Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-34

212 Az országgyűlés képviselőházának 34 hogy amikor az állam ezeknek a szövetkezetek nek inaugurálására, megteremtésére, valamit à fond perdu fordit, akkor az mindjárt deficit, mert hiszen számításba kell vennünk azt az óriási hasznot, amelyet az egyesek megvagyonosodása és az adózás növekedése jelent. (Gr. Hunyady Ferenc: Nagyon helyes!) A deficit szónál meg kell emlékeznem általában az állami üzemekről, elsősorban egy olyan üzemről, amely nem jár deficittel. Ez a budapesti vámmentes kikötő, amelynek kiadásai 1,040.000 pengőt, bevételei 1,222.000 pengőt tévén ki, a saldo majdnem 200.000 pengővel aktiy. Az, hogy a tárházak forgalma 65, az átrakásé 99%kal növekedett, a tisztító, zsizsiktelenítő és az áxpaminőséget javító telepek pedig kifogástalanok és emelkedő tendenciával működtek, mind egy biztató jövőnek alapjai, úgyhogy ez az intézmény igazán a legnagyobb figyelmet és támogatást érdemli meg. T. Ház! Azoknál az állami üzemeknél, ame lyéknél a deficit a most bevezetendő takarékossági intézkedések ellenére sem tüntethető el, nem zárkóznám el a bérbeadás eszméje elől sem, mert hiszen nekünk gyors segélyre van szükségünk, itt pedig, amint a szó maga is mutatja, a segítés gyorsaságán van a hangsúly, míg az egyéb momentumok csak másodrendű jelentőségűek. Analóg esetként utalok a gyufámon opóliumr a, amely az. államnak súlyos milliókat hozott, de ezeknek terheit az egyesek alig-alig érzik meg. (Kun Béla: Hol a gyufapénz? Miért nem adták oda a szegény kisgazdáknak!) Mint gazdasági szakértő, nagyon sokszor konzultáltam bajbajutott gazdatársaimmal és az én mindig bevált receptem állandóan az volt, hogy bérbeadni, vagy eladni annyit, hogy adósság ne maradjon, mert a területében megfogyatkozott, de adósságmentes birtokon újabb és biztatóbb fejlődés fog megindulni. A közeljövő feladatai közé, azt hiszem, a. kormányzatnak nolens-volens fel kell vennie ^ëy pénzpótló eszköz bevezetését, amely azonban nem jelentene inflációt, mert hiszen az infláció jellege a fedezet hiánya, ennek a pénzpótló eszköznek pedig alapja lehetne a nemzeti vagyon és akkor meg tudnánk oldani az adózás problémáját is, amelyre később ki fogok térni. A nemzeteknek elzárkózó valutapolitikája mellett, véleményem szerint, előbb vagy utóbb vissza kell nyúlnunk segítő eszközökért a történeti idők homályába és a civilizáció szégyenére, de saját megmentésünk érdekében meg kell kezdenünk azt, amit a primitív népek csináltak: az árucserét. Egyáltalában, amikor megmentésünkről és létünkről van szó, akkor minden eszközt meg kell ragadnunk, még ha az groteszknek látszanék is, már pedig egy előre meghatározott áron történő árucsere megindítaná a forgalmat és a forgalom nyomán jönne megint létre az élet. Azt azonban, hogy az élet újból meginduljon, meg kell előznie egy nagy leszámolásnak, (Halljuk! half elől.) eszkomptálni kell azt, hogy «Fuimus Troes...», hogy ebben az államban minden intézménynek a megváltozott és megszűkült trianoni kerethez kell simulnia. Nagyon jól tudom, hogy ezt a mindeneknél nagyobb léépítést nem is lehet, de nem is szabad egyetlen egy nemzedéknek vállára zúdítani, kezdő lépésnek azonban ajánlanám a bürokratizmusnak lehető leépítését,... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Igmándy Aladár: Kérek tizenöt perc meghosszabbítást. . ülése 1931 december 9-én

