Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-34

Az országgyűlés képviselőházának 34. inerte volna, valóban nem tudta volna, hogy milyen párthoz tartoznak a 33-as bizottságtagjai, mert az összes tárgyalások és vitatkozások alatt pártszempontok egyáltalában szóba nem kerültek, (Egy hang a baloldalon: Ott vannak a hosszúnyakúak!) a tanácskozások a legteljesebb tárgyilagossággal és hozzáértéssel történtek. (Gaal Gaston: Pártszempontok nem kerültek szóba, de egyéb szempontok igen! — Zaj a baloldalon.) Ha t. képviselőtársam hajlandó lett volna résztvenni a 33-as bizottságban, amint a kormány is óhajtotta volna, ' meg vagyok róla győződve, ugyanerre a megállapításra jutott volna. (Gaal Gaston: Amire jutottam!) Hogy a jövedelmeket, amelyek nélkül az állam fenn nem tartható, biztosítsuk, természetesen kötelességévé vált a kormánynak az adókat nemcsak kivetni, hanem azokat be is hajtani. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Be is hajtják! — Szeder Ferenc: Menjenek ki a vidékre most programmbeszédet tartani! — Erődi-Harrach Tihamér: En is voltam kint! — Szeder Ferenc: Nincs bátorságuk!) Elnök: Csendet kérek! (Szeder Ferenc: Menjenek oda, ahol végrehajtják a falusiakat! Csendőrök viaskodnak az adózókkal!) Szeder Ferenc képviselő urat folytonosan közbeszólásáért rendreutasítom. Ha a közbeszólásoktól a képviselő úr nem fog tartózkodni, kénytelen leszek szigorúbb rendszabályokat alkalmazni vele szemben. (Szeder Ferenc: Pár hónap előtt még az ígéretek özönét zúdították a falura!) Szeder képviselő úr ismételt figyelmeztetéseim ellenére folytatja közbeszólásait. Még egyszer figyelmeztetem: ha így folytatja, kénytelen leszek javaslatot tenni a mentelmi bizottság elé való utasítására. (Helyeslés jobbfelől. — Peyer Károly: ' Keresni akarnak!) Peyer képviselő urat gyanúsító közbeszólásáért rendreutasítom! (Peyer Károly: Nem gyanúsítás! Ez tény! Rajtam kerestek már ma! — Zaj.) Gr. Károlyi Gyula miniszterelnök: T. Képviselőház! Az elmúlt időkben annyira felgyülemlettek az adóhátralékok, hogy ez indokolttá, szükségessé, sőt a kormánynak kötelességévé tette, hogy ezen az állapoton segítsen. Ahhoz, hogy államháztartásunk deficites állapotba került, igen nagy mértékben hozzájárult az, hogy körülbelül 220 millió pengőnyi adó- és illetékhátralék gyülemlett fel. (Kun Béla: A kamatokat bevasalták!) En nagyon jól tudok disztingválni, s minden utasítás és intézkedés is úgy történik, hogy különbséget kell tenni azok között, akik az adófizetésre nem képesek, és azok között, akikben az adófizetési hajlandóság nem kellő mértékben van meg. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Mindenesetre megelégedéssel kell, hogy konstatáljam azt, hogy a legutóbbi időben az adófizetési készség és kötelességérzet fokozottabb mérvben nyilvánult meg az adófizetőknél, az adóhátralékok lényeges mértékben csökkentek, és az adók a múlthoz képest sokkal jobban folytak be. (Propper Sándor: Egy pengőkért adnak el teheneket!) Ha fenn akarjuk tartani fizetőképességünket, nemcsak külföldi, hanem belföldi vonatkozásban is, akkor gondoskodnunk kell arról, hogy az állam jövedeleméi tényleg be is folyjanak. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. — Buchinger Manó: Az érdekelne, mit kap vissza a magyar nép ezekből az adókból! — Büchler József: Semmit sem kap! Elnyomatást és üldözést kap! Csendőrszuronyt és pofonokat kap a magyar ülése 1931 december 9-én, szerdán. 