Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-35

Az országgyűlés képviselőházának 35. ülése 1931 december 10-én, ösütörtökon. 277 véges végig sorba nap-nap után jön a legszörnyűbb panasz hozzánk, amelyben segítséget kérnek. De legyen szabad még egy adatot felolvasnom. Az eset színhelye Baranyamegye, Szentlőrinc, a szenvedő fél Nagy Albert kisiparos. Ennek a szerencsétlen embernek nagy családja, azt hiszem, négy vagy öt apró kis gyermeke van. Állandóan munka nélkül van, nincs egy darab munkája hosszú hónapok óta. Tartozik 80 pengő 39 fillér adóval. Megjegyezni kívánom, hogy nincs egy falat kenyér a családnál, amikor megjelenik a végrehajtó és kéri a 80 pengő 39 fillérnek a kifizetését. Odaáll a család, sír, nem tudja kifizetni, hiszen nincs kenyér a háznál. Erre zálogol a végrehajtó, zálogolja a következő dolgokat: Négy gyermeknek, apának és anyának a ruha eltevésére van egy darab szekrénye. A végrehajtó felírja és 8 vagy 15 nap után transzferálja az egy darab szekrényt. Van a családnak hét darab tyúkja. A hét darab tyúkot azért tartják, mert ezek tojást tojnak és a gyermekeknek ebből van táplálékuk. Erre a végrehajtó lefoglal a hét darab tyúkból tizenkettőt (Felkiáltások bal felől: Hogy lehet az?) és amikor ia transzferálás jön, (Propper Sándor: Nem tud tízig számolni a végrehajtó!) a végrehajtó 12 tyúkot keres. Nagy Albert kisiparos azt mondja: «Uram, ön tudta és látta, hogy csak hét tyúk van az udj varban, miért írt fel tizenkettőt»? A végrehajtó nem hallgatja meg, megfenyegeti a kisiparost, hogy zártörésért fel fogja jelenteni. (Peyer Károly: Mi lett volna, ha közben egy tyúk megdöglik!) De következetes ember lehet az a végrehajtó. Ha már lefoglal és transzferál hét tyúkból tizenkettőt, azoknak élelmezéséről is kell gondoskodnia. Ez a szerencsétlen ember nyáron literenkint összevásárolt a piacon körülbelül 80—90 kiló kukoricát, hogy télre legyen a baromfiaknak. A végrehajtó lefoglalta és transzferálta a literenkint összevásárolt kukoricát. De nem azért végrehajtó, hogy észszerűen csináljon ilyen dolgot. Kimegy az udvarra, fát lát: lefoglalja az udvaron talált fát. Rönkfát, amit az erdőben vágtak és szétosztották az inségakció révén. (Peyer Károly: Így jut az inségakció költsége vissza az államhoz!) Lefoglalták és eltranszferálták azt a fát, amelyet Nagy Albert baranyaszentlőrinci kisiparos inségakció révén kapott. (Felkiáltások balfelől: Hallatlan!) Azt hiszem t. Képviselőház, hogy ennél többet mondani nem kell. Ez mindent megmagyaráz, hogy milyen irtózatos kíméletlenséggel és lelketlenséggel zaklatják és gyötrik az ország népét, lakosságát. (Peyer Károly: Es a fő bűnösök büntetlenül járnak szabadon!) Elnök: Csendet kérek! Esztergályos János: Erről a helyről felszólítom tehát a pénzügyi államtitkárt, mint a pénzügyminisztériumnak ezidőszerinti vezetőjét, adjon kegyelmet az ország kisiparosságának, s az ország kiskereskedelmi karának, függesszék fel haladéktalanul a transzferálásokat és az árveréseket és várjanak ezeknél a szerencsétleneknél addig az időig, amíg abba a helyzetbe jutnak, hogy azoknak a kötelezettségeknek, amelyeket a pénzügyi kormány rájuk ró, eleget tehessenek. (Kun Béla: Tíz év alatt intézményesen tönkretették a kisipart és a kiskereskedelmet! — Propper Sándor: Felzabálnak, elpusztítanak mindent!) Elnök: Napirend előtti felszólalás sem vita, sem határozat tárgya nem lehet és így áttérünk a napirendre. Következik az első két pontban szereplő jelentések (írom. 17, 62, 9 és 16) együttes tárgyalásának folytatása. Az előadó úr kíván szólni. Temesváry Imre előadó: T. Képviselőház! (Propper Sándor: Na, mit tud Károlyi védelmére felhozni?) Elnök: Csendet kérek! Képviselő úr, tartózkodjék ilyen személyeskedésektől. (Peyer Károly: A kínai császárt nem emlegetheti, csak a magyar miniszterelnököt!) Csendet kérek, a képviselő uraknak nem adtam át a szót. Temesváry Imre előadó urat illeti a szó. (Propper Sándor: Különben . még miniszterelnök Károlyi?) Kérem, a képviselő uraknak egyáltalában nincs joguk szólni. (Propper Sándor: Tegnapi gyászos szereplése után azt hittem, hogy ma már nem miniszterelnök!) Propper képviselő urat rendreutasítom. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek, képviselő urak. Temesváry Imre előadó : Méltóztassék megengedni, hogy én is hozzákezdhessek. T. Képviselőház! Az elhangzott felszólalásoknak azzal a részével, amely a volt kormány politikai gesztiójával kapcsolatban hangzott el, én természetszerűleg nem kívánok foglalkozni, annál kevésbbé, mert hiszen ezt előadói tisztemmel összeegyeztetni nem tudom. Kizárólag azokra a kérdésekre kívánok kitérni, amelyek gazdaságpolitikai és pénzügyi jellegűek voltak és amelyek felett olyan igazán magas színvonalú vita fejlődött ki. A legnagyobb elismerés hangján kell megemlékeznem az itt elhangzott felszólalásoknak úgyszólván mindegyikéről, mert hiszen a szakszerűség mellett mindegyik felszólalásból kicsendült az a mélységes aggodalom, amely ma minden egyes magyar embert áthat (Propper Sándor: Csak a miniszterelnökéből nem! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem ismeri a helyzetet!) országunk szerencsétlen gazdasági helyzete miatt... (Büchler József: Sejtelme sincs a miniszterelnöknek, hogy milyen nyomor van az országban!) Elnök: Büchler József képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Kun Béla: Látjuk, hogy milyen termelési és gazdasági programmja van!) Kérem a képviselő urakat, maradjanak csendben. Az előadó úr reflektálni kíván a vitában elhangzottakra, a komoly tárgyalás megköveteli, hogy hallgassák meg. Temesváry Imre előadó: ...de egyszersmind át voltak hatva ezek a felszólalások annak az Önzetlen kötelességteljesítésnek tudatától is, amely kell, hogy ilyen súlyos időkben mindannyiunk előtt vezérgondolatként álljon és amely megmutatja azt az irányvonalat, amelyen haladnunk kell, hogy ebből a nehéz helyzetből minél előbb kiszabadulhassunk. Ha én az elhangzott felszólalásokból összetömörítem azokat a gondolatokat, amelyek domináltak, úgy megállapíthatom, hogy négy pontban csúcsosodtak ki a legfontosabb kérdések. Ezek között első helyen áll az államháztartás egyen súlybahozatalának a kérdése, a második a d'evizaellátás, a harmadik a pénzeszközök szaporításának a gondolata, a negyedik pedig a külföldi tartozások kiegyenlítésének a kérdése. Szerény véleményem szerint ezek a gondolatok egymással annyira szervesen kapcsolódnak, hogyha ezek közül bármelyikhez nyúlnánk is avatatlan kézzel, úgy az egész probléma, amelyet nekünk megoldani kötelességünk, homoktalajra épülne fel, ame40*