Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-34

210 Az országgyűlés képviselőházának 3U jét, dolgozzék azon, hogy ebben a gazdasági válságban mielőbb legalább enyhülés álljon be, ha már nem is lábolhatunk ki belőle. Széchenyi István gróf szavaival végzem, aki azt mondotta: ez a nemzet most biztosan bukik, ha a meddő vitatkozások vágásaiból ki nem bontakozva, a tettek mezejére nem lép. A jelentést elfogadom. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Somssich Antal gróf! Gr. Somssich Antal: T. Ház! Mindenekelőtt köszönetet kívánok mondani a földmívelésügyi miniszter úrnak nagyhatású beszédéért, amelyet a gazdatársadalom érdekében mondott és amelyben a pártfegyelem ellenére elismerte azt, hogy Darányi minisztersége óta a gazdatársadalom érdekében tulajdonképpen semmi sem történt. A régi rendszer tehát rossz volt, és ebből logikusan az következik, hogy ő nem híve a régi rendszernek, de mi sem. Magyarország földmívelő állam, és a fősúlyt ennek folytán éppen annál is inkább erre a termelési ágra kell. fektetni, mert az állam, ami az adózást illeti, a legnagyobb igényeket éppen a földdel szemben támasztja. A falu, a mezőgazdaság általában le van rongyolódva, el van adósodva; a parasztgazda, a kisiparos és a nagybirtok sem tud már eleget tenni kötelezettségeinek. Termésük idén úgyszólván nem volt, a kivitel teljesen megszűnt, aminek oka főleg a devizarendelet és a kereskedelmi szerződések hiánya a szomszéd államokkal. Főként a lehetetlen devizarendele- I tek akadályozzák meg a kivitelt, amely rendeletek főleg az importőrnek kedveznek és a legnagyobb hátrányt jelentik a mezőgazdáknak. A kormány például olyan rendeleteket hoz, hogy az adóhátralékok behajtásáért felelőssé teszi a falusi jegyzőket, akik sokszor 3—4 hónapig fizetést nem kapnak. Ha a kormány ilyen rendeletet hoz, annak komolynak és végrehajthatónak kell lennie; ha nem az, akkor inkább ne hozzon ilyen rendeletet. A kormánynak a határozatlansága növeli a bizonytalanság és gazdátlanság érzetét az országban, a gazdasági életet pedig csak a bizalom élteti. Miótaa parlament összeült, úgyszólván semmi munkát nem végzett és bár sok szép és épületes beszéd hangzott el minden részről, de az eredményt nem látjuk. Most újból karácsonyi szünetre akarják küldeni a Képviselőházat, amikor fontos javaslatokat kellene letárgyalni, mint például az uzsoratörvényjavaslatot, az álláshalmozás megszüntetésére vonatkozó javaslatot, vagy az összeférhetlenségi törvény módosítását,•. amelynek végrehajtásától olyan nagy változást remélünk a politikai életben. Tiltakozunk az ellen, hogy a 33-as bizottság határozzon mindenféle, az országot érdeklő fontos ügyek tárgyában, holott a parlament együtt van és a felelősség őt terheli. Tiltakozunk az egységespárt vezetőségének az ellen az eljárása ellen is, amellyel Károlyi Gyula gróf miniszterelnök úrnak és egyes egységespárti képviselőknek úgyszólván megtiltja azt, hogy más pártókhoz tartozó képviselőkkel tárgyalásokat, eszmecseréket folytassanak, amelyeknek kizárólag az volna a céljuk, hogy az együttműködést, az önzetlen és hasznos munkát tegyék lehetővé az ország érdekében; (Ügy van! Ügy van!) Ne helyezze az egységespárt a pártfegyelmet az ország érdekei fölé és ha már ebben a tekintetben a múltban ülése 1931 december 9-én-, szerdán. hibákat követett el, ne tetézze azokat ebben a súlyos^ helyzetben ugyanazzal az eljárással. Miután Ivády Béla földmívelésügyi miniszter úr úgyis mint szakember és mint gazda a gazdatársadalomnak teljes bizalmát bírja, felszólítom az összes pártok képviselőit pártkülönbségre való tekintet nélkül, hogy azok, akik a földmívelő nép bizalmából foglalunk itt helyet a parlamentben, álljunk ö,ssze és álljunk Iyády Béla földmívelésügyi miniszter úr mellé, f (Elénk helyeslés és taps.) nehogy olyan határozatokat hozzon a Ház, amelyek az egységespárt pártfegyelme folytán a gazdatársadalom ellen irányulhatnak. (Létay Ernő: Ilyen vonatkozásban nincs pártfegyelem!) Az ország jóléