Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-34
Àz OfèzaggyûUs képviselőházának $4. Elnök: Méltóztassék befejezni. Lejárt a képviselő úr beszédideje. Madai Gyula: Befejezem most már. Az egyik keresztény egyház legfőbb lelkészi funkcionáriusának szájából hallottam azt a vallomást, hogy: a legvirágzóbb, legtermékenyebb, legbuzgóbb gyülekezeti életet ott találta, ahol^ az iskolákat 20 esztendővel ezelőtt államosították. Az államosítás révén tehát ezek a boldog politikai községek és városok — sokan vannak ilyenek ma is — szintén participálnának az egyetemes iskolafenntartási teherből. Elnök: Lejárt a képviselő úr beszédideje. Madai Gyula: Arra kérem tehát most már a kultuszkormányt, méltóztassék evvel a problémával foglalkozva elsősorban a jelenlegi fizetési képtelenségüket bejelentett kis iskolafenntartók hellyzetén segíteni és pedig a községek nagy adózóinak bevonásával és kérem mindenekfelett a kultuszkormányt arra, hogy ott, ahol a községek önként vállalnak ilyen terheket, beállítva ilyen tételeket iskolasegélyezési célra költségvetésükbe, ezt ne engedje a kultuszkormány, a miniszterközi bizottság által törölni, amint ez nagyon sok esetben megtörtént. Kérem ebben a kérdésben a közoktatásügyi miniszter úr képviselőjének megnyugtató tájékoztatását. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az államtitkár úr kíván szólni. Petri Pál államtitkár: T. Ház! A nem állami tanítók illetményügyének megoldása egy súlyosan terhes költségvetési év közepén igen nehéz, majdnem teljesen lehetetlen feladatok elé állítja a kultuszkormányzatot. Különösen nehéz az én helyzetem, aki kilenc éven át igyekeztem a nem állami tanítók jogosult érdekeit védeni és most mégsem tudok nekik minden tekintetben megnyugtató választ adni. Mindenekelőtt méltóztassék megengedni, hogy néhány szóval ismertessem ennek az illetményügynek kérdését, amely az egész iskolafenntartás! kérdésnek hátterét képezi. Amint már Madai Gyula t. képviselőtársam is említette, az állam a felekezeteknek és községeknek az elemi iskolák támogatására és a tanítók fizetésére 20,713.770 pengőt állapított meg. Ebből a redukcióból 10%-ot levonván, jelenleg 18,896.137 pengőt költ rájuk. Evvel szemben az úgynevezett helyi javadalom, amit a községek, vagy felekezetek adnak, három részből áll: foldj árandóságokb ól, más természetbeni járandóságokból és harmadszor készpénzből. A földjárandóság értéke körülbelül 5— 600.000 pengőre becsülhető. Mivel'tehát a gabonában és egyéb javakban biztosított évi javadalom ebből 3,049.053 pengő, továbbá a készpénzbeli javadalom 4,714.347 pengő, a felekezetek és községek összesen 7,463.400 pengőt folyósítanak az államnak 18,896.137 pengőjével szemben. Amint méltóztatnak látni, az állam itt már igen tekintélyes részt visel, jóval többet, mint az illetményeknek felét. Ezzel szemben az iskolafenntartók azt szokták hangsúlyozni, hogy vannak más terheik is. Ebben az irányban is végeztünk számításokat. Hogyha az előbbiekhez hozzávesszük a lakásilletményt, amely ma jórészben természetben áll rendelkezésükre a tanítóknak, de értéke 4,700.000, pengő, s hozzávesszük azt, amit a felekezetek és községek nyugdíjjárulék címén fizetnek, mégpedig 1,780 000 pengőt és végül igen bőven számítva az iskolák dologi szükségleteire mintegy négy millió pengőt, akkor az előbbi hét millión felül még 10 milliót fizetnek a községek és felekezetek, vagyis az ő terhük 17,463,000 pengő, ezúlese lÙêi december ú-en } szerdán. 