Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-34
Az országgyűlés képviselőházának 3U. ülése 1931 december 9-én, szerdán. 26Ó adminisztráció élén áll és aki bizonyára megfejtette volna ezt a rejtélyt a t. Ház előtt, ha itt volna, közvetlenül az interpelláció előtt eltávozott. Éppen ezért én a jelenlévő igen t. földmívelésügyi miniszter úrhoz fordulok, mert hiszen a borgazdaság, a szőlőtermelés az igen t. miniszter úr tárcájához tartozik (Ügy van! balfelől.) és mi pártkülönbség nélkül abban a meggyőződésben vagyunk, hogy igenis az igen t. földmívelésüyi miniszter úr lelkiismertesen, tisztességgel, ügybuzgalommal és a velünk való nagy együttérzéssel gondol erre a nyomorult és haldokló termelési ágra. Miután tehát Vargha Imre igen t. államtitkár úr. mint a kámfor, eltűnt a Házból... (Schandl Károly: Nem áll! Dolga van!) Itt volt; be volt jegyezve az interpelláción és tudott is róla. Es ha mi itt tudunk maradni este nyolc óráig, akkor ő is itt maradhatott volna. Azért kérem az igen t. földmívelésügyi miniszter urat, hogy ideiglenesen szíveskedjék nekem választ adni. (Helyeslés balfelől. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! A földmívelésügyi miniszter úr kíván szólani. Ivády Béla földmívelésügyi miniszter: T. Ház! Nem lehetek abban a helyzetben, hogy a pénzügyminisztérium vezetésével megbízott államtitkár úr helyett ebben a kérdésben választ adhassak, mert hiszen a kérdésnek legnagyobb része olyan természetű, amelyre természetesen csak a pénzügyi államtitkár úr adhat választ, de éppen a kérdés nagy jelentőségére való tekintettel, és mert teljes mértékben átérzem a bortermelésnek és a szőlőgazdaságnak súlyos és nehéz helyzetét, talán megnyugtatásul idevonatkozólag egy kedvező bejelentést mégis tehetek a t. Háznak. (Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) Azt az ígéretet kaptam ugyanis a pénzügyminisztérium vezetőjétől, hogy első kísérletként 500 vágón lengyel sót hajlandó a kormány megrendelni, 8500 hektoliter tokaji bor kiszállítása esetén, (Helyeslés a jobboldalon. — Mozgás a középen és a baloldalon, — Bessenyey Zénó: Nem stimmel!) és amennyiben ez a kísérlet beválik, abban az esetben remélhető, hogy tovább^ mehetüuk egy lépéssel és az egész sószállítás kérdését ezen az. alapon fogjuk tudni megoldhatni. Azt hiszem, ha ezzel a kérdés nincs is még úgy megoldva, ahogyan azt mi a bortermelő gazdák érdekében megoldani szeretnők, mégis az első lépés ezzel megtörténik, és ha^ kiderül, hogy ez a só úgy árban mint minőségben megfelel és a bánya tényleg el tudja látni az egész magyar sószükségletet, akkor ezt a kérdést is a bortermelés érdekeinek megfelelően tudjuk a jövőben majd elintézhetni. Nem kívánom, hogy ezt a pénzügyminiszter úr helyett adott válaszomat tudomásul venni méltóztassék, mégis a tokaji borvidéknek ós a képviselő úrnak megnyugtatására szolgálhat, {Zaj. — Bessenyey Zénó: Csak nem stimmelnek a számok!) ha méltóztatik tudomásul venni ; hogy a kormány ebben az irányban az első lépést a napokban meg is fogja tenni. (Helyeslés. — Mozgás a baloldalon.) Elnök: A képviselő úr kíván szólni £ (Lázár Miklós: Két mondatot!) Tessék! (Zaj a jobboldalon, — Schmidt Miklós: Két körmöndatot!) Csendet kérek, képviselő urak! (Hegymegi Kiss Pál: A bortermelés csak megérdemel egy pár mondatot!) Lázár Miklós: T. Ház! Minthogy a földmívelésügyi miniszter úr kijelentett« azt, hngy ő a kérdést nem tanulmányozta és így ennek a problémának részleteit nem ismeri, azért teljes mértékben az ő jóhiszeműségéaek elismerése mellett ki kell jelentenem, hogy az igen t. földmívelésügyi miniszter úr is meg van tévesztve ebben az ügyben. (Ügy van! balfelöl. — ErŐdi-Harrach Tihamér: Hogy lehet az 1) 500 vágón sóért olyan ellenértéket kérnek ^borban való kiszállításra, amely az 500 vágón só értékében (Bessenyey Zénó: Tízszeresen!) legalább tízszeresen, de ma már tizenegyszeresen felül van. Akkor ideáll a lengyel állam és garantálja ezt a cserét, akkor mi nem kívánhatjuk a lengyel államtól azt, hogy tízszeresét vegye át borban annak, amit sóból ideszállít, mert nagyon jól tudjuk azt, hogy borban dekonjunktúra van ma az egész világon és — halkan merem csak mondani — nekünk boldogoknak kell lennünk, ha a lengyel állam ugyanannyi bort visz ki Lengyelországba, amennyi sót ide behoz, (Mozgás.) miután a csereüzletnek — ez balkanizálja valóban az egész vMágot és középkori árúforgalmat csinál — a lényege ez: amennyi értéket behozok, ugyanannyi értéket viszek ki. Ez az egész világot megnyomorító csereüzlet a kereskedelmi forgalmat teljesen legázolja, mert az államok közötti kereskedelmet vezeti be, úgy, mint a középkorban volt. A helyzet ellenben az, hogy a lengyelek felajánlották, hogy egészben, vagy részben hajlandók minket sóval ellátni és ugyanannyi értékű bort vásárolni, mint amennyi sót behoznak. Az jgeu^ t. földmívelésügyi miniszter űr jóhiszeműségével élnek vissza azok, akik mint vívmányt tüntetik fel azt az ajánlatot, hogy ők 500 vágón sót beengednek és átvesznek és ennek a lengyelek tízszeresét veszik át borban. Ez non sens, ez kivihetetlen dolog és teljes tisztelettel a földmívelésügyi miniszter úr jóhiszeműségével, tisztességével és hozzáférhetetlenségével szemben, amiről beszélni sem lehet, olyan teljes és tökéletes, kijelentem, hogy itt olyan hatalmakkal állunk szemben, amelyekkel fájdalom, sem én, a legszerényebb tagja ennek a Képviselőháznak, de még ennek a kormánynak egy olyan illusztris tagja, mint a földmívelésügyi miniszter úr, sem fog tudni megbirkózni. Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván szólani. Ivády Béla földmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! Csak annyit kívánok megjegyezni Lázár képviselő úr újabb vál hogy én nem bocsátkozom bele annak . vitatásába, vájjon ötszáz vagonnak ellenértéke-e az a 8500 hektoliter, amelyről itt szó van, azonban magát azt a tényt hogy a kormány igenis egy ilyen kísérletet kíván végrehajtani, kívántam leszögezni és ha itt diffenrenciák lesznek a hektoliterek tekintetében, ezek nem hinném, hogy eltérítsenek bennünket attól az úttól, hogy igenis egy kísérletet akarunk ezzel a bányával szemben tenni és hiszem és remélem, hogy ha ez a kísérlet sikerülni fog, akkor a számok nem fognak bennünket ; eltéríteni attól a jó úttól, amelyre a kormány ezzel a kísérlettel rálépett. (Élénk helyeslés. — Lázár Miklós: Helyes!) Elnök: A miniszter úr válaszát nem kivánja a Ház döntése alá bocsátani, azt csak ideiglenesnek tekinti, így határozathozatal szüksége nem forog fenn. Sorrend szerint következik Lázár Miklós képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz a borfogyasztási adó tárgyában. Az interpelláló képviselő úr kíván bejelentést tenni.
