Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-35

Az országgyűlés képviselőházának 35. ülése 1931 december 10-én, csütörtökön. 301 az elnöklésbe kell bevinni valami magasabb etikát, hanem a mentelmi bizottság működésébe és előterjesztésébe is be kell ezt vinni. Végtelenül sajnálom, de meg kell állapítanom, — nem térhetek ki előle — hogy nálunk az elnöklés nem fedi a pártatlanság jellegét. Meg kell állapítanom, hogy a három elnök kö zül különösen az alelnök urak egyike az, aki egyenesen utazik a baloldalra. (Egy hang a jobboldalon: Ez nem áll!) Éppen tegnap hallottuk, t. képviselőtársam. Türelmetlen, ideges; nem tudom mi vezeti, nem tudom mi ez, de így van; viszont ez a baloldali pártok parlamentáris munkáját hátráltatja s befolyásolja őket a szabad megnyilatkozásban. Éppen tegnap történt, tessék csak az eseményeket így egymással szembeállítani. Az elnök úr balfüle kitűnő instrumentum, tízszeresen hall meg mindent, azt is, ami nem hangzott el. Velem történt meg számtalan esetben, hogy jelen sem voltam a Házban, de azért a szokásos rendreutasítást megkaptam. Ha most a rendreutasítás helyett véletlenül a mentelmi bizottság elé utasítanak, akkor ki kell reám szabni az előírt büntetést, mert odakerültem a bizottság elé, noha fizikailag nem is voltam á Házban. Ha ez igazság, ha ez megfelelő, (Büchler József: Parlamenti statárium!) — én nem tudom annak elfogadni — akkor is tessék figyelembe venni, hogy az elmúlt tíz esztendő alatt a baloldali képviselők közül igen sokan voltak, szerintem igen sokszor igazságtalanul, a mentelmi bizottság előtt és részesültek igen súlyos megtorlásokban, de a t. jobboldal tagjai ebben a szerencsében még sohasem részesültek, noha a naplók tanúsága szerint, olyan mázsás gorombaságokat vagdaltak már jobbról balfeló... (Zaj jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek a jobboldalon. Propper Sándor: ... amelyek a baloldalnak bizony nagyon sok áldozatába kerültek volna. Éppen tegnap hallottam, még élénk emlékezetünkben van, hogy az egységespárt igen t. elnöke, Pesthy Pál, a parlament nyilt ülésén egy baloldali igen magas színvonalú fejtegetés közben azt mondotta, hogy «hólyagbeszéd». (Egy hang jobbfelől: Mindjárt kijavította!) Pesthy Pál mondotta egy baloldali képviselőnek és még rendreutasítást sem kapott. Miért? Mert »az elnök és az alelnök urak jobb füle és jobb szeme meddő, nem látnak és nem hallanak vele, viszont a baloldalra duplán látnak. Ez az, ami ellen kifogást kell tennünk és kérnünk kell a mélyen t. elnökséget arra, hogy a parlamentáris tárgyalás aggálytalan lehetővététele szempontjából legyenek szívesek pártatlanul elnökölni. Ez az egyik. Hiszen, ha ez megtörtént volna, valószínű, hogy Peyer Károly és mások sem most, sem máskor nem kerültek volna a mentelmi bizottság elé. Ami a konkrét esetet illeti, Peyer elvtársamnak és képviselőtársamnak ez a kijelentése nem akarta a kormánypárt igen t. tagjainak egyéni r integritását érinteni. Egészen bizonyos, hogy nem személyes becsületükben támadta meg őket, hanem azt juttatta kifejezésre, amit mi olyan sokszor, számtalan változatban minden alkalommal kifejezésre juttatunk és kifejezésre fogunk juttatni, akár tetszik, akár nem, akár mentelmiznek velünk, akár nem: hogy a nyilt szavazással és a hatósági erőszakkal szerzett 'mandátumokat mi nem vagyunk hajlandók tisztességes népképviseleti mandátumoknak 'elfogadni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások jobbfelől: De nem ezt mondta!) Erről volt szó Peyer Károly i képviselőtársam kijelentéseiben és ezt nem úgy kell elintézni, hogy őt elküldik a mentelmi bizottság elé, ott előterjesztenek, megfogalmaznak egy marasztaló verdiktet és azt idehozzák a Ház elé és egy felnőtt, bajuszos embert köteleznek arra a gyerekes, komoly emberhez és komoly testülethez nem illő, nem -méltó funkcióra, hogy odaálljon a parlament termének közepére és ott egy leírt mondattal bocsánatot kérjen, mint egy elemiiskolás nebuló, hanem úgy kell elintézni, hogy méltóztassanak azzal a választójogi rendszerrel szakítani, amely joggal kihívja maga ellen a legélesebb kritikát. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) De nemcsak ez a hibája az előterjesztésnek; hibája az is, hogy a mentelmi bizottsághoz való utasítás nem volt szabályszerű. A 32. számú Napló 141. oldalán van az a rész, amely erre vonatkozik. E szerint a következőképpen folyt le a dolog (olvassa): «Elnök: A képviselő úr megismételte sértő kifejezését, ezért indítványozom, méltóztassék Peyer Károly képviselő urat a mentelmi bizottság elé utasítani.» ... «A képviselő urat a Ház a mentelmi bizottság ©tó utasította.» Közben volt a jobboldalról néhány közbeszólás. A szavazás azonban elmaradt, (Vázsonyi János: A kérdés nem volt feltéve! — Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) a kérdést az elnöklő alelnök úr nem tette fel a Képviselőháznak, (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Ez a lényeg!) az itt jelenlevő képviselők tehát nem tudták, hogy tulajdonképpen megtörtént-e a mentelmi elé utasítás, úgyhogy én magam is érdeklődtem, felmentem és megkérdeztem a Képviselőház irodáját, hogy a mentelmihez való utasítás megtörtént-e ? Okmány szerűleg megtörtént, mert hiszen feljegyezték, hogy mentelmi elé utasították képviselőtársunkat, a Képviselőház ellenben nem szavazott. Az elnök úr valószínűleg izgalmában elfelejtette szavazásra fel; tenni a kérdést, úgyhogy a mentelmi elé való utalás legelemibb követelménye hiányzott. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő^ urak! Propper Sándor: Nem volt tehát házszabályszerű a mentelmi elé való utalás, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) amit azért kell igen erőteljesen leszögeznem és azért kell ellene tiltakoznom, mert ma egy mentelmi elé való utalást intéznek el házszabályellenesen, holnap egy, az egész országot érdeklő és az egész nép életébe vágó fontos törvényjavaslatot csúsztathatnak be a Corpus Jurisba házszabályellenesen, esetleg a Képviselőház akarata ellenére. A házszabályok 193. §-a a mentelmi bizottság elé való utalásnak két módját állapítja meg. Az egyik az, hogy javasolhatja az elnök a Háznak, hogy a mentelmi bizottsághoz utasíttassák az, aki erre alkalmat ad, a másik, amely szerint a Ház megkérdezése nélkül is a mentelmi bizottsághoz utasíthatj elnök az illető képviselőt. Az akkor elnöklő Puky alelnök úr a Ház megkérdezésének formáját, tehát az első formát választotta. Igaz, hogy módja van az elnök úrnak a Ház megkérdezése nélkül is ezt megcselekedni, ezt azonban nem tette. Ha ezt tette volna, nem lehetne kifogás ellene, alakilag megfelelt volna a házszabályoknak. Miután azonban ő a^ Napló tanuságaszerint azt mondotta: «indítványozom», (Ugy van! Ugy van a szélsőbaloldalon.) vagyis a Házat akarta ebben a kérdésben megkérdezni. (Vázsonyi János: De nem kérdezte meg!) tehát azt a formulát választotta, amely házhatározatot igényel. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbáloldalon.) Miután 43*