Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-34

2()4 Az országgyűlés képviselőházának $% szag munkásait. Megmaradt ez a szellem, mert vannak közigazgatási hatóságok, amelyek életcélul tűzték ki maguk elé azt, hogy munkásokat mindenütt, ott, ahol módjuk van erre, üldözzenek, gyötörjenek és bántsanak. Elnök: A képviselő urat a hatóságokat sértő kijelentéséért rendreutasítom. Figyelmeztetem a képviselő urat, szíveskedjék a tárgynál maradni és a tárgyról tárgyilagosan beszélni. (Propper Sándor: A hatóságokat kellene rendreutasítani! — Büchler József: Miért van parlament a világon!) A képviselő úr maradjon csendben ! Esztergályos János: Mélyen t. Ház! En a házszabályok értelmében az elnök úrral vitába nem szállhatok, de jogomban van bizonyítani azt, amit állítok és állításom bizonyítására legyen szabad egy jegyzőkönyvet felolvasnom. tíz a jegyzőkönyv többet mond, mint amenynyit én itt elmondhatnék és az az előnye van, hogy elnöki rendreutasításban nem részesülhet. T. Ház! A következő jegyzőkönyvet vettük fel az elmúlt napokban (olvassa): «Jegyzőkönyv felvétetett 1931. november 26-án déli 12 órakor. Megjelentek Weiszmann Árpád és Novinszky László nevű nyomdászmunkások, akik a következőket adták elő: November 7-én délelőtt mindketten valzra indultunk, — a gyengébbek kedvéért méltóztassék megengedni, hogy megmagyarázzam mit jelent a valz. A nyomdászoknál hosszú évtizedek és századok óta, mióta nyomdászipar van, szokásban van, hogy a nyomdászsegédek munka nélkül lévén, felszabadulásuk után elmennek vándorútra, egész Európát keresztül utazzák. Ezt nevezik valznak. Tehát ez a Novinszky és Weiszmann ilyen valzra ment a fővárosból. Miután munka nélkül, állás nélkül voltak, elmentek, hogy állást és munkát keressenek. — (Tovább olvassa): november 7-én délelőtt mind a ketten valzra indultunk a nyomdászszakszervezet által szabályszerűen kiállított utazási igazovánnyal felszerelve. Útirányunkban a többi között Pécsre is mentünk, a hova november 13-án este egynegyed tizenegy órakor érkeztünk meg. A pécsi Vadászkürt szállodában szállottunk meg. Másnap, november 14-én délelőtt körülbelül tizenegy óra tájban megjelent a szállodai szobánkban két detektív és igazolásra szólított fel bennünket. Igazoltuk magunkat, mire a detektív nekem, Weiszmann Árpádnak azt mondotta, hogy én nem vagyok Weiszmann Árpád, hanem Vértess,^ aki után éppen most nyomoznak, majd felszólított bennünket, hogy kövessük őket a rendőrségre. A rendőrségen ismételten igazoltattak bennünket, rám azonban, Weiszmann Árpádra rámsütötték, r hogy én nem Weiszmann, hanem Vértess Árpád vagyok. (Propper Sándor: Könnyen megy a névmagyarosítás!) Bélyeg nélkül. (Propper Sándor: Ha utána «ruháznak».) (Tovább olvassa): azonos azzal az illetővel, aki egy Vidor nevű egyénnel együtt Párizsban Schweinitzer rendőrkapitányról brosúrát adtam ki. Amikor én ez ellen tiltakoztam, mindkettőnket alaposan elvertek és bezártak egy cellába a nélkül, hogy tulajdonképpen kihallgattak volna. Jelentést vettek ugyan fel elfő gátasunkról, azonban ebben J önkényesen, az én tiltakozásom ellenére is Vértess-Weiszmann Árpádnak tüntettek fel, akit kommunistagyanus magaviselete miatt is Magyarországon, illetőleg Pécsett köröznek (Zaj.) November 17-én, hétfőn délelőtt vittek fel bennünket a kapitány úrhoz, aki arra vonatkozóan hallgatott ki bennünket, hogy