Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-34
272 Az országgyűlés képviselőházának S niszter úrnak és különösen a pénzügyi államtitkár úrnak figyelmét szerettem volna valamire felhívni a holnapi 33-as bizottsági ülés előtt. (Halljuk! Halljuk!) Tudniillik a mezőgazdasági és ipari szeszkartell azt kívánja a kormánytól, hogy a motalkó árát emeljék fel 36 fillérről 70 fillérre. (Kun Béla: Az Omge. nem kívánja!) Méltóztassék csak figyelni: a mezőgazdasági szeszkarteli azt mondja, hogy még így sem fog tudni boldogulni. Ezzel szemben, ha felemelhetik a motalkó ára., az ipari szeszkartelL amely úgyis olcsóbban termel és úgyis tovább fogja tudni adni a szeszt, fog megint nagyobb jövedelemhez jutni. Mert bár le van szállítva 130 pengőre a fogyasztási szesz ára, azonban az ipari szeszkartellbe tömörült likőrgyárak és rumgyárak még mindig nem jutottak oda, hogy a likőr és a rum árát leszállítsák, tehát az a differencia, amely a 230 és a 130 pengői között van, a rum- és likőrgyárak zsebében marad ma is. Tisztelettel kérjük, méltóztassék ennél a kérdésnél figyelembe venni a bortermelők exisztenciális érdekeit. Arra kérem a földmívelésügyi miniszter urat, méltóztasisék azt az álláspontot képviselni, hogy a kettő csak együtt mehet, nem lehet kettéválasztani. (Elénk helyeslés a baloldalon. — Kun Béla: Jöjjön ide a Ház elé az egész kérdés.) Ha a motalkó árát fel akarja emelni a szeszkartell, akkor tessék teljesíteni a borérdekeltségnek azt a követelését, hogy igenis, vegyék át ezt a bormennyiséget, nevezetesen a 400.000 hektoliter kifőzendő bormennyiséget, ahogyan én azt indítványoztam. (Kun Béla: Hozzák az egész kérdést a Ház elé!) En bejegyeztem még egy másik részét is interpellációmnak. El akartam mondani azt a borzasztó nyomort, amely az én városomban van. El akartam mondani, hogy nincsen az embereknek kenyerük, el akartam mondani azt, hogy a gyerekek illuminait állapotban jönnek az iskolába, a gyerekek borszagúak, a gyerekek bort kávéznak. Az a rettenetes helyzet áll fenn, hogy nyomorog ott négy-ötezer család, akiknek eddig megvolt a megélhetésük, mert ottan nincsenek nagy szőlők, ottan csak egy százholdas szőlő van, a többi mind kicsi és 85%-ban öt holdon alul vannak a szőlők. (Kun Béla: Kisemberekről van szó!) Kisiparosoknak, lateiner-embereknek a szőlőjéről van szó, akik eddig munkásokkal, napszámosokkal dolgoztatták azt meg. Ezek már tavaly tönkrementek s az idei esztendőben kiadták a szőlőket a felébe. Az a munkás a maga kérges tenyerével egész nyáron dolgozott és most ébredt rá arra, hogy a bort nem tudja értékesíteni, kenyere pedig azért nincs, mert máskor ki szokott menni Egerből négyezer ember summás munkásnak aratni, az idén azonban nem tudott ennyi kimenni, csak 450 család, de ez sem tudott keresni. Ott van ez a rengeteg ember kenyér nélkül, ott van ez a rengeteg ember a legnagyobb nyomorban és mi történik? (Dinnyés Lajos: Es még azt mondják, hogy mi izgatunk!) Az történik, hogy a segítés módja ketté van osztva a földmívelésügyi miniszter úrhoz és a népjóléti miniszter úrhoz- Mi mint városok a népjóléti miniszter úrhoz jutottunk és eddig a vármegye három városa 12.000 pengőt kapott inségsegély címén, (Hegymegi Kiss Pál: Mi lett a befizetett szükségadóval, hol van? Számoljanak el vele! — Erődi-Harrach Tihamér: Az én kerületemben is tíz mázsa búzát kapott egy község. — Zaj.) holott maga Eger város 70.000 . Mese 1931 december 9-én, szerdán. pengőt fizetett be szükségadó címén. Tavaly . még meg tudtuk oldani a kérdést, tavaly össze tudtam magam hozni 35.000 pengőt, mert én vetettem ki az adót a város jobbmódú polgáraira s befizette kivétel nélkül mindenki, ma azonban ezt nem lehet megcsinálni. Ma elvitték inségadóba a pénzt. (Dinnyés Lajos: De hova^ vitték?) Fizetésképtelen a város minden polgára, úgyhogy ma a legnagyobb kétségbeesésben vagyunk Egerben, hogy mi történik a munkásokkal. Arra kérem a t. földmívelésügyi miniszter urat, méltóztassék a városokra különösen tekintettel lenni, és bár tudom, hogy ez a kérdés nem tartozik az ő ügykörébe, méltóztassék valami módot találni arra, hogy az ilyen városoknak, amelyek kizárólag szőlő- és bortermelésből élnek, a népjóléti minisztérium segélyén kívül a nyomorgók számarányához képest épp úgy búza adassék inségsegély nek, . mint ahogy a vármegyék azt megkapják. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván válaszolni. Ivády Béla földmívelésügyi miniszter: T. Ház! Csak egészen röviden kívánok a t. előttem szólott képviselőtársam interpellációjára válaszolni (Hegymegi Kiss Pál: Ne végleges választ méltóztassék adni, mert leszavazzuk a miniszter urat!) azért, mert interpellációja keretében ennek a nagy, súlyos és nehéz kérdésnek úgyszólván egész komplexumát vetette fel. Nem is kívánhatja tehát, hogy ebben a kérdésben, ; amelynek legnagyobb része nem is az én hatáskörömbe, hanem a pénzügyminiszter úr hatáskörébe tartozik és amelynek vonatkozásai nemcsak termelési, de financiális vonatkozásúak is, ma itt végleges választ adjak a t. képviselőtársamnak. Azt hiszem, hogy a Ház minden egyes tagja tisztában van ennek a kérdésnek súlyával és nehézségeivel és méltóztassanak meggyőződve lenni, a kormány igenis mindent elkövet, hogy megfelelő módot és lehetőséget találjon ennek a nehéz kérdésnek megoldása tárgyában. Nem akarnék ölébe vágni annak a határozatnak, amelyet holnap a 33-as bizottság van hivatva hozni. (Hegymegi Kiss Pál: Miért a 33-as bizottság!) Egyszerűen azért, t. képviselőtársam, mert ha ezt a kérdést ide a parlament elé hoznák, akkor az maga többhetes vitát provokálna és a megoldás ismét csak hetekre és hetekre eltolódnék. (Kun Béla: Pedig ez a kérdés megérdemli!) Visszatérve magára az interpellációra, a kérdésnek tehát csak a második részével kívánok foglalkozni, tudniillik azzal, hogy gondoskodjunk arról, hogy azoknak a mezőgazdasági munkásoknak ellátásáról, akik kizárólag szőlőműveléssel foglalkoznak, az ínségakció során gondoskodás történjék. Erre nézve megnyugtathatom a t. Házat, hogy magától értetődően mindazoknak a munkásoknak ellátásáról,, akinek exisztenciája a tél folyamán esetleg nem biztosítható, és arra volnának szorulva, hogy közellátásban részesüljenek, a kormány az ínségakció keretén belül megfelelően fog gondoskodni. Kérem, hogy ezt az ideiglenes válaszomat méltóztassanak tudomásulvenni. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván szólni. Petró Kálmán: T. Ház! Méltóztassék megengedni hogy a földmívelésügyi miniszter úrhoz és a 33-as bizottsághoz a Ház előtt egy nagyon komoly kérdést intézzek ismételten.
