Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-34

Az ofszàggyûlés képviselőházának éh. gyülekezeteknek a száma, ahol iskolafenntartási célokra az egyház kisebb vagy nagyobb földbirtokkal rendelkezik. Tudjuk azonban, hogy a mai viszonyok között a gazdálkodás még akkor is deficittel jár, ha a gazda a maga földjén maga gazdálkodik. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Mennyire inkább csökken ma a föld rentabilitása akkor, ha a tulajdonos jogi személy és azt a földet bérbeadás útján kénytelen hasznosítani, mint ahogyan az egyházak, mint jogi személyek, ezt tenni kénytelenek, mert hiszen ők maguk földbirtokot házikezelésben nem tarthatnak és nem -művelhetnek, (Ügy van! jobb felöl.) kénytelenek tehát azt bérbe adni. A bérlök azonban maguk is osztoznak ma az agrárközönség sorsában, ezek a bérlők is igen gyakran bejelentik a maguk fizetésképtelenségét. Jön azután egy-két elemi csap ás os esztendő, bérleszállítást követelnek a bérbeadó egyháztól; elég egy ilyen deficites esztendő, hogy az egyház költségvetése felborulj on és az egyház maga is elinduljon az eladósodás lejtőjén. A gazdának, mint egyénnek szanálására — ha •tudniillik eladósodott — megalkottuk a Földteherrendező Országos Bizottságot, elfeledkeztünk azonban arról,' hogy ebbe az eljárásba a jogi személyeket, példának okáért a földbirtokos egyházakat is bevonjuk, úgyhogy ezidőszerint ezek az eladósodott kis eklézsiák egyszerűen kilátástalanul néznek a jövőbe, hogy végzetesen felgyülemlett adósságaikból miképpen és mikor fognak majd kilábolni. Ez a helyzet nagy vonásokban és én úgy érzem, hogy ez elég fontos és komoly probléma ahhoz, hogy ezzel a kérdéssel igenis foglalkozzunk, hogy ezt a problémát az állam és a község is lássa meg és e nehézségeknek legalább az áthidalásán egyelőre minden körülmények közt gondolkozzunk, később pedig talán tegyük megfontolás tárgyává azt is, hogy nem lehetne-e valamiképpen egész iskölafenntartási rendszerünkön is gyökeresen javítani, gyökeresen változtatni. T. Ház! Ezidőszerint, ahogy értesültem egyházi körök részéről, elég SOK, talán mondhatnám, több százra megy azoknak a kis iskolafenntartó gyülekezeteknek a száma, amelyek kijelentették teherviselőképtelenségüket, az iskola fenntartására való alkalmatlanságukat és azzal a kérelemmel fordultak a kultuszkormányhoz, hogy vegye át az iskolákat, egyszerűen államosítsa az eddigi felekezeti iskolákat» De még más bajok is vannak, nevezetesen > ezek a kis iskolafenntartó egyházak immár abba a helyzetbe kerültek — legalább egy/ részük, nem mondom, hogy valami ijesztő, megdöbbentő arányokban, de mégis tekintélyes számban, — hogy ma már a tanítók fizetésére is képtelenek. Tudomásom van felekezeti különbség nélkül különféle iskolafenntartókról, akik hónapok, sőt esztendők óta nem képesek folyósítani a tanítói javadalmazásnak azt a kvótáját, amely az egyház kötelezettsége volna. (Szeder Ferenc: Sőt már végrehajtást is ^vezettek az egyházi adó miatt!) így állott elő az a képtelen helyzet, hogy nemcsak maguk az egyházak adósodnak el, hanem eladósodnak maguk a tanítók is, sőt nem ritka eset, hogy ezek az eladósodott tanítók — mert hiszen élniök kell, családos emberek, — egyszerűen átcedálják fizetésüket, követelésüket a _ fűszerésre, a szabóra, a takarékpénztárra és jogilag sem elképzelhetetlen, jogilag sem abszurdum az a lehetőség, hogy ezek az engedményesek egyszerűen peresítik követelésüket és perrel ülése 19È1 december 9-én, szerdán. 