a bejelentőlapunk a szállodában nem volt szabályszerűen kiál. ülése 1931 december 9-én, szerdán. lítva, mert mi azért, hogy a szállodákban az utazók részére rendszerint olcsóbb szobát kaphassunk, magunkat nem nyomdásznak, hanem utazónak adtuk ki.» Tudni kell, hogy a nyomdászszakszervezettől kapott egynéhány pengővei indultak neki a világnak, tehát érdekükben volt, hogy olcsóbb szállást kaphassanak (Felkiáltások jobbfelöl: Csaltak!) és miután az utazók kedvezményt kapnak a szállodában, megbeszélték, hogy magukat utazóknak fogják bejelenteni, de rendes és becsületes nevük alatt jelentették be magukat. (Tovább olvassa): «Ezért a kihágásért fejenként öt-öt napi elzárásra ítéltek bennünket.» (Büchler József: Es megverték!) Csendet kérek, majd azt én mondom, t. képviselő úr. (Élénk derültség.) «Az öt napi elzárás alatt ériek bennünket az állandó brutális vexaturák és kihallgatások. Engem, Weiszmann Árpádot állandóan kommunistagyanus magatartásomért vontak felelősségre, Novinszky Lászlót pedig mint kommunistatársamat. A kihallgatások alkalmával állandóan verlek bennünket. Többek között engem, Weiszmann Árpádot, egy Réthi nevű felügyelő, cipőmet levéve, a talpamat gumibottal és bikacsökkel össze-vissza verte, majd a gyomromba vá gott (Malasits Géza: Ez a magyar rendőrség!) Elnök: A képviselő arat rendreutasítom. Esztergályos János: Kit% Engem! (Malasits Géza: Engem, engem, mert igazat mondtam. — Tovább olvassa): teljes erőből úgy, bogy gyomrom azóta állandóan fájdalmas, fülemre olyan ütéseket mért, hogy megdagadt és azóta rosszul hallok és fáj. Hajamat tépte, ide-oda ráncigált, úgy anynyira, hogy a brutalitások közepette magamon kívül voltam. Amikor magamhoz tértem, azzal vigasztalt, hogy ha bevallom, hogy én vagyok a kommunistagyanus Vértess, akkor nem bánt és még cigarettával is .megkínált. Amikor a vád ellen ismételten tiltakoztam, mert hiszen én kommunista nem vagyok, Vidor nevű egyént sohasem láttam, Párizsba soha életemben nem jártam, — újra olyan brutálisan verni kezdett, hogy attól való félelmemben, hogy agyonüt, kényszer alatt, mit volt mit tennem, mind vállaltam az ellenem felhozott gyanúsítást. Engem pedig, Novinszky Lászlót azért ütöttek-vertek, hogy valljam be, hogy társa vagyok Weiszmann Árpádnak, aki viszont azonos az általuk körözött Vértess nevű egyénnél. Én azonban tagadtam az ellenem felhozott vádakat, mire engem is agyba-főbe vertek. Amikor a kínos vexatúrákkal eltelt ötnapi büntetésünk lejárt, Összebilincselve vezettek át mindkettőnket a pécsi ügyészségi fogházba, (Zaj a szélsőbaloldalon.) ahol két napig r voltunk elzárva, mire a vizsgálóbíró véleményezése alapján, aki szerint az ügy nem ő hozzá tartozik, mindkettőnket Budapestre szállítottak, kezünket összebilincselve, a Markó-utcai fogházba. Kétnapi ott tartózkodás után minden kihallgatás nélkül szabadon engedtek.» (Zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Igen, ez a magyar rendőrség! Semmi alapjuk nincs, csak gyanúsítanak és ütnek-vernek. Ez disznóság! Olyan betyárizmus, bakonyizmus! Nem volna csoda, ha lelőnék az ilyen gyilkosokat, akik gyanúsítanak embereket minden indok nélkül.) Elnök: Farkas István képviselő urat rendreutasítom. A képviselő urat figyelmeztetem, hogy ne zavarja a tárgyalást és a sértő közbeszólásoktól tartózkodjék. (Farkas István: Nem zavarom, de a közigazgatás ne csináljon