231 zel szemben, mint már említettem, a 18 millió pengőn kívül az állam még a nyugdíjjárulékokhoz is 12 és fél milliót fizet a felekezetek és községek 1,740.000 pengőjével szemben. Ezenkívül van még nyugdíj járulékhátralék, amelynél még másfélmillió a deficit, vagyis a körülbelül 17 milliós helyi járandósággal .szemben az állam 33 millióval áldozik. Ez olyan nagy összeg és olyan súlyos teher, hogy annak emelése most egy súlyosan terhes költségvetési évben jóformán lehetetlen akadályokba ütközik. Csak arról lehetne szó, hogy ennek a megoszlása legyen arányosabb és azután bizonyos szervezeti intézkedésekkel a községi háztartás rendezésével kapcsolatban, vagy más módon segítsünk ezen a kérdésen. Ügy, hogy itt a rögtóni segítség nagy nehézségeidbe ütközik, s nem a jogilag tisztázatlan helyzetre, hanem a felekezetek és a községek különösen súlyos helyzetére való tekintettel. A jogi helyzet, amint méltóztatik tudni, teljesen világos. A tanítók az Ő helyi járandóságaikért éppen úgy, mint a kormány, illetőleg az állam által nyújtott fizetéskiegészítésért panaszt tehetnek a közigazgatási bizottságnál, amelynek döntése ellen, ha esetleg nem kap kedvező elintézést, amennyiben természetbeni járandóságról van szó, a közigazgatási bírósághoz fellebbezhet. Itt tehát nem közbeeső fórum a kultuszminiszter. Ha pedig pénzbeli járandóságról van szó, akkor fellebbezhetnek a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. Ezek az ilyen apró nehézségek a természetbeni járandóságok kiszolgáltatásánál elvétve előfordultak. Elképzelhetek ilyen eseteket, amilyeneket a t. képviselőtársam mondott a disznócsülökre vonatkozólag, de ezek egészen kivételesek. A lényeg az, hogy az állam az ő járandóságait, kötelezettségeit teljesíti, a felekezetek is kiadják a foldj járandóságokat, megfizetik a természetbeni járandóságokat, ami most már túlmagasan van értékelve, azonban a készpénzjárandóságoknak, ennek a 4 millió pengőnek a fizetésénél fordulnak elő nehézségek. Ütt, ahol az egy igen tekintélyes része a fizetésnek, ott nem olyan súlyos; hanem súlyos ott, ahol nem egyenlően van a készpénz és a terményjárandóság megállapítva és itt az állam a fizetéskiegészítést megosztja, úgyhogy vannak tanítóink, akik annakidején igazán katasztrofálisan nehéz helyzetbe jutnak és ebből a 4 millióból is le kell számítanunk egy milliót, mert a beérkezett adatok szerint a nagy kommunitásoknál, a nagyobb városokban, mint Debrecen, Pécs stb., a város is és az egyházak is pontosan eleget tudnak tenni kötelezettségeiknek. En nem is ezeknek a kis gyülekezeteknek a nehézségeire nem gondolok, amelyeket Madai Gyula t. 'képviselőtársam említett, hanem főképpen a nagyszámú református, evangélikus (gyülekezetekre, a katholikus hitközségekre, ahol a készpénz járandóságoknak, tehát a tanítói járandóságok egyrészének kifizetése nehézségekkel jár és ahol az iskolafenntartók ezt <& kötelezettséget momentán nem tudják teljesíteni. Ez az összeg kb. hárora millió. Most azonban, amikor ismét ^ egy újabb 625.000 pengős redukciót voltunk kénytelenek a kultusztárca költségvetésén végrehajtani, teljesen lehetetlen volna új fedezeti forrásokat teremteni a fizetés kiegészítésére. De nem is egészen hárommillió pengős Összegnek a fedezéséről van szó. Hozzánk eddig 160 iskolafenntartó fordult azzal a kéréssel, hogy nem tudván a helyi javadalmait fizetni, fizesse az állam, ami kb. egy 300.000 pengős túlkiadást jelentene, azonkívül egymásután jönnek olyan t kérések, amelyekről az interpelláló képviselő úr is említést tett, hogy egyes kommunitások kijelentik.
