Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-34

^•^^^^^•H Az országgyűlés képviselőházának $4- ' válságba kergette. Az az esztelen tékozlás, amely a volt kormányzat minden gazdasági vonatkozású ténykedését jellemezte, mélyreható bizalmatlanságot keltett a külföldön és az egész országban. Most már mindenki előtt nyilvánvalóvá vált, hogy a demokratikus parlamenti ellenőrzés hiánya tetté lehetővé az adózóktól kierőszakolt százmilliók terméketlen felhasználását és további százmilliók költségvetésen kívüli elköltését. Minden oldalról egyetemesen követelik immár az általános, egyenlő és titkos választói jogot, mint egyetlen alkalmas eszközt arra, hogy az ország a katasztrófától megmeneküljön. A pártgyűlés megállapítja, hogy a Károlyikormány csak a Bethlen-rezsimnek a folytatása, mert még ha attól el is tekintünk, hogy a volt miniszterelnök több esetben ilyen irányban nyilatkozott, — a nyilt szavazójoggal és erőszakkal véghezvitt választások, amelyeket még Bethlenek irányítottak, a régi rendszer híveit és követőit hozta óriási többséggel a parlamentbe. A pártgyűlés ezért megállapítja, hogy a nyilt választójoggal kinevezett egységespárt lehetetlenné tesz minden egészséges kibontakozást, mert az elénk tornyosuló óriási problémákat csak gyökeres rendszerváltozással lehet megoldani. TTj választások kellenek, hogy a nép igazi akarata megnyilvánulhasson. A titkos választójog törvénybeiktatása, az ajánlási rendszer eltörlése és a tiszta választások biztosítása immár elkerülehetetlen szükségesség. Csak a titkos választójog alapján létrejött parlament hozhat olyan gyökeres reformokat, amelyek a válságot megoldják és a súlyosan megingott bizalmat helyreállítják. A pártgyűiés megállapítja, hogy a múlt esztendőben megtartott kongresszusnak az a felhívása, amelyben a polgári pártokhoz fordult, hogy az általános, egyenlő és titkos választójog kivívásának érdekében a szociáldemokratapárttal egyesülten folytassa a harcot, nem járt kellő sikerrel. A polgári ellenzéki pártok, Ú0;y látszik, még nem ismerték fel ennek a kérdésnek óriási horderejét. Az ellenforradalom kormánya megbukott és az új kormány tehetetlenül vergődik az eléje tornyosuló bajokkal szemben. El kell takarítani az útból a régi rendszer romjait is. Ezért a Magyarországi Szociáldemokrata Párt az 1931. december hó 6-án megtartott pártgyűlésen a legelszántabb és a legönfeláldozóbb harcra hívja nemcsak az ipari- és földmívelő munkásokat, a képviselők és alkalmazottak táborát, hanem mindazokat a rétegeket, amelyeket az ellenforradalmi rendszer bűnös gazdálkodása juttatott a nyomorúságba. Elszánt, önfeláldozó és kíméletlen harccal lehet csak lehetővé tenni, hogy az ország demokratikus átalakításának akadályozóit az útból eltávolítsuk. A parlamenten belül és a parlamenten kívül mindenkinek, aki hozzánk tartozik, ezekben a történelmi időkben - teljesíteni kell ia kötelességét. A kérlelhetetlen harc mellett az erőgyűjtés munkájának sem szabad szünetelnie, hogy felkészülten várjuk a nagy átalakulást.» Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, méltóztassék befejezni. Farkas István: Kérem, méltóztassék^beszédidőmet egy negyedórával meghosszabbítani. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a képviselő úr beszédidejét egy negyedórával meghosszabbítani? (Igen!) A Ház a kért 15 perc hosszabbítást megadta. Farkas István: T. Képviselőház! Nyilvánvaló, hogy ma más út, más mód nincsen, mint lése 1931 december 9-én, szerdán. 