Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-35

282 Az országgyűlés képviselőházának 35, Európa minden államában vannak hadseregei i és amikor Stalin nyiltan kijelenti, hogy ez a hadsereg nemcsak arra való, hogy Szovjetoroszországot megvédelmezze, hanem arra is való, hogy a készülő európai forradalmak segítségére váljék, ugyanakkor Európában az államok közötti viszonylatban egymás ellen úgy meg vannak töltve puskaporral az ágyúk, hogy egy szép napon ezek az ágyúk maguktól fognak megszólalni azért, hogy ennek az egymás ellen hadakozó Európának örököse legyen az orosz bolsevizmus. T. Képviselőház! Tudom én azt nagyon jól, — ha az én felfogásom szerint nem is olyan reménytelen a mi szerepünk külpolitikai viszonylatban sem, mint az a miniszterelnök úr beszédéből tegnap kicsendült — hogy Magyarország ezen a téren sem vezethet az európai államok között, de egy feladata van Magyarországnak: az a feladatunk, hogy mi ebben a kérdésben a herold szerepét játsszuk, hogy Európa összes népeinek és az egyes nemzeteken belül mindazoknak összefogását hirdessük, akik az európai kultúrát egy keleti veszedelemmel szemben meg akarják védelmezni. (Malasits Géza: Károlyi miniszterelnök úr, mint herold! — Buchinger Manó: Ilyen belpolitikával?) Erre akarok most rátérni. (Peyer Károly: Ez a kormány háborút folytat az ország népe ellen! — Buchinger Manó: Ahhoz belpolitika kell! — Zaj. — Elnök csenget.) Ez a kormányzat, ahogy nem hozott semmi újat, nem hozott semmi összefogót a külpolitikában, ugyanúgy nem hozott semmit a belpolitikában sem. (Malasits Géza: Dehogynem! Reménytelenséget!) A belpolitikában nem volt a miniszterelnök úrnak egy hangja, nem volt a miniszterelnök úrnak egy szava, egy gondolata sem egész beszéde alkalmával az ország politikai rendszerének megváltoztatása dolgában, (Büchler József: Ráparancsoltak! — Zaj.) hogy mi mit varjúnk, az ajánlási rendszer megváltoztatását várjuk-e, titkos választójogot várunk-e, vagy minden marad a régiben, avagy pedig hagyjon fel ez az ország az alkotmányos berendezkedés tekintetében minden reménnyel (Kun Béla: Nemzeti demokráciát és akkor rendben lesz minden!) és maradjon minden embernek az az érzése, hogy két állam van a világon, ahol a nyilt szavazásnak az a rendszere uralkodik, amelyik ma Magyarországon van: az egyik Szovjetoroszország, a másik Magyarország. (Zaj.) Lehetetlen, hogy ez az ország legyen a világ népei közül az egyetlen, amelyik saját sorsának intézésébe bele nem szólhat, (Gr. Sigray Antal: Éretlen!) A libériai néger titkosan szavazhat, a magyar nem. Lehetetlen dolog, hogy annak a magyar embernek, aki megszállott területen lakik, joga van országa sorsába beleszólni, (Elénk felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ügy van! Ez a lényeg!) de a Magyarországon élő magyar nem szólhat bele az ország sorsába. (Peyer Károly: A fokföldi négernek titkos szavazati joga van! — Büchler József: Csehszlovákiában titkosan szavaznak a magyarok! — Téglássy Béla: Majd eljön itt is az ideje! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mikori — Téglássy Béla: A legrövidebb időn belül! — •. Zaj.) Ha bele fog szólhatni, akkor a t. miniszterelnök úr ajkáról szerettük volna ugyanezt hallani. (Kun Béla: Tegnap kellett volna!) Nem késett el akkor sem, ha ma fogja megmondani a miniszterelnök úr. Mi mindenesetre ma is el fogadjuk és örömmel fogjuk elfogadni. (Bródy Ernő: Be kell terjeszteni a javaslatot s el van intézve ülése 1931 december 10-én, csütörtökön. ez a kérdés! Nincs itt sok beszédnek helye!) Sajnos, nem hallottunk a miniszterelnök úrtól egyetlen egy megnyugtató szót sem azokban a kérdésekben, amely kérdések megoldását várva a miniszterelnök urat miniszterelnöki kinevezése alkalmával mi olyan szeretettel és reménységgel köszöntöttük. A t. miniszterelnök úr elmondhatja az egész ellenzékről, hogy hosszú hónapokon keresztül lábhoz tett fegyverrel és inkább jóindulattal, (Fráter Jenő: Van fegyvertartási engedélyük?) talán nagyobb jóindulattal is nézte a miniszterelnök úr próbálkozásait, mint amilyen jóindulattal nézte maga az egységespárt. Mert azt hittük és reméltük, hogy a miniszterelnök úr a túlméretezett költségvetés, a kibírhatatlan közterhek terén, az állam magángazdasági tevékenysége terén és a bürokrácia uralmának megszüntetése^ terén fog változtatásokat hozni ebben az országban. Ha valaki megnézi, hogy miért jutottunk el idáig, senki sem tagadhatja le, hogy nemzetközi eredői is vannak nemcsak Magyarország, hanem az egész világ katasztrofális helyzetének. Nemzetközi eredői: egyrészt a polgári államok közötti egyenetlenség, másrészt pedig a világ egyhatodának kikapcsolódása a világ gazdasági rendszeréből. De azt viszont, remélem, a legelfogultabb egységespárti képviselő sem tagadja, hogy ezenkívül az országban belül voltak tízéven keresztül kórokozó bacillusok, amelyek idáig juttatták az országot. De hol van a miniszterelnök úrnak csak egy szava, amellyel elítélné a múlt rezsimet? Pedig már azt sem kívánja senki, hogy a miniszterelnök úr elítélje a múlt rezsimet. Elvégre tudjuk, vannak udvariassági és politikai udvariassági felfogások is. Nem is erről van szó, hanem arról, ^miniszterelnök úr, hogy ebben az országban végre is érezzék az emberek, hogy nem megyünk tovább azon az úton, amelyen tíz esztendőn keresztül haladtunk. A költségvetés túlméretezett! Ezt egyhangúlag megállapították az összes szónokok és a költségvetés túlméretezettségén a kormány akként segít, hogy ebben az esztendőben több adót, több bevételt akar a tönkretett magyar néptől behajtani, mint amennyit az előző esztendőben behajtottak. A szükségadók, amelyeket behajtanak, nem a szükség enyhítésére szolgálnak, hanem arra, hogy a folyó havi kiadások fedeztessenek belőlük, hogy az állami üzemek deficitjét fedezzék, de azt az Ínséget, amely az országban van, nem ebből a szükségadóból fedezik, hanem külön társadalmi útra utalják, s enyhítését attól a társadalomtól várják, amely már utolsó fillérjéig kimerült, amely csak azért tud még a városokban adót fizetni, mert reszket és fél attól, hogy elviszik utolsó szekrényét, s amely polgári jólétének ábrándját és múltbeli emlékét védelmezi azzal, hogy még előkapar valahonnan pénzt, hogy adóját és a szükségadót kifizesse. Ebből a szükségadóból azonban nem a szükséget enyhítik, hanem a rendes, normális havi kiadásokat és a különféle üzemeknek a hiányait fedezik. (Kun Béla: Ez bűnös gazdálkodás, ha így van!) Minden képviselőtársam tanú rá, hogy az egész ország városai és községei által beszolgáltatott szükségadóból menynyit kapott meg az illető község vagy város. Tegnap mondtam meg, hogy például Újpest városa maga 314.000 pengő szükségadót szállított be és ebből csak 8000 pengőt kapott viszsza (Kun Béla: Hol a többi?) s amikor a pol-