tekintettel az ő külön nyugdíj alap­jukra. Sajnos, egyetlen egy kereskedelmi mi­niszternél sem talált ez a kívánságuk meg­értésre. Szükségesnek tartottam továbbá, hogy elmondjam azért, mert ha most itt jön a nyugdíjas társadalomnál a nagy érvágás, amely érvágásnak célját, célkitűzéseit a ma­gam részéről a miniszterelnök úr program m ­jából nem látom, szeretem, ha ezek a vasutas­igazságok ott fekszenek az előtt a kormány előtt és fel lesz híva a kormánynak figyelme még kellő időben, amikor idevonatkozólag rendelkezéseket tesz. Elnök: Az interpelláció kiadatik a keres­kedelemügyi miniszter úrnak. Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvé­nek felolvasása és hitelesítése. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Brandt Vilmos jegyző (olvassa az ülés jegyzőkönyvét) Elnök: Van-e valakinek észrevétele a most felolvasott jegyzőkönyv ellen? (Nincs.) Ha észrevétel nincs, a jegyzőkönyvet hitelesített­nek jelentem ki. Az ülést bezárom. (Az ülés végződik délután 3 óra 2i perckor.) Hitelesítették Fág István s. h. Kiss István s. h. naplőbíráló-bizottsági tagok. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. ni. 45

Next

/
Oldalképek
Tartalom