Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-28

Àz országgyűlés képviselőházának ÊB. üh melyből számottevő exportunk van, igen nagy, i 20—70%-ig menő díjmérséklés van engedélyezve. Hogy mit jelent ez a díjmérséklés a vasút budgetjében, azt legyen szabad egy számmal jellemeznem. Ez a díjmérséklés 1925-ben például 15 millió pengőt tett ki, holott 1914-ben Nagy-Magyar or szagon, tehát háromszor akkora területen a díjszabási mérséklések értéke ennek körülbelül fele volt, vagyis az 1

/s-ára zsugorodott, Magyarországon ma — kereken beszélve — hatszor akkora kedvezménynyel járul a közgazdasági élethez a Máv., mint N agy-Magyarországon. A kiviteli forgalom, továbbá a tranzitóforgalom érdekében már 1925-től kezdve köteléki díjszabásokat létesíttetett az államvasút a külföldi vasutakkal és azóta természetesen ezek száma és terjedelme folyton nő. lemét egy számmal mutatom ki, hogy ez mit jelent. Ebből a tranzitóforgalomból a bevétel volt 1925/26-ban 8 millió pengő, 1929/30 ban már .15 millió pengő s a legutolsó számadási évben ez az összeg 16 és fél millió pengővel szerepel fizetési mérlegünk aktivitásában. Talán nem; lesz érdektelen, ha ezzel kapcsolatban még felemlítem azt, hogy sikerült a vasútigazgatásnak hosszas megszakítás után ismét Budapesten át terelni az Orient-expresszt. Méltóztatnak emlékezni arra, hogy közvetlenül a háború befejezése után ellenségeink megcsinálták a Simplon-expresszt, amely Magyarország kikerülésével köti össze a nyugatot a Balkánnal. Az azóta visszaállított Orientexpressz révén nyugatról legalább a Bukarest felé irányuló forgalom, ma már Budapesten át van terelve. Hogy mát jelent ez, Budapest idegenforgalom szempontjából, azt hiszem nem szükséges elmondanom, de ezt a kérdést, az idegenforgalom kérdését, az idegenforgalom emelésének szükségét nem győzöm eléggé a kereskedelemügyi kormány figyelmébe ajánlani, amikor^ látom, hogy idei fizetési mérlegünkben e tételnél 30 millió pengő passzíva van. Ennek az Orient-expressznek azonban még egy másik hatása is van. Köztudomású, hogy a vasútnál az áruszállítás idővel követi a személy forgalom útjait. Ebből a szempontból is rendkívül fontos az Orient-expressznek Budapesten át való vezetése. Szólani óhajtok a vasutakkal kapcsolatban egy aktuális kérdésről, a helyiérdekű vasutak megváltásáról is. (Halljuk! Halljuk!) A kereskedelemügyi miniszter úr >a napokban kifejtette itt Gaal Gaston t. képviselőtársam felszólalására adott válaszában, hogy a helyiérdekű vasutak megváltása időszerű és szükséges volt azért, mert a mezőgazdasági cikkek szállítási díjtételeinek csökkentése érdekében kellett éppen a mai viszonyok között a törttarifákat megszüntetni, illetőleg a helyiérdekű vasutakat megváltani. Kétségtelen, hogy ezzel az áruszállítás és személyszállítás díjtételeinek némi emelése dis jár. Az áruszállítás díjtételeinek emelése — amint erre éppen az előbb Gyömörey t. képviselőtársam is rámutatott — kétségtelenül nem szolgálja a gazdasági élet fejlesztését. A mai viszonyok között kétségtelenül fájdalmas a személyszállítás díjtételeinek emelése is, de ezzel kapcsolatban azonban mégis meg kell jegyeznem, bizonyára méltóztatnak tudni, hogy a szállított utasoknak ma körülbelül a 60%-a díjkedvezménnyel utazik. Ebből a 60%-ból a legnagyobb rész esik, körülbelül 12—13%, a munkáshetijegyekre, azután a tanuló jegy ékre, a köztisztviselőjegyekre, továbbá a kiállítások, vásárok alkalmából engedélyezni szokott díjse 1931 november eú-án, csütörtökön. 