Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-34

- 256 Az országgyűlés képviselőházának 34. ülése 1931 december 9-én, szerdán. tákat idejekorán lezárta. (Tankovits János: Buchinger már itthon van! — Zaj a szélsőbaloldalon.) A forradalmi idők még nem zárultak le. Egész Európa forrongásban van, azt lehet mondani, hogy permanens forradalmi helyzet van. Nem gondolnak az urak arra, amit a költő ír: «Pusztíthat még e tűz raj tatok !» (Zaj. — Tankovits János: Nem vagyok kormány, mit akarnak tőlem!) Elnök: Maradjanak csendben, t. képviselő urak. Tárgyaljunk nyugodtan. (Farkas István: Ez az úr kiabált itt, muszáj rá felelni!) Propper Sándor: Sokat beszélnek moetaná ban úgynevezett összefogásról. Sokat beszélnek arról a bizonyos szimbolikus fátyolról, amelylyel saját múltjukat akarják gyorsan és maradék nélkül letakarni. S jellemző, sajátságos tünet, hogy amikor ennek a rendszernek bűneiről és hibáiról, amikor azokról a bűnökről é«s hibákról van szó„ amelyekkel ezt az országot tönkretették, akkor mindig kéznél van sok-sok vég sűrű fekete fátyol ée ezzel leborítják saját bűneiket; amikor másokról van szó, amikor az előző események, az előző történelmi korszak szerepeiről van szó, akkor a miniszterelnök úr is mosolyog és a többi urak is mosolyognak, odaát lemo«olygják ezt a nagy kérdést, mintha nem érdemelné meg a komoly megfontolást és tárgyalást. (Büchler József: Keresztényi megbocsátást!) Azt mondottam beszédem elején, hogy az elbírálás és az elbánás kétirányú: van egy jobboldali és van egy baloldali. Legyen szabad ezt megokolnom, legyen szabad ezt bizonyítanom. A múlt hetekben egy eset kapcsán szóbakerült a Képviselőházban is egy ma aktív középiskolai igazgató dolga, aki a második forradalomban, a bolsevizmusban szónokolt és felszólalt a valláserkölcsi tanítás ellen az iskolákban. Ez a t. úr ma aktív igazgatója egy középiskolának, sok száz ifjúnak, az új magyar generációnak vezető nevelője. Ez az úr azután a maga igazolására ujságnyilatkozatokban azt mondotta, hogy ő akkor, 1919-ben színházat játszott, s neki ezt muszáj volt megtennie, mert meg akarta menteni a kék pénzt, azt a kék pénzt, amely az ő tanártársai tulajdona volt. Igaz, hogy az ő beszéde — szó szerint mondja ezt, — vörös ízű volt, de ő ezzel a vörös ízű beszéddel jót akart, ő a pénzt akarta megmenteni magának és tanártársainak, és ugy^e, az urak tudomásul vették, tudomásul veszik ennek az igazgató úrnak az előterjesztését, aki továbbra is megmarad igazgatónak. S.nagyon sok ilyen van. t. Képviselőház. Az önök soraiban ül két volt aktív minisztere az októberi kormánynak: az egyik Festetics Sándor gróf, a másik Mayer János; & harmadik nagyatádi Szabó István, sajnos, már meghajt. Azonkívül sok-sok kormánybiztos ül odaát, akik benne voltak a forradalomban, de mert elég fürgék voltak ahhoz, hogy hamar átszereljenek és átkapcsoljanak a másik oldalra, a másik pólusra, és ott foglaljanak el vezető pozíciót, nekik megbocsátottak, nekik hivatal adatott; viszont mások, akik férfiasak voltak, aiíík nem tartották összeegyeztethetőnek erkölcsi felfogásukkal a tagadást, azok megbűnhődtek. Vannak igen sokan, akik olyan színházi iátékocskákkal, mint amilyenekkel ez & vezető pedagógus úr védekezett, nem tagadták le forradalmi szereplésüket, s akik közül sokaknak ez életébe, állásába, _ exisztenciájába, családiénak létébe és