Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-35
276 Àz országgyűlés képviselőházának 35. mutatkozó igazságtalanságok tárgyában sürgős interpelláció előterjesztésére kértek tőlem engedélyt. Az engedélyt a képviselő uraknak megadtam. A sürgős interpellációk előterjesztésére ,a mai ülésünk végén, a napirend megállapítása után térünk át. A bejelentést a Ház tudomásul veszi. Bejelentem a t. Háznak, hogy Lázár Miklós képviselő úr a Tisza szabályozása kérdésében, Esztergályos János képviselő úr pedig a végrehajtások felfüggesztése tárgyában napirend előtti felszólalásra kértek tőlem engedélyt. Az engedélyt a képviselő uraknak megadtam s így elsősorban Lázár Miklós képviselő urat illeti a szó. Lázár Miklós: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Egy, az egész Tiszavidéken nyugtalanságot és aggodalmat keltő kérdésben kívánok felszólalni, hogy alkalmat adjak a földmívelésügyi miniszter úrnak arra, hogy megnyugtató választ adjon ebben az ügyben. Tudvalévő, hogy Széchenyi István kezdte el a Tisza szabályozását és az 1870-es, az 1880-as és 1890-es években igen nagy áldozatokkal és heroikus erőfeszítésekkel folytatódott ez a munka, folytatódott egészen a mai napig és meg nem állott a háború utáni időkben sem. A legnagyobb magyar földmunka volt az Alföldnek az árvízkároktól való megmentése. Az a terület, amely most már megmentetett, 4—5 millió holdra becsülhető. Ez a terület mocsár volt, m>al áriával fertőzve s ma termőterület, vasutak és országutak mennek rajta végig. Most kerülne a, sor a Tiszának hajózhatóvá tételére. Fájdalom, erre már ezekben az időkben nincs pénz és nincs pénz a Duna—Tisza csatornának megépítésére sem. Az 1929 : III. tcikk 3,800.000, ,az ez évi törvény 3,200.000 pengőt bocsátott rendelkezésére a földmívelésügyi miniszter úrnak a Tisza szabályozására. A 6-os bizottság ezt az összeget fél millióval leszállította. Aki tudja, hogy a Tisza medre még" ma sincs fixirozva és ez ä folyó a töltések között vándorol, az már ennek az 500.000 pengőnek az elvételét is az egész Tiszavidék szempontjából nyugtalansággal és aggodalommal fogadta. Ma az a helyzet, hogy a Tisza-szabályozás, >a megrepedt^ gátak pótlása teljesen abbamaradt, mert a pénzügyminisztérium a földmívelésügyi minisztériumnak azt az összeget sem. utalványozta ki, amelyet a 6-as bizottság meghagyott. A folyó mossa a töltések oldalát, egy-egy gátszakadás az egész Alföldet elöntéssel fenyegetheti. Az ottani vizitársulatok sorbajárták a folyammérnöki hivatalokat és rámutattak azokra a veszedelmekre, amelyeket a Tisza-szabályozás elhanyagolása okozhat az egész Tiszavidéknek. A folyammérnöki hivatalok^ éppen úgy, mint a földmívelésügyi minisztérium, látják a veszedelmeket és ők maguk jelentik ki, hogy ők nem hajlandók viselni a felelősséget azért, ami történhetik és ami történni fog. Mindezek ellenére a pénzügyminisztérium beszüntette a földmívelésügyi minisztériumnak ezeket az átutalásokat. Nem is akarok más példát hozni, mint az 1925. évi hékésmegyei katasztrófát, amikor szintén a Tisza-szabályozási munkálatok időleges abbahagyása egy egész megye katasztrófáját vonta maga után. T., Képviselőház! Én a földmíveiésügyi miniszter úrtól, akinek közvetlen hatáskörébe tartoznak ezek a Tisza-szabályozási munkálatok, csupán azt kérem, hogy ne csak egy megnyugtató nyilatkozattal, hanem valóban a ülése 1931 december 10-en } csütörtökön. munkálatoknak sürgős megindításával is adja vissza az egész Tiszavidék nyugalmát és biztonságát. (Helyeslés balfelől.) Elnök: A következő felszólaló Esztergályos János képviselő úr. Esztergályos János: T. Képviselőház! A napokban híre terjedt annak, hogy a képviselőház már e hét folyamán megkezdi karácsonyi szünetét. Nem tudom e pillanatban, mennyiben felel ez meg a tényeknek, de ha megfelel, akkor én azt elég helytelennek tartom és éppen ezért ezt az alkalmat felhasználom arra, hogy felhívjam a képviselőház figyelmét arra az irtózatos nyomorra, amely az ország lakosságát uralja. A képviselő urak elmehetnek karácsonyi szünetre, boldogan eltölthetik a karácsonyi ünnepeket, de ne felejtsék el, hogy az országban millió és millió állás- és foglalkozásnélküli ember van, akiknek a karácsonyi ünnepekre egy falat kenyerük sem lesz. Ne feledkezzenek meg e pillanatban arról sem, hogy módjukban van ezt az irtózatos kétségbeesett helyzetet enyhíteni. Munkát, állást, munkanélkülisegélyt kérek a munkanélkülieknek és állásnélkülieknek és kegyelmet kérek azok részére, akiknek nyakukra ül az adóvégrehajtó és transzferálja az utolsó ingóságukat is. Kétségbeejtő az állástalanok és munkanélküliek mellett a kisiparosok és kiskereskedők helyzete is. Nap-nap után tömegével érkeznek tőlük a legkétségbeejtőbb levelek, amelyekben azt kérik, hogy a képviselőház segítsen rajtuk, mentsék meg az ezer és tízezer kisiparost a végleges pusztulástól. Egész tömegei jutnak ezeknek a leveleknek hozzánk. Nem szándékozom felolvasni mindezeket a panaszokat, csak legyen szabad a kisiparosság kétségbeejtő helyzetét néhány mondattal ismertetnem. A legutóbbi esztendőben körülbelül 1452 kisiparos adta vissza az országban iparengedélyét. Visszaadta azért, mert nem birja az irtózatos nyomort, nem birja az irtózatos adóterheket, amelyeket az állam pénzügyi politikája rak rá. Hogy ezek a terhek milyen irtózatosak, erre nézve Legyen szabad a következőkben néhány számot felolvasnom. Egy olyan kisiparos, akinek havi jövedelme száz pengő, évenkint tehát 1200 pengőt keres, többek kö^ zött a következő adókkal van megterhelve. Fizet évenkinti kereseti adó fejében 60 pengőt, jövedelmi adó fejében 12 pengőt, közeégi betegápolási pótadó címén 10 pengőt, inségadó címén 1 pengő 80 fillért, útadó címén 1 pengő 20 fillétrt, kamarai illeték címén 2 pengő 40 fillért, 6 pengő egyházi adót, 2 pengő 12 fillér rokkantellátási adót, 240 pengő forgalmi adót, összesen fizet 335 pengő 52 fillér adót, az 1200 pengő évi jövedelméből körülbelül 400 pengőt, egész, évi jövedelmének tehát egy harmad részét kénytelen adóba leadni. Ezenfelül még azok a terhek is sújtják, amelyekről ebben a pillanatban nem teszek említést. Ez a magyarázata azután ainnak, hogy a kisiparosok és a kiskereskedők nem tudják azokat a terheket viselni, amelyeket a pénzügyi kormányzat rájuk ró és nem birják tovább azt a kíméletlen és brutális bánásmódot, amelyet egyes végrehajtó hatóságok velük szemben tanúsítanak. Itt van például egy dunaföldvári levél, amelyben egy cipészmeeter mondja el panaszát. Az elmúlt hetekben beállított hozzá a végrehajtó és az összes áruit, raktárát lefoglalta. A lefoglalt cipők párját 2 pengőért árverezték el, holott a cipők elkészítésénél a cipészmester saját költsége 9 pengő volt. És