223 nép! '— Propper Sándor: Börtönt kap! — Elnök csenget.) Szóvátétetett többíztoen több képviselőtársam által, hogy a takarékosságot nem szabad túlhajtani és nem szabad olyan téren takarékoskodni, ahol az erősen megbosszulhatja magát más oldalon. Ezt a tételt tökéletesen magamévá teszem és átlátom (Helyeslés a balközépen.), s minden takarékossági intézkedésnél nagyon is meggondoljuk és szem előtt tartjuk azt, hogy milyen következményekkel jár, mert kétségtelen, hogy minden takarékossági intézkedésnek megvannak a maga hátrányos következményei. Ez áll az illetménycsökkentésekre (Ügy van! a balközépen. — Egy hang a balközépen: A nyugdíjakra!) és a nyugdíjakéra is; mindennemű csökkentésre áll az, hogy a gazdasági életre hátrányos befolyással van. Ugyanez áll az adóemelésekre is; (Propper Sándor: Csökkenő jövedelem, emelkedő teher! Gyönyörű közgazdasági elmélet!) de az adott keretek között kell mozognunk és a lehető kereteket túllépnünk nem szabad, mert akkor — kénytelen vagyok ismételni — mind az a hátrány, amely ezeknek az intézkedéseknek következtében előáll, eltörpül ama nagy hátrányokkal, sőt végzetes veszedelemkkel szemben, amelyek óvhatatlanul bekövetkeznek akkor, ha mi ezeknek a kereteknek minden eszközzel való betartását biztosítani nem vagyunk képesek. Az állami üzemeknek revideálása az egész vonalon folyamatban van (Helyeslés.) és itt most csak körvonalozni akarom, hogy milyen elgondolással akarjuk szukcesszíve, egyiket a másik után, de a lehetőség szerint gyors tempóban, részint leépíteni, részint megszüntetni. (Kabók Lajos: Szóval újabb munkanélküli tömegeket csinálnak!) Erre mindenesetre leszek bátor rátérni. T. képviselőtársam ezzel a közbeszólással tulajdonképpen csak megelőzött annak megállapításában, hogy az üzemek megszüntetésénél vagy leépítésénél feltétlenül figyelembe kell venni a munkáskérdést, a munkaalkalmak megszüntetésének kérdését és az ezzel járó és feltétlenül bekövetkezendő munkásnyomort; és éppen ezért itt csak lassabban, megfontoltabban lehet eljárni, nem pedig mint amikor az ember azokat az üzemeket, azoknak okvetlenül szükséges voltát csak úgy a papíron nézi, (Ügy vaan! Ügy van!) kétszeresen meggondolandó, sőt mondhatnám, elkerülendő is az ilyen változtató lépés, amely a munkaalkalmak csökkenését vonná maga után ebben , az időszakban, amely a munkásságra nézve határozottan az évnek legsúlyosabb és legnehezebb hónapjait jelenti. Nem csak a megszüntetéseket 'kell itt figyelembe venni és azokkal a jelen pillanatban a legnagyobb óvatossággal bánni, de még tovább megyek: a takarékosságot sem akarja és nemis viheti a kormány odáig, hogy minden munkaalkalmat beszüntet, hogy olyan munkaalkalmakat, amelyekre a lehetőség megvan és amelyeket ha nem is könnyen, de mégis elvégezehetünk, fel ne használjon; mert a munkanélküliségnek egyedüli helyes, egészséges megoldása a munkaalkalmak teremtése. (Elénk helyeslés és taps.) Igen sajnálatos, hogy az ország pénzügyi helyzete távolról sem engedi meg azt, hogy olyan mérvű munkaalkalmakat adhassunk, amelyek ezt a kérdést teljesebb mértékben, megelégedés szerint megoldanák, de azokat az alkalmakat, amelyeket nyújtani mégis képesek vagyunk, igenis, fel kell használni. (Propper Sándor: Hol a megoldás?) Es itt rá kell mutatnom arra a kérdésre,