Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-35

278 Az országgyűlés képviselőházának $5, lyet talán az első legkisebb megrázkódtatás is összeomlasztana. Mielőtt ezeknek a kérdéseknek taglalásába fognék, szükségét érzem annak, hogy kitérjek az elhangzott felszólalásoknak arra a részére is, amely itt a népszövetségi bizottság jelentésével kapcsolatban hangzott eL Magyar Pál t. képviselőtársam az ő egyébként rendkívül értékes és szakszerű felszólalásában azt említette a népszövetségi « jelentéssel kapcsolatban, hogy az a vizsgálat tulajdonképpen nem volt egyéb, mint egy nobilis státus vizsgál at. Már pedig a magyar nemzet többsége azt remélte ettől a bizottságtól, hogy meg fogják mutatni azokat a módozatokat, amelyeknek követésével a legkönnyebben kijuthatunk ebből a nehéz helyzetből. Én azt hiszem, hogy Magyar Pál t. képviselőtársamnak ezen szigorú bírálata nem fedte teljes mértékben az igazságosság határát, mert hiszen nem lehet igazságos ez a bírálat elsősorban azért sem, mert ez a népszövetségi bizottság teljes következetességgel végrehajtotta azt a programmot, amellyel őt megbízta, illetve kiküldötte a Népszövetség és különösen azt a programmot hajtotta végre, amelyre vonatkozólag előzően a Népszövetség pénzügyi bizottságával a magyar kormány és a Nemzeti Bank kiküldöttei megállapodtak, de másfelől pedig minden kétséget kizárólag megállapította és közzétette az egész világ előtt azokat a tárgyilagos okokat,^ amelyek az ő nézete szerint is elsősorban előidézői voltak Magyarország súlyos gazdasági helyzetériek. De továbbmenőleg pontosan meg is állapította azokat a módozatokat, amelyeknek követésével mi ezt a súlyos helyzetet a legrövidebb idő alatt megszüntethetjük. Azonban t. Képviselőház» különösen nagy fontosságúnak tartom a Népszövetség bizottsága jelentésének azt a részét, amelyben a magyar nemzet magángazdaságának eladósodottságával foglalkozik, amidőn mintegy saját erkölcsi pecsétjével igazolja az egész világ előtt azt, hogy a magyar nemzetet egyáltalában nem lehet könnyelmű adósságcsinálással vádolni. {Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Büchler József: A kormányt igen! — Kun Bála: Nem a nemzetet, hanem a kormányrendszert! — Fábián Béla: A magyar nemzet nem csinált adósságot, csak fizette az adósságot! — Peyer Károly: Hol és mikor, kérdezték meg a nemzetet! — Fábián Béla: A nemzet nem csinált adósságot, a nemzet pénzét elköltötték! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! (Peyer Károly: Milliókat pocsékoltak el ! — Zaj. — Fábián Béla közbeszól.) Fábián képviselő úr még kifejtheti felfogását, amennyiben mint kisebbségi előadónak joga van szólni. Kérem a képviselő urakat, maradjanak csendben. Temesváry Imre előadó: T. képviselőtársaim, méltóztassanak türelemmel meghallgatni engem, hiszen tárgyilagosan beszélek. Ne méltóztassanak azt, amit mondok, tévesen értelmezni. (Kun Béla: Azt mondotta, hogy a nemzet csinálta az adósságot!) T. képviselőtársam, én azt mondottam, hogy ezt a magánadósságokra vonatkozólag állapította meg a pénzügyi bizottság, és megállapította azt is, hogy ennek legfontosabb kútforrása az egész világgazdasági helyzet leromlása és különösen kapcsolatos ez Magyarországon, a mezőgazdasági termények árának soha el nem képzelt leromlásával. ülése 1981 december lö-en, csütörtökön. Ha