23 mérséklésekre. Talán még hozzáfűzhetem ehhez azt is, hogy a díjmérséklések ellenére is ezekre a munkásneti jegy ékre még mindig ráillenek Stephenson szavai, aki, amikor ezelőtt 100 észten üővei útjára indította első vonatját, átszellemülve, mintegy a jövőbe nézve, ezekkel a szavakkal fordult munkatársaihoz: «Jbiúk, meglátjátok, eljön az idő, hogy a vasúton való uiazás olcsóbb lesz, mint a gyaloglás.» Ha megnézzük ezeket a munkáshetijegyeket, amelyeknek vonatkilométerenkénti költsége körülbelül 3"5—4 fillér 10 kilométer távolságig, azt hiszem bevált — nálunk legalább először a háború után — Stephensonmak ez a jóslása. A Máv. ügyeivei és beruházásaival kapcsolatban meg kell emlékeznem néhány szóval az úgynevezett Talbot-centráléról is, amelyről annyi mindenféle hír kering a közönség körében és amelyről ,a vita folyamán itt a Házban is ismételten szó volt. Tisztelettel kérem beszédidőmnek negyedórával való meghosszabbítását. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghoszszabbításhoz hozzájárul. Söpkéz Sándor: En annakidején ennek a villamosteiepnek ilyen megoldását nem helyeseltem, illetőleg nem egy ilyen nagy, országos jellegű villamostelep létesítése^ eiien volt az észrevételem, hanem a létesítés tervezett módjára és részleteire nézve voltam más véleményen. Ezt tisztán csak azért mondom el, hogy méltóztassék látni, hogy nem vagyok angazsírozva ebben a kérdésben, tehát egészen objektíve tudok erről a dologról beszélni. Ma azonban ez a telep készen van: teljesen modern, minden ízében átgondolt, a kor igényeinek megfelelő ökonomikuts berendezéssel rendelkezik és ha megfelelőbb kihasználással, illetőleg megfelelőbb terheléssel dolgoznék, kifejthetné a hőtechnika legújabb vívmányai szerint egyáltalában elérhető legnagyobb ökonómiát. Egyedüli baja ennek a telepnek,^ hogy azok a feltételek, amelyekre annak idején a tervezéskor joggal számíthattak, a bekövetkezett gazdasági romlás folytán nem következtek be. Ennek a telepnek megépítése azonban az országnak számottevő költségébe került, országos közérdek tehát, hogy ez a telep az ő ökonomikus berendezésével mielőbb a maga egészében a nemzeti termelés szolgálatába állíttass ék. Legkönnyebb és legegyszerűbb módja ma ennek az volna, ha ezt a telepet a főváros átvenné, amikor a fővárosi telepekkel együtt való kezelése egyrészről csökkentené a kezelési költségeket, másrészről — ami sokkal fontosabb — a fővárosi telepekkel való közös vezetés biztosítaná úgy ennek, mint a fővárosi telepeknek racionális együttműködését és jó kihasználását. A mai súlyos gazdasági viszonyok között nagyon melegen ajánlom a t. kormánynak, méltóztassék ezt a javaslatot megfontolva, ezt a kérdést a lehetőségig mielőbb dűlőre juttatni. T. Ház! Mielőtt elhagynám az államvasutak ügyeit, legyen szabad még a következőket elmondanom. 1929-ben — az okára nem emlékszem — a kormány megvizsgáltatta a magyar államvasutakat Európa s talán a világ egyik legkiválóbb szakértőjével, dr. Schraffellel, a svájci szövetségi vasutak elnökével, aki jelentésének végén a következőket írja (olvassa): «A magyarországi államvasutak a háború utáni vigasztalan helyzetből csodálatraméltó energiával állottak talpra és a talpra-