2â9 . fogják majd megtámadni az egyházat. (Szeder Feren: Hát a letiltott tanítói javadalmazások?) Ezeknek a fizetés nélkül maradt tanítóknak lelkiállapotát, mentalitását akarom itt vázolni, mert hiszen velük érzek (Szeder Ferenc: Szépen forradalmosítják őket!) és az egyházon keresztül rajtuk kívánok először segíteni. Előállt tehát — mondom — képtelen állapot és az a hallatlan változás és forrongás a tanítóság lelkületében, amelyet a helyzet belőle kivált. De ezen túlmenően kénytelen vagyok rámutatni ennek az állapotnak egyháztársadalmi veszedelmeire is. Az iskolafenntartó egyháztagok tisztában vannak azzal, hogy az egyház terheit bizony az iskolafenntartási kiadások tételei szaporították meg ennyire, az iskolák miatt kellett az iskolai adóterheket olyan lényegesen emelni és így bizony elidegenedtek elsősorban az iskolától, sőt második lépés gyanánt elidegenednek magától az anyaszentegyháztól. Ügy, hogy azok az iskolák, amelyek századokon keresztül az egyházaknak veteményes kertjeik voltak, most már kezdenek egy bizonyos egyházellenes közhangulatnak, bizonyos egyházellenes ódiumnak forrásai lenni. Sőt a Tiszántúlon már meg lehet állapítani a hitéletnek is bizonyos meglazulását abban a formában, hogy nagyon sokra, százakra megy immár azoknak a gyülekezeteknek száma, ahol felütötték fejüket a különböző szekták és bizony nagyon sok helyen sikerrel kezdik bontogatni a történeti egyházak sorait. Ezek olyan tünetek, amelyekkel minden körülmények között foglalkoznunk kell, ezeket észre kell vennünk. Tudomásom szerint ezekkel a kérdésekkel immár az egyházi főhatóságok is kezdenek komolyan foglalkozni, mert hiszen ezek a bajbajutott iskolafenntartó kis egyházközségek segítségért kiáltanak. Eámutatnak _ ezekre a tünetekre, ' amelyek őket szorongatják, s így természetes dolog, hogy hivatalos helyeken, az egyházi főhatóságok magasságában is észre kell, hogy vegyék ezt a problémát. Tudomásom szerint észre is vették. Tudok olyan református egyházközségről, amely kérte iskolájának államosítását és ebbeli kérelmét minden egyházi hatóság, minden egyházi fórum, tehát a püspök maga is, jóváhagyta. Tudok ilyen római katolikus törpegyülekezetrol is, amely a váci püspök úr tudomásával kérte iskolája államosítását és tudok hasonlóképpen ilyen törpe evangélikus^ gyülekezetről' is, amely püspökének hozzájárulásával kérte iskolájának az állam által való átvételét. Ezek tehát olyan' tünetek, amelyekkel minden körülmények között foglalkoznunk kell, ha nem m mint a jelennek megoldható problémájával, de mint a közeljövőnek feltétlenül megoldandó kérdésével. Nagyon megértem, hogy az egyházaknak hivatalosan, sőt mondhatom nekem is, mint keresztyén szellemben nevelt embernek, vannak világnézeti aggodalmaim a nyers, a merev, a tiszta 100%-os, rideg államosítással '-szem-: ben. Ezzel szemben nekem is vannak aggodalmaim, de azt az álláspontot, amelynek például Horváth Győző kalocsai felszentelt püspök két tanulmányában kifejezést adott, nyugodt lélekkel tudom magamévá tenni.^ Az ő elgondolása szerint, az iskolafenntartás eddigi szisztémáját olyan formába kellene önteni, amint tették azt a hollandok, ahol a személyi járandóságokat egyszerűen magára vállalta az állam, a dologi kiadások terhét a községek, az iskola adminisztrációja, az iskola felügyelete, lelki,