egész jövőjébe került. (Büchler József: Krompaszky Miksa úr a lipótvárosi egységespárt vezére!) En azt hiszem, hogy az az állam, amelyik etikai alapon áll, nem engedheti meg magának az ilyen kilengéseket, nem engedheti meg magának az ilyen kétféleségeket, az nem mérhet kétféle mértékkel. Az ilyen állam, ha elfogad valamilyen igazságot igazságnak, ezt az igazságot azután méri jobbra és balra, de nem úgy, hogy azt, aki az ő uralmát szolgálja vagy odavágódik, amikor arra a konjunktúra megérkezik, keblére öleli annak mindent elfelejt, a másikat pedig, aki a maga meggyőződése mellett férfiasan kitart, sújtja, bünteti, és a világból is kitiporja. Ezzel az említett esettel . kapcsolatban a mai kormány népjóléti és kultuszminisztere, Ernszt Sándor úr is nyilatkozott és többek között azt mondotta (olvassa): «Sok esetben kétségkívül kénytelenek vagyunk a múltra vonatkozó viselkedés bírálatát korrigálni, amely eddig főképpen úgy történt, hogy súlyos büntetéseket enyhítettünk. Evekkel ezelőtt történt ügyekben nem tartom igazságosnak a bosszút. X igazgató ügyében annak idején vizsgálat volt. Mindenesetre újból megvizsgáljuk azokat az adatokat és nyilatkozatokat, amelyeket a képviselő úr rendelkezésünkre bocsátott. Ami a nevelés szigorúságát illeti...» Ez már nem tartozik ide. Amint tehát látjuk, ha ilyen megtért báránykákról van szó, akkor tud a kormány megértő lenni, tud emberséges lenni, tud emberi hangokat használni és más módszereket alkalmazni, de amikor — mondom — politikai ellenlábasairól van szó, akkor a «nichts verzeihen, nichts vergessen» álláspontját nem tudják elhagyni és nem tudnak letérni az üldöztetés alapjáról és nem tudják elhagyni az üldözés módszerét. A tízéves jubileum alkalmával bizonyos ígéretek hangzottak el. Az akkori igazságügyminiszter úr, Zsitvay Tibor, és az akkori miniszterelnök úr

% Bethlen István tettek kijelentéseket a nyilvánosság előtt, a hírlapokban és a Képviselőháziban is, amelyekben |a"zt mondották, hogy az amnesztia kérdését ezzel a jubiláris eseménnyel kapcsolatban a közvélemény teljes megnyugvására fogják elintézni. Vártuk és az ország is várta, hittük, hogy végre tényleg elszánják magukat egy ilyen kiengesztelő lépésre, de, mint tudjuk, az egész dolog összezsugorodott, legalábbis a baloldal felé teljesen jelentéktelen volt és az a tövis, amely ebből az esetből kifolyólag marcangolja a dolgozó nép szívét, ott maradt a dogozó nép szívében a tízéves jubileum után is. Volt amnesztia, kétségtelen; formailag úgy mérték, mint ahogy mérték a korábbi amnesztiák során. Amikor a jobboldalnak adtak ebből a gyógyító irból egy sajtárra valót, akkor a baloldalnak mindig jutott egy gyűszűvel. Azt a pesti tréfás módszert alkalmazták, az egy ló, egy liba keverését. Ez a paritás volt az amnesztiák mérésénél mindig, de azt is lehetőleg úgy alkalmazták, hogy a ló egy nehéz mecklenburgi ló legyen, a liba pedig egy sovány kis tavaszi fiatal liba. így állt elő az a szerintem nagyon egészségtelen helyzet, hogy a jobboldali puccsuk, a jobboldali ellenforradalmárok, a jobboldali gyilkosok, a jobboldali rablók, a jobboldali rablógyilkosok részére ez •az akta már tökéletesen, véglegesen le van zárva, a baloldal tisztakezű, becsületes, elvi alapon álló forradalmárai számára azonban még mindig nem érkezett el a megbocsátás pillanata. T. Ház! Fel kell vetni a kérdést, mikor *