215 ilyen szellemben dolgozni mindazoknak, akik ezt az országot boldogítani akarják. Hallották ezt a felolvasott határozati javaslatot, amelyet, mielőtt kioszthattuk és elfogadhattuk volna, a vizsgálóbíró utasítására a rendőrség lefoglaltatta. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Hallatlan! — Kabók Lajos: Ez jogállam! — Büchler József: Minden tisztességes ember aláírhatja. ..) Elnök: Büchler képviselő urat rendreutasítom. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Buchinger Manó: Nem érdekli őket a nép véleménye!) Farkas István: A Népszavának 600 sajtópöre van. Az ügyész minden ellenvélemény miatt, ha az a Népszavában jelenik meg, elkoboztatja a lapot, vagy pert indít ellene. (Mojzes János: Akkor is, ha polgári lapban jelenik meg valami.) A polgári lapokat egyszerűen eltiltották attól, hogy a szoeiáldemokratapárt gyűléséről írjanak. Intézkedtek, hogy ne hozzanak tudósítást a szociáldemokratapárt gyűléséről. (Buchinger Manó: Érdemes lett volna odajönni, meghallgatni a falu népét. Hogy beszél a falusi paraszt, mi a véleménye erről a kormányzatról. — Mojzes János: Jobb azt nem hallani!) Elnök: Buchinger Manó képviselő urat kérem, ne szóljon állandóan közbe. Farkas István: • Ügy nézünk ki ma, mint 1917-ben, amikor már a háború elveszett. Akkor is homokba dugták a fejüket és ugyanaz az ember, aki először állapította meg itt a törvényhozásban, hogy a háború már elveszett, Tisza István, — ez szeptemberben történt — áprilisban még tiltakozott az ellen és azt mondta, hogy ő nem vállalkozik a választójog kiterjesztésére. Most nem ugyanaz a helyzet! Krízisben, válságban vagyunk, ezt állapítja meg a kormányzat, az ellenzék, mindenki, de nem látják jól a bajokat, hanem azzal segítenek, hogy egy irányzatnak, amely nagy tömegeket mozgat meg, elkobozzák a sajtóját, belefojtják a szót, csendőrrel és rendőrrel akarják szétverni, elintézni, hogy kívánságaikat, vágyaikat ne tudják kifejezni. Hát hova mennek az urak? Arra a sülylyedő hajóra, amelyről beszélt a t. képviselő úr, amely süllyedő hajó mindig lejjebb sülylyed, pedig mi nem akarunk belemerülni a tengerbe. A magyar nép nem akar az önök politikája révén elpusztulni, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) hanem élni akar, fog élni és kell élnie. Ha önök nem adnak módot arra, hogy ez a nép a maga jogaiért parlamentáris, törvényes eszközökkel küzdjön, akkor majd küzdeni fog olyan eszközökkel, amelyeket rákényszerítenek. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem tőlünk függ, hanem önöktől függ, a kormánytól függ, igenis a kormányostól függ, hogy a hajó, ha veszélyben van, ki tud-e evezni a viharból, vagy elsüllyed. Önök nem tudják kivezetni a viharból, (Kun Béla: Az egységespártnak fel kell számolnia és el kell tűnnie.) önök nem fogják a problémákat megoldani, hanem bajokat idéznek fel és az ország népét beletaszítják a zavarba és a bajba. Olyan bajokat idéznek fel, amelyeknek következményei beláthatatlanok. (Mojzes János: Ha nincsenek biztosítószelepek, csak robbanás lehet!) Ugy van. T. Ház! Rá kell mutatnom még egy jelenségre, amely kapcsolatos azzal, hogy más oldalról is látják a bajt, de nem látják még igazán, hogy mit kellene csinálni. Rá kell mutatnom arra a püspöki körlevélre, amely azt mondja, hogy az egyházi vagyon a szegények öröksége. (Buchinger Manó: Azt is elkobozták?) Ezt nem kobozták el. Nagyon jó volna,