Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-28

'Az országgyűlés képviselőházának 28. ülé, leválasztásoknak az az erőszakoltan végrehajtott kiírása azért volt szükséges, mert ha akkor, amikor az igazi bajok itt vannak és nyilvánvalóvá lesz az óriási gazdasági válság, választásra került volna a sor, az egységespárt megtizedelve került volna ide. önöknek mindnyájuknak tudniok kell, hogy az adott viszonyok között még a mai választójog mellett is nem ez a Képviselőház volna itt: ha titkos választójog mellett írnák ki a választásokat, akkor egészen más képe volna ennek az országgyűlésnek. Ha pedig ez így áll — és elvitathatatlanul így áll—, akkor egészen bizonyos, hogy O-Z IX követelés, amely itt egyre több oldalról, konzervatív részről is felhangzik, hogy az általános, egyenlő és titkos választójogot törvénybe kell iktatni, hogy lajstromos szavazással, az ajánlási rendszer eltörlésével meg kell kérdezni az ország népét, , hogy mi a véleménye: ez a gyógyulásnak egyetlen módja. (Ügy van! Űgv van! a szélsőbaloldalon!) Ez a gyógyulásnak egyetlen módja azért, mert ma nem tudja senki, merre vezet az út és az adott viszonyok között lehetetlen, hogy rátaláljunk a helyes útra. Az előbb megemlítettem, hogy a munkanélküli biztosítás kérdésében az egységespárt és »a kormányt támogató párt, támogatva még a szabadelvűnárttól is, milyen egységes frontot alkotott, milyen gyűlölettel támadta ezt a nagyon helyes és mégis nagyon kevéssé kielégítő intézkedést; akkor, amikor arról volt szó, hogy a munkásokon segítenek, egységesek voltak a munkások iránt való gyűlöletben. De tovább megyek. Az uzsoratörvényjavaslatnak is az egységespárton van az ellenzéke; a részvényjog reformjánál az ipartanáéiban leszavazták az igazságügyminisztert és hallani sem akarnak arról, hogy a nagy vállalatokhoz, bankokhoz, a nagy kapitalisták ' hoz bármilyen módon hozzá lehessen nyúlniÜgy vagyunk a mostani választások után, mintha az egységespárt akadálya volna minien kibontakozásnak, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) úgy ülnek itt, mint egy összeomlott ház omladékai: amíg el nem takarítják, addig az újjáépítés munkája lehetetlen. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt be kell látniok, mert addig az országon segíteni nem lehet, amíg ezt be nem látják. De hogyan lássák be? Nem láthatják be saját maguk, mert nagyon jól tudják, hogy perceik meg vannak számlálva, hogy ha egy becsületes választójog van, akkor nem látjuk őket viszont itt a parlamentben; viszont ha ezt nem látják be, akkor ne beszéljenek mindig az ország érdekeiről, ne beszéljenek arról, hogy mindenekelőtt a nemzet, hanem mondják meg nyíltan, őszintén, brutálisan, hogy: osztályérdekek védelmezői vagyunk, mondják meg nyiltan, brutálisan, hogy amíg mi itt vagyunk, addig ne is álmodjatok arról, hogy ebben az országban az igazság, a demokrácia és a nép érdekei lesznek az irányadók. Bárhogyan tagadják, ebben az országban sem a háború előtt, sem most nem a nép érdekei voltak az irányadók. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A hatalom mindig azoknak a kezében volt, akik a vagyont birtokolták, a hatalom azokban a kezekben volt, akik hallani sem akartak a nép igazi érdekeiről. Ebből a szempontból, az igazi népérdekek védelmében azt mondjuk: vagy rendszerváltozás, vagy katasztrófa következik be. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbal oldalon.) Nem szabad azt hinniök, nem szabad hogy egy pereié

1 is azt higyjék, hogy akkor, ha nem akarják meglátni az igazi helyzetet, ha nem je 1931 november 26-án, csütörtökön. 21 akarják meglátni, hogy nii történik ebben az országban, ha nem akarják meglátni, hogy ez a halogatás óriási bűn, a történendőkért nem önök felelősek, mert ha ezt nem látják be, a történendőkért önök felelősek. (Elénk helyeslés és ta.vs a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik % Petrovics György jegyző: Söpkéz Sándor! Söpkéz Sándor: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Nem akarok közhelyet ismételni, ha azzal kezdem felszólalásomat, hogy a háború után az állam feladatai rendkívül megnövekedtek. A háború.^ a proletárdiktatúra és az oláh megszállás után kellett felépíteni az új hazát, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon) számolva a fokozott kulturális és szociális igényekkel, számolva a technika szédületes vívmányaival és számolva a gazdasági élet struktúrájának és az emberek mentalitásának gyökeres megváltozásával. Miután külföldi hitelek ebben az időben nem álltak rendelkezésére, első és főfeladata volt a kormánynak a gazdasági életet fejleszteni. A gazdasági élet egészséges és rendszeres fejlesztésének első feltétele, nem beszélve annak alappilléréről, a jogrendről és a jogbiztonságról, a jó közlekedés. A közlekedésnek centrális helyzete van a gazdasági ágak között. Jó közlekedés nélkül nem képzelhető el sem a mezőgazdaság, sem az ipar, sem a kereskedelem fejlődése. Foglalkozni óhajtok azért a múlt kormány közlekedési politikájával, részben a közlekedés centrális helyzeténél fogva, részben pedig azért, mert, ha az ember kezébe.veszi a népszövetségi bizottság jelentését és megnézi, hogy mit mond az a jelentés a 'mi legfontosabb közlekedési eszközünkről, az államvasutakról, akkor nagyon szomorú kép bontakozik ki a jelentésből. A jelentés egészen röviden megállapítja, hogy az államvasutak bevétele az 1926/27. évi 13'1 millióról fokozatosan csökkent és 1930/31-ben már 31 millió deficitet mutatott és a következő számadási évre mintegy 10 millió deficitet irányoz elő. A 6-os bizottság pedig számolva a forgalom előrelátható csökkenésével, a deficitet még valami 18 millióval megtoldotta. Nem szeretném, ha ennek a ténynek egyszerű konstatálása a be nem avatottak előtt abban a színben tüntetné fel a Máv.-ot, mintha az nem állana teljesen feladata magaslatán. Nem szeretném ezt különösen ma, amikor amúgy is szokásos minden disztinkció nélkül 'elítélően nyilatkozni közüzemeinkről s még kevé«bbé szeretném azt, ha az a jogos önérzet és büszkeség, amellyel minden magyar ember régen az állam legnagyobb közlekedési vállalata iránt viseltetett, a kishitű s égnek adna helyet, sőt indokolatlan támadásra adna alapot. Méltóztatnak bizonyára emlékezni még, hogy ezelőtt 20—25 esztendővel a század első tizedében a magyar királyi államvasút volt a világnak nagyságra nézve második vállalata. Az első vállalat volt a porosz-hesseni vasút, amely rangsorát a világ vállalatai sorában a német birodalom megcsonkítása 'ellenére is megtartotta az ő még ma is 53.000 kilométert kitevő vonalaival, míg a mi vasútunk 19 ezer kilométerről kereken 7200 kilométerre csökkentett vonalhosszával messze lekerült a rangsor éléről nagyságra nézve, de nem került le a forgalom biztonsága, rendessége és az üzemgazdaság tekintetében. T. Ház! Eltekintve attól, hogy ezek az odavetett számok egyáltalában nem alkalmasak a vasút működésének megítélésére, eltekintve attól is, — ami felett azonban, azt