Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-35

Az országgyűlés képviselőházának 35. 4% volt, 1929 november 1-én is 4%, 1930 december 1-én pedig már 25% volt az állami részesedés a kenyérből. 1931 október 1-én azután 9 pengős búzaár mellett 2*50 pengő volt az őrlési adó, 10 pengő a boletta, s ebből az előírt őrlési aránynak megfelelően kiőröltek 29 pengő 24 fillér értékű lisztet, keresett tehát rajta a malom 26%-ot, az állam pedig 140%-ot. (Fábián Béla: Szép! — Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon; Hallatlan!) Minthogy a búza ára időközben 13 pengő 10 fillérre emelkedett, — december 1-én — a húza ára bolettával együtt 25 pengő 60 fillér volt, s ebből a búzából az előírásnak megfelelően kiőröltek 33 pengő 4 fillér értékű lisztet, úgyhogy az állam részesedése még a magas búzaárnál is 95%. Vagyis mit mond ez a szám? Azt mondja, hogy Magyarországon minden ember, aki 1 kg kenyeret megeszik, ugyanakkor 1 kg-ot fizet adóban az állam részére. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ilyen körülmények között persze az országnak oda kell jutnia, ahova jutott. Itt van nálunk egy bürokrácia, amely 55, vagy nem tudom, hány százalékát veszi el az állami bevételeknek, amely a mellett rosszul szolgálja ki ezt az országot, (Fábián Béla: Ügy van!) amel^ mindent megakaszt és amelynek a karmaiban minden okos gondolat tönkremegy. En csak rámutatok egy esetre, hogy miből lehetne munkaalkalmat teremteni. A Társadalombiztosító Intézetnek van körülbelül 13 millió pengő készpénze, tehát nem könyv szerint kimutatható pénze, hanem 13 millió pengő készpénze különböző pénzintézeteknél elhelyezve. Az igazgatóság egyhangúlag hozott egy határozatot — jól méltóztassék megérteni — az az igazgatóság, amelyben bent ülnek a nagyipar, a gyáripar, a kézműipar, az építőipar képviselői,, a munkásérdekeltség köréből pedig bent ülnek a szociáldemokrata és keresztényszocialista szakszervezetek képviselői, mondom, az igazgatóság — ezen összetételében — egyhangúlag hozott egy határozatot, hogy miképpen kívánja ezt az összeget gyümölesözőleg felhasználni. Ezt a határozatot a törvény rendelkezéseinek megfelelően felterjesztették a népjóléti miniszterhez, miután a népjóléti miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg határoz abban a tekintetben, hogy jóváhagyja-e ezt a rendelkezést vagy nem. Tömegével vannak ott kérvények az intézetnél: az egyik város vízvezetékre^ kér kölcsönt, a másik város lakóházak építésére, a harmadik vágóhíd építésére. Egy egész csomó ilyen igényt ki lehetne elégíteni, mert hiszen a tőke megvan (Fábián Béla: Na! Na!), nem kell elmenni sehová sem. S még sem lehet elintézni ezt .az előterjesztést körülbelül egy év óta — hiszen nemsokára már egy éve lesz, hogy az felterjesztetett — nem lehet elintézni azért, mert a pénzügyminisztériumban rajta ül az aktán egy pénzügyi titkár és neki nem tetszik azt elintézni. Hát nem felháborító az, hogy amikor ilyen kétségbeejtő állapotok vannak, amikor itt ilyen vergődés van, amikor mindenki attól várja a javulást, hogy valami olcsó pénzhez tudjon jutni, amikor — mint a jelentésből látom — a nemzetközi kölcsönt 6^%-ért kellett a magyar kormánynak felvennie, és ezt az 5 millió fontos kölcsönt csak ilyen árfolyamért kapta, amikor belföldi pénzt valamivel drágábban, talán egy százalékkal drágábban lehetne az építtetők rendelkezésére bocsátani, amiért nem kell kivinni a valutát és nem kell a külföldnek a kamatot fizetni, hanem azért a munkabérért, amely itt maradna benn Magyarországon, vásárolhatnának az embelése 1931 december 10-én, csütörtökön. 297 rek élelmiszert, vásárolhatnák azt az agrárterméket, amely itt feleslegként mutatkozik (Fábián Béla: Inkább hagyják a pénzt heverni a bankokban!), s amelyet nem tudnak értékesíteni, akkor ezt az ügyet nem lehet elintézni, mert a bürokráciába minden belefullad, a bürokrácia mindent tönkretesz, minden egészséges gondolat, minden egészséges terv itt megfeneklik azon, hogy egy egészen kis reszortvezetőnek vagy nincs ideje, vagy nem konveniál, nem' tetszik neki azt elintézni. (Fábián Béla: Rá lesz írva a sírfeliratára!) Vagy nem felháborító az is, hogy a Társadalombiztosító Intézet azért, hogy az építkezéseket valamiképpen előmozdítsa, a hirhedt albertfalvai telepen még egy sor házat építtet, hogy ennek a teleknek jövedelmezőségét jobban kihasználja és ezzel bebizonyítsa, hogy nem 45 pengőért, hanem 26 pengőért is lehet építeni. (Fábián Béla: Még Albertfalváról is fogunk olvasni!) S miután ezt elhatározták, csak most, decemberben épülnek ezek a házak, csak most kerülnek tető alá, holott ezekben a házakban már lakni kellene embereknek. S ezt azért nem lehetett megcsinálni, mert egy félévig tartott, amíg a mélyen t. minisztériumok bölcs elhatározása leérkezett, és amíg ezt elintézték, addig elmúlt egy félév, úgyhogy egy félévvel későbben lesz készen száz lakás, és egy félévvel később jutott hozzá az iparosság ahhoz, hogy egy körülbelül egymillió pengő értékű munkát el tudjon végezni. (Fábián Béla: Mennyibe fognak kerülni ezek az új lakások?) Ne a külföldi hitelezők ellen folytassunk mi háborút, ne a külföldi hitelezőktől kérjünk mi kegyelmet, hanem a mi belföldi bürokráciánktól kérjünk kegyelmet az ország érdekében. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mi a belföldi bürokráciánkkal folytassunk háborút, mert a mi belföldi bürokráciánk az, amely ennek az országnak gazdasági életére ráfekszik, ráterpeszkedik és a maga monoton, egyhangú nemtörődömségével intézi az ügyeket. Ha én egyszer azt mondanám a miniszteri tisztviselőknek, hogy a munka arányában fogom őket megfizetni, éppen úgy, ahogy a munkásnak a hét végén annyit fizetnek ki, mint amennyi munkát, elvégzett, ha egyszer úgy értékelném a imunkájukat, hogy azt mondanám, adok mindenkinek egy akkordcédulát, és az akkordcédula alapján őket is a Bedeaux rendszer alapján dolgoztatnám, akkor azt hiszem, hamarosan kiderülne az* hogy elsején nagyon kevesen kapnának fizetést. Végeredményben ezekről a dolgokról mégis csak beszélni kell, mert az a hozzánemértés, az a slendriánság, az a közömbösség, amelyet tapasztalunk, mérhetetlen károkat okoz az ország gazdasági életének. (Ügy van! Ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Az nem elég, hogyha nekem összeköttetésem, megfelelő nexusom van a kereskedelemben, a pénzügyben — amely nexusokat azután Vay-alapon lehet némelykor feloldani — s ezeket a nexusokat értékesítem, akkor van valutám. Hozzám küldik a vállalatok munkásaikat, hogy összeköttetéseimet vegyem igénybe, hogy részükre szerezzek valutát, mert megáll egy kefegyár, mert nem tudott (behozatali engedélyt kapni sörtére, és 70 munkás kikerül az utcára. Azután jön egy ezüstáru-gyár, amely nem kap anyagot, holott igazolja azt, hogy amit itt gyárt, azt kiszállítja megint Jugoszláviába, de nem kap valutát, és nekem kell utánajárnom és érdeklődnöm, hogyan^ lehet mindezt megszerezni. Természetesen az én öszszeköttetéseim nagyon kicsinyek ahhoz, hogy