} szerdán. Elnök: Méltóztatik megadni? (Igen!) A Ház megadja. Igmándy Aladár:... mert mi szükség van arra, hogy egy élettapasztalatokban megőszült főszolgabírónak végbatározatát harmadfokon fölülbírálja egy kis miniszteri segédfogalmazó, mi szükség van arra, hogy egy közönséges pálinkamérési ügy három minisztériumot foglalkoztasson és egy csirkelopási ügy, ha annak megvannak a kellő jogi mellékzöngéi, felkerüljön az országnak legfelsőbb ítélőszéke elé. Nem lennék gazda, ha felszólalásom keretében nem említeném meg az adózás kérdését. Itt nagyon komoly kérésem volna a miniszterelnök úrhoz. Méltóztassék elhinni, hogy én is, meg nagyon sok gazdatársam szívesen sietnénk adófilléreinkkel az országnak megsegítésére, de egyenesen képtelen a gazda ezt az akaratát megvalósítani, mert nemcsak, hogy semmijét nem tudja eladni, — hiszen az^ elkótyavetyélés nem eladás, — hanem egyúttal nem tud hitelt felhajtani- (Ügy van! balfelől.) Itt egy kényszerkölcsönre gondolok, mégpedig abban a, formában, hogy a bankok — természetesen megfelelő fedezet fennforgása esetén — legyenek kényszerítve nekünk kölcsönt adni az adófizetésre és mi legyünk kényszerítve azt az adóra tényleg be is fizetni. (Helyeslés a középen.) A földmívelésügyi miniszter úrnak megértő gazdaszíve némileg segített rajtunk az idén, mert hiszen egyévi rendkívüli fakitermelési engedélyt adott és a pénzügyi kormányzat nagyon okosan rátette a kezét a fakitermelésből származó jövedelemre. Ma, amikor az adóknak nagy része még nem folyt be, talán nem egészen időszerű adóelengedésről beszélni, de mégis kérem

; hogy a borfogyasztási adónak, a házadónak és a kozmunkaváltságnak kérdéseit méltóztassék mentől hamarább revizió alá venni. Méltóztassék elhinni, hogy amit itt elvesztünk a vámon, azt visszanyerjük a réven, mert hiszen ha a falusi gazdaközönség ennek a két-három igazságtalan adónak lidércnyomása

f alól felszabadul, vissza fog térni az adómorál. Adóleszállítás jellegével bírna továbbá néhány fölöslegesnek bizonyult állami intézmény azonnali leépítése. Gondolok itt az üresen álló vagy ki nem használt iskolákra. Méltóztassék megengedni, hogy néhány szóval idegen berkekbe is elkalandozzam és szóvátegyem röviden a kereskedelmi mérleg megjavítását. Mai viszonyaink között, amikor importunk napról-napra csökken, azt hiszem, hogy a velünk kereskedelmi összeköttetésben álló országok belemennének szerződéseinknek olyatén megváltoztatásába, hogy mi csak félgyártmányokat hoznánk be. A luxuscikkeket és azokat a cikkeket pedig, amelyeket itthon elő tudnánk állítani, egyáltalában kizárnám az importból. (Helyeslés balfelől.) Luxuscikk alatt értem természetesen nemcsak az agyontaposott banánt, hanem az angol jazz-muzsikát is. Kivitelünk oldalán megdöbbentően csökkent a gépeink exportja is, aminek fő- és azt hiszem, egyedüli indoka az, hogy a gyáraink nem tudnak hitelezni. Hát hitelezzenek az Őket alimentái ó bankok és meggyőződésem, hogy a bankok is megtalálnák számításukat a fellendülő forgalomban. A bankokkal kapcsolatosan felhívom a kormányzat figyelmét a monopóliumszerű dolgokra, éspedig a cukor- és sómonopóliumra.