Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-28

Az országgyűlés képviselőházának 28. ü okozta, hogy a világháború elvesztése után az országot' egyharmadára csonkították. Tárgyilagosan el kell ismerni, hogy a nagy városok és a gazdasági területek elvesztése hátrányos volt az országra. Ezt azonban már akkor tudták, amikor elkezdték az országot konszolidálni. Ez nem új jelenség volt. A trianoni szerződés után tudták, milyen országgal van dolguk, tudták, mekkora területtel van dol' guk, tudták, milyen gazdasági erőket vehetnek igénybe, tehát ahelyett a nagyzoló, hivalkodó politika helyett, ahelyett a pazarló politika helyett, amelyet ebben az országban követtek, ehhez a trianoni szerződéshez alkalmazkodva, olyan gazdasági politikát kellett volna követni, — amely az ország szegénységének megfelel. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem pazarló, hivalkodó, tékozló intézményekkel, nem Lillafüreddel és velencei tükrökkel ellátott katonai lovardákkal jutunk ki a bajokból, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) hanem igenis a helyzethez alkalmazkodva, megfogadva azokat a tanácsokat, amelyeket a Népszövetségtől kaptunk, kellett volna berendeznünk gazdasági életünket. Néhány adattal akarom bizonyítani, hogy nem volt okvetlenül szükséges a gazdasági és politikai züllésnek erre a lejtőjére eljutnunk. 1925/26-ban pengőre átszámítva a kiadások öszszege 670 millió volt, a bevétel több, mint 700 millió pengőt tett ki. A Népszövetség most^ kiküldött pénzügyi bizottságának jelentéséből veszem ki, hogy 1926/27-ben a kiadás 806'5 millió pengő, a bevétel 954 millió pengő volt. 1927/28-ban a zárszámadás szerint a kiadás 891 millió, a bevétel 987 millió pengő volt. 1928/29-ben a kiadás 974 millió pengő, a bevétel 983 millió pengő, 1929/30-ban a kiadás 974 millió pengő, a bevétel 975 millió pengő volt. 1930/31-ben 946 millió pengő a kiadás, 829 millió pengő már csak a bevétel és végül 1931/32-ben a revideált költségvetésben ,a kiadás 922 millió pengő, a bevétel 918 millió pengő. Nem lett volna tehát boszorkányság túlhaladva azon a kereten, amelyet megszabtak, a költségvetést 700 millió pengőben rögzíteni. Tudtuk, ismertük erőforrásainkat,^ ezekhez kellett volna alkalmazkodnunk. De én tovább megyek. 700 milliót pengőben is lehetett volna rögzíteni a költségvetést, de nézzük meg, hogy ha 800 millió pengőben rögzítettük volna le ,a túlnagyraszabott költségvetésünket, arra az összegre, amelyet most a kormány el akar érni, .amelyet a Népszövetség^ pénzügyi bizottságának tanácsára el kellene érnünk, akkor 1926/27-ben a felesleg 154 millió pengő lett volna, 1927/28-ban 187 millió pengő, 1928/29-ben 183 millió, 1929/30-ban 175 millió, 1930/31-ben 29 millió és 1931/32-ben 118 millió. Összesen tehát 846 millió pengő volna most a birtokunkban, abban az esetben, ha költségvetésünket 800 millióban szabtuk volna meg, természetesen kizárólag a közigazgatást értve. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Ha pedig 700 millióban rögzítettük volna le a költségvetést, ez az összeg 600 ^millióval emelkedik, vagyis majdnem másfélmilliárd pengő állana rendelkezésünkre. Olyan összeg ez, hogy minden világválság ellenére, most mi adhatnánk Angliának kölcsönt és nyugodtan ülhetnénk, nyugodtan berendezkedhetnénk. De még egészségesebb lett volna, ha nem azt a politikát követték volna, hogy az adók egyre fokozódó emelésvei ezt a 850 milló pense 1931 november 26-án, csütörtökön. 19 gőt kivették a fogyasztók zsebéből, mert itt, a kiadásoknak ezzel az óriási emelésével kezdődött az a gazdasági katasztrófa, amelynek ma koldusai vagyunk. Ha a 848 millió pengő ott volna az ország gazdaságának vérkeringésében, akkor ma a kisiparosok, kiskereskedők, mérnökök, orvosok, tisztviselők nem panaszkodnának arról, hogy teljesen tönkretették, őket, akkor a magánkereskedelem, ,a magánipar fel tudná szívni a munkanélküliek tízezernyi tömegét, akik ma koldusai a Bethlen-féle politikának. Amikor a világválságról beszélünk és arra utalunk, hogy más államoknál is meg vannak a maguk szörnyű bajai, akkor számításba kell vennünk, hogy ezek az államok népeikkel, tömegeikkel, a háború áldozataival szemben hogyan viselkedtek. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ki kell jelentenem és itt már kijelentették ellenzéki oldalról, hogy hova akar fordulni ez a kormány bizalomért, amikor a világháború után megcsalta .saját nemzetét, megcsalta saját népét! (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Szabad, lehet olyan módon politikát csinálni, hogy a háború kitörése előtt és a világháború idejében minden szépet és jót megigérünk a nemzetnek, hadikölcsönt csalunk ki az ország lakosságától és akkor becsületbeli r adósságnak minősítjük ezt az adósságot, a világháború befejezése után pedig nyugodtan azt mondjuk, hogy majd kaptok nemi alamizsnát és egyáltalán nem törődünk azokkal a tízezrekkel, amelyek vagyonukat, vagy filléreiket hadikolcsönökbe fektették? Ez egyik, szerintem nem súlyosabbik része a dolognak. A .súlyosabbik része ott kezdődik, ahol a háború rokkantjairól, ahol az özvegyekről és árvákról van szó. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Senki sem tagadhatja, még a kormány tagjai közül sem és ezt a dolgot semmivel nem lehet elkendőzni, hogy a mi rokkantjaink, Özvegyeink és árváink alamizsnát kapnak, nem segítséget, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) filléreket azok helyett a pengők helyett, amelyekkel-a le: győzött^ államokban is a rokkantakat, özvegyeket és árvákat támogatják. Hol vannak azok az összegek, amelyeket ezektől a legszerencsétlenebb rétegektől elvontak és .megtakarítottak? Ausztriában, Németországban, szintén legyőzött államokban négyszereset, Ötszörösét, sőt tízszeresét is annak, kapják a rokkantak, Özvegyek és árvák, amit Magyarországon. Hol vannak azok az elvont, megtakarított összegek? Ha tehát világválságról és más államok gazdasági bajairól beszélünk, akkor ezeketa dolgokat is számításba kell venni. De számításba kell venni egy másik tényt is, amely a napokban izga

: lomba hozta a Képviselőházat. Ausztriában és Németországban a kötelező munkanélküli biztosítás milliárdokba került. Nálunk egy fillérbe sem került, hanem amikor néhány fillérről volt szó, amikor 150.000 pengőnek a szakszervezetek útján való szétosztásról volt szó, olyan óriási izgalom támadt ebben a teremben, mintha nem tudom kit akarnának legyilkolni. Az előbb hallottuk Bródy Ernő képviselőtársam adatait. Az urak nem jöttek olyan nagy izgalomba, amikor tenyészlovakra 200000 pengőket kellett kiadni. Az urak nem jöttek izgalomba, amikor' milliókat szórtak száj jel inproduktiv, terméketlen dolgokra. Ausztriában és Németországban az özvegyek, árvák, hadikölcsönzők, munkanélküliek biztosítására... Tisztelettel kérem beszédidőm tizenöt perccel való meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen.) A, Ház a kért meghosszabbítást megadja. Weltner Jakab: Mondom, Németországban 3*