figyelemre méltatjuk a nemzetközi bizottság jelentésének a mi fizetési mérlegünkre vonatkozó adatait, amelyekre vonatkozólag örffy Imre t. képviselőtársam a jelentésihez csatolt ^kimutatásból olyan szakszerűen kifejtette előttünk a számadatokat is, akkor láthatjuk, hogy ebben a kimutatásban ország-világ előtt megmutatta a népszövetségi bizottság, hogy mi már 1926-tól egészen 1930-ig csak úgy voltunk képesek eleget tenni napról-napra szaporodó kamatfizetési kötelezettségeinknek, hogy újabb és újabb külföldi kölcsönöket vettünk igénvbe, annál is inkább, mert hiszen — a miként azt a népszövetségi bizottság jelentéséből is megtudhatjuk és magunk is tapasztaltuk — 1925-től kezdve katasztrofálisan romlott^ mezőgazdasági terményeink értéke, ami tehát exportunk értékét olyan minimumra csökkentette, hogy .abból alig voltunk képesek importszükségleteink egv részét is kiegyenlíteni. (Ügy van! Ügy van!) Ezzel nyilvánvalóan bebizonyította a népszövetségi bizottság a mi külföldi hitelezőink előtt azt is, hogy ők az újabb kölcsönök nyújtásakor már teljes tudatában voltak annak, hogy mi abban a pillanatban megakadunk a fizetési kötelezettségek teljesítésével, midőn ők tőlünk az újabb kölcsönök nyújtását megtagadják. Hogy pedig ezzel a lehetőséggel . a mi külföldi hitelezőink már évekkel ezelőtt számolni voltak kénytelenek, erre igen találóan mutatott rá Kállay Tibor t. képviselőtársam beszédének abban a részében, amelyben a külföldi kölcsönök abnormálisan magas kamataival foglalkozva megállapítja, hogy ezekbe a kamatokba a mi külföldi hitelezőink már a kölcsön nyújtásakor egy bizonyos^ mértékű rizikó-prémiumot is belekalkuláltak. A népszövetségi pénzügyi bizottság jelentésének ezen megállapításaival felbecsülhetetlen segítséget nyújtott a magyar nemzetnek, mert hiszen ezzel nemcsak a bekövetkezett eseményeket konstatálta, hanem egyszersmind útmutatást is ad a mi külföldi hitelezőinknek a tekintetben, hogyha ők kölcsöneiket biztosítani akarják,, úgy hozzanak bennünket olyan helyzetbe kamattételeink redukálásával, hogy mi kötelezettségeinknek eleget tudjunk tenni teherbíróképességünk keretében. Ha tehát a jelentésben foglalt megállapításokat és tanácsokat figyelemmel vizsgáljuk, úgy azt hiszem, megállapíthatjuk azt, hogy Magyar Pál t. képviselőtársamnak szigorú bírálata nem. fedte teljes mértékben az igazságosság határait. Ami már most a vitában elhangzott témák közül az államháztartás egyensúlybahozatalát illeti, e tekintetben már most is megállapíthatjuk, hogy a kormány minden lehetőt elkövetett már eddig is, hogy az államháztartásban mutatkozó tátongó űrt valamiképpen áthidalhassa, és azt is megállapíthatjuk, hogy a kormány a jelentéshez csatolt nyilatkozatában foglaltaknak is minden tekintetben eleget kíván tenni. Megállapíthatjuk azonban azt is továbbmenőleg, hogy a kormány eddig megtett intézkedései a 6-os bizottság jelentésével és javaslatával összhangban elsősorban az államháztartás kiadásainak csökkentésére irányulnak, másodsorban pedig a bevételek fokozására. Ezzel szemben én annak^a reményemnek adok kifejezést, hogy a kormány megtett intézkedéseit most már olyan intézkedések fogják követni, amelyek a mii gazdasági megerősödésünket szolgálják, hogy az ország polgárságának minden rétege abba a helyzetbe kerül I hessen, hogy a tőle megkívánt kötelezettségei-