Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-35

280 Az országgyűlés képviselőházának 35. az indokolatlan áremelkedéseket, amelyeket ma — sajnos — látunk egyes árucikkeknél és különösen olyan nélkülözhetetlen közszükségleti cikkeknél is, amelyeknél pedig éppen belső termelésüknél fogva nem lehet indokolt az áremelkedés. (Kun Béla: Hol van a kormány erélye velük szembeni) Méltóztassék ezt talán, t. képviselőtársam, a kormányhoz intézni. (Kun Béla: Hol van a kormány?) Különösen indokolt volna ez a közbelépés nemcsak a belső anyagból készült és a 'belső ipar által feldolgozott cikkekre, hanem indokolt volna azokra az iparcikkekre is, amelyek nyersanyagát vagy félgyártmányát a külföldről hozzuk ugyan be, de amely iparcikkeket előállító vállalatoknak a Nemzeti Bank máris megadta azt a kedvezményt, — talán éppen annak a 20 vállalatnak, amelyre Kun Béla t. képviselőtársam célzott — hogy nyersanyagszükségleteiket exportált áruik egyenértékével egyenlíthessék ki. Ha ezeknek a vállalatoknak meg van adva ez a kedvezmény, semmiesetre sem

1 indokolt, hogy egy fillérrel is emeljék a belső árakat, amikor képesek nyersanyagszükségleteiket exportjuk révén teljes egészében kielégíteni. T. Ház! Rátérek arra a harmadik témakörre, amely a felszólalások között hol hurkoltán, hol nyiltan— (Propper Sándor a helyét elfoglaló miniszterelnök felé: Nem

1 mondaná meg a miniszterelnök úr, hogy miért van itt? — Nagy zaj a jobboldalon.) Elnök: Propper Sándor képviselő urat rendreutasítom és kérem, hogy ne személyeskedjék és ne szóljon közbe. Most az előadó úr beszél. Nines helye ezeknek, a közbeszólásoknak! (Proyyper Sándor újra közbeszól.) A képviselő urat újból rendreutasítom és kérem, hogy ne szálljon szembe az elnökkel. (Buchinger Manó: Mi értelme van annak, hogy a miniszterelnöki székben ül? — Nagy zaj.) A képviselő uraknak volt módjuk hozzászólni a tárgyhoz, elég idő volt a vitára, elmondottak mindent, amit akartak. Most méltóztassanak csendben lenni és lehetővé tenni, hogy az előadó úr beszélhessen. (Buchinger Manó: Hiába szól! — Propper Sándor: Itt ugyan .beszélhet! — Buchinger Manó: Hány százezer ember dögöljön éhen? — Nagy zaj.)^ Buchinger Manó képviselő urat rendreutasítom és figyelmeztetem, hogy ha még egyszer közbeszól, a mentelmi bizottsághoz utasítom. {Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Megint keresni akarnak?) Peyer Károly képviselő urat rendreutasítom. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek, képviselő urak! A rend fenntartása így a legnehezebb, márpedig a parlament tekintélye megkívánja a nyugodt tárgyalás lehetőségét. (Buchinger Manó: Mondják meg, hogy a munkás dögöljön meg ebben az országban! — Nagy zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! A képviselő uraknak semmi okuk nem volt most a közbeszólásokra és a felháborodásra. (Buchinger Manó: Komédia!) Buchinger Manó képviselő urat újból rendreutasítom. Temesváry Imre előadó: T. Képviselőház! Rátérek a harmadik témakörre, amely itt a felszólalások kapcsán hol burkoltan, hol nyíltan, de diszkusszió tárgyát képezte és ez a fizetési eszközök szaporításának kérdése. Amióta a bankzárlattal kezdetét vette a bizonyos mértékű kötött pénzforgalom, és rátértünk a defláció irányára, azóta naprólnapra hallunk és olvasunk arról, hogy talán a földbirtok, vagy házbirtok, vagy egyes állami jövedelmek — amelyek már ugyan részben le vannak kötve külföldi tartozásokra — alapul szolgálhatnának egy új fizetési eszközre abból i ülése 1931 december 10-én, csütörtökön. a célból, hogy ezáltal a hitelélet és a gazdasági élet alátámasztható legyen. Szerény nézetem szerint ez a megoldás igen-igen nagy agígiodalmakat kelthet mindnyájunkban. Es különösen veszedelmes lenne ez az út a jövőre nézve, mert szerintem kezdetét jelentené annak a lecsúszásnak, amely lecsúszásnak nem tudom, 'hol lenne a^ vége. Legyen az akár államjegynek, akár pénztárjegynek, vagy bárminek nevezendő kibocsátvány, és bármilyen erővel is mondaná ki a törvényhozás ezeknek törvényes^ fizetési eszköz gyanánt való elfogadását, mégis ott élne a nép lelkében a kékpénz, a papírpénz és a postapénz közti különbség és már megjelenése pillanatában devalválná annak névértékét, és ezzel megindulna, sőt rohamosan fejlődnék az infláció. T. Képviselőház! Ezek és az ehhez hasonló kibocsátványok. amelyek bizonytalan fedezetüknél fogva lényegesen különböznek az amerikai bankok dollárkibocsátásaitól, . . . (Propner Sándor: A kincstári jegy már devalvál?) T. képviselőtársam, méltóztassék meghallgatni és azután elmondani a magáét. (Propper Sándor: Nem sok értelme van, tessék elhinni.) Akkor miért kívánták, hogy a Képviselőházat foglalkoztassák? (Buchinger Manó: Programmot kívánunk, nem dadogíást! — Zaj. — Büchler József közbeszól.) Elnök: Büohler képviselő urat rendreutasítom. Temesváry Imre előadó: ... a mai viszonyok között semmi körülmények között sem lennének képesek az egyenlő fizetési eszköz értékét magukra venni és nem volnának alkalmasak sem

