Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-35

Az országgyűlés képviselőházának 35. ülése 1931 december 10-én, csütörtökön. 301 az elnöklésbe kell bevinni valami magasabb etikát, hanem a mentelmi bizottság működé­sébe és előterjesztésébe is be kell ezt vinni. Végtelenül sajnálom, de meg kell állapíta­nom, — nem térhetek ki előle — hogy nálunk az elnöklés nem fedi a pártatlanság jellegét. Meg kell állapítanom, hogy a három elnök kö zül különösen az alelnök urak egyike az, aki egyenesen utazik a baloldalra. (Egy hang a jobboldalon: Ez nem áll!) Éppen tegnap hallot­tuk, t. képviselőtársam. Türelmetlen, ideges; nem tudom mi vezeti, nem tudom mi ez, de így van; viszont ez a baloldali pártok parlamen­táris munkáját hátráltatja s befolyásolja őket a szabad megnyilatkozásban. Éppen tegnap tör­tént, tessék csak az eseményeket így egymással szembeállítani. Az elnök úr balfüle kitűnő instrumentum, tízszeresen hall meg mindent, azt is, ami nem hangzott el. Velem történt meg számtalan esetben, hogy jelen sem voltam a Házban, de azért a szokásos rendreutasítást megkaptam. Ha most a rendreutasítás helyett véletlenül a mentelmi bizottság elé utasítanak, akkor ki kell reám szabni az előírt büntetést, mert odakerültem a bizottság elé, noha fizikai­lag nem is voltam á Házban. Ha ez igazság, ha ez megfelelő, (Büchler József: Parlamenti sta­tárium!) — én nem tudom annak elfogadni — akkor is tessék figyelembe venni, hogy az el­múlt tíz esztendő alatt a baloldali képviselők közül igen sokan voltak, szerintem igen sokszor igazságtalanul, a mentelmi bizottság előtt és részesültek igen súlyos megtorlásokban, de a t. jobboldal tagjai ebben a szerencsében még sohasem részesültek, noha a naplók tanúsága szerint, olyan mázsás gorombaságokat vagdal­tak már jobbról balfeló... (Zaj jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek a jobboldalon. Propper Sándor: ... amelyek a baloldalnak bizony nagyon sok áldozatába kerültek volna. Éppen tegnap hallottam, még élénk emléke­zetünkben van, hogy az egységespárt igen t. elnöke, Pesthy Pál, a parlament nyilt ülésén egy baloldali igen magas színvonalú fejtegetés közben azt mondotta, hogy «hólyagbeszéd». (Egy hang jobbfelől: Mindjárt kijavította!) Pesthy Pál mondotta egy baloldali képviselőnek és még rendreutasítást sem kapott. Miért? Mert »az elnök és az alelnök urak jobb füle és jobb szeme meddő, nem látnak és nem hallanak vele, viszont a baloldalra duplán látnak. Ez az, ami ellen kifogást kell tennünk és kérnünk kell a mélyen t. elnökséget arra, hogy a parlamentá­ris tárgyalás aggálytalan lehetővététele szem­pontjából legyenek szívesek pártatlanul elnö­kölni. Ez az egyik. Hiszen, ha ez megtörtént volna, valószínű, hogy Peyer Károly és mások sem most, sem máskor nem kerültek volna a mentelmi bizottság elé. Ami a konkrét esetet illeti, Peyer elvtár­samnak és képviselőtársamnak ez a kijelentése nem akarta a kormánypárt igen t. tagjainak egyéni r integritását érinteni. Egészen bizonyos, hogy nem személyes be­csületükben támadta meg őket, hanem azt jut­tatta kifejezésre, amit mi olyan sokszor, szám­talan változatban minden alkalommal kifeje­zésre juttatunk és kifejezésre fogunk juttatni, akár tetszik, akár nem, akár mentelmiznek ve­lünk, akár nem: hogy a nyilt szavazással és a hatósági erőszakkal szerzett 'mandátumokat mi nem vagyunk hajlandók tisztességes nép­képviseleti mandátumoknak 'elfogadni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások jobb­felől: De nem ezt mondta!) Erről volt szó Peyer Károly i képviselő­társam kijelentéseiben és ezt nem úgy kell el­intézni, hogy őt elküldik a mentelmi bizottság elé, ott előterjesztenek, megfogalmaznak egy marasztaló verdiktet és azt idehozzák a Ház elé és egy felnőtt, bajuszos embert köteleznek arra a gyerekes, komoly emberhez és komoly testülethez nem illő, nem -méltó funkcióra, hogy odaálljon a parlament termének közepére és ott egy leírt mondattal bocsánatot kérjen, mint egy elemiiskolás nebuló, hanem úgy kell el­intézni, hogy méltóztassanak azzal a választó­jogi rendszerrel szakítani, amely joggal ki­hívja maga ellen a legélesebb kritikát. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) De nemcsak ez a hibája az előterjesztésnek; hibája az is, hogy a mentelmi bizottsághoz való utasítás nem volt szabályszerű. A 32. számú Napló 141. oldalán van az a rész, amely erre vonatkozik. E szerint a következőképpen folyt le a dolog (olvassa): «Elnök: A kép­viselő úr megismételte sértő kifejezését, ezért indítványozom, méltóztassék Peyer Károly képviselő urat a mentelmi bizottság elé utasí­tani.» ... «A képviselő urat a Ház a mentelmi bizottság ©tó utasította.» Közben volt a jobb­oldalról néhány közbeszólás. A szavazás azon­ban elmaradt, (Vázsonyi János: A kérdés nem volt feltéve! — Úgy van! Ügy van! a szélső­baloldalon.) a kérdést az elnöklő alelnök úr nem tette fel a Képviselőháznak, (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Ez a lényeg!) az itt jelenlevő képviselők tehát nem tudták, hogy tulajdonképpen megtörtént-e a mentelmi elé utasítás, úgyhogy én magam is érdeklődtem, felmentem és megkérdeztem a Képviselőház irodáját, hogy a mentelmihez való utasítás megtörtént-e ? Okmány szerűleg megtörtént, mert hiszen feljegyezték, hogy mentelmi elé utasították képviselőtársunkat, a Képviselőház ellenben nem szavazott. Az elnök úr valószí­nűleg izgalmában elfelejtette szavazásra fel; tenni a kérdést, úgyhogy a mentelmi elé való utalás legelemibb követelménye hiányzott. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő^ urak! Propper Sándor: Nem volt tehát házsza­bályszerű a mentelmi elé való utalás, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) amit azért kell igen erőteljesen leszögeznem és azért kell ellene tiltakoznom, mert ma egy mentelmi elé való utalást intéznek el házszabályellenesen, holnap egy, az egész országot érdeklő és az egész nép életébe vágó fontos törvényjavasla­tot csúsztathatnak be a Corpus Jurisba ház­szabályellenesen, esetleg a Képviselőház aka­rata ellenére. A házszabályok 193. §-a a mentelmi bizott­ság elé való utalásnak két módját állapítja meg. Az egyik az, hogy javasolhatja az elnök a Háznak, hogy a mentelmi bizottsághoz uta­síttassák az, aki erre alkalmat ad, a másik, amely szerint a Ház megkérdezése nélkül is a mentelmi bizottsághoz utasíthatj elnök az illető képviselőt. Az akkor elnöklő Puky al­elnök úr a Ház megkérdezésének formáját, te­hát az első formát választotta. Igaz, hogy módja van az elnök úrnak a Ház megkérdezése nélkül is ezt megcselekedni, ezt azonban nem tette. Ha ezt tette volna, nem lehetne kifogás ellene, alakilag megfelelt volna a házszabályoknak. Mi­után azonban ő a^ Napló tanuságaszerint azt mondotta: «indítványozom», (Ugy van! Ugy van a szélsőbaloldalon.) vagyis a Házat akarta ebben a kérdésben megkérdezni. (Vázsonyi Já­nos: De nem kérdezte meg!) tehát azt a for­mulát választotta, amely házhatározatot igényel. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbáloldalon.) Miután 43*

Next

/
Oldalképek
Tartalom