1 tőkegyűjtésre, sem pedig adósság fizetésére, ennek következtében csak bizonytalanságot idéznének elő, már pedig a legveszedelmesebb az, ha a bizonytalanság a gazdasági és pénzügyi életben fokozódik. Végül rendkívül érdekes vita fejlődött ki a külföldi kölcsönök kérdése körül, amelyekről mindannyian megállapítottuk azt, hogy ezek képezik legelső forrását gazdasági helyzetünk nehézségének. E tekintetben minden kétséget kizáróan megállapíthatjuk, és megállapította az ideküldött pénzügyi bizottság is jelentésében, hogy Magyarország a mai viszonyok mellett és különösen a mai mezőgazdasági árak mellett semmi körülmények között sem lesz képes a körülbelül évi 300 millió pengőt kitevő külföldi kötelezettségeinek teljesítésére. Éppen ebből a szempontból rendkívül nagy fontosságúnak tartom a külföldi bizottság itt megtartott helyszíni vizsgálatát, és különösen nagyfontosságúnak tartom azt, hogy a népszövetségi bizottságnak egyik kiküldöttje, valamint a nemzetközi fizetések bankjának megbízottja itt maradt f Budapesten. Ezeknek a me^bizottaknak saját erkölcsi presztízsükkel kell igazolniuk az egész külföld előtt azt, hogy a magyar nemzet a legnagyobb megerőltetés mellett sem lesz képes a mai viszonyok mellett eleget tenni külföldi kötelezettségeinek, és ha annak ideje elérkezik, — és az én szerény nézeteim szerint ez már régen elérkezett — hogy a magyar nemzet kénytelen lesz külföldi adósaival tárgyalásokba bocsátkozni, (Magyar Pál: Már régen be kellett volna fejezni!) akkor azt hiszem, sokkal nagyobb súllyal fog latba esni a mi kérésünk, ha a népszövetségi jelentésben foglalt megállapítások mellett ezek a külföldi megbízottak is saját erkölcsi zsírójukkal fogják alátámasztani a mi kérésünk igazságosságát. " • i T. Ház! Az itt elhangzott felszólalásokat — úgy gondolom — ezek a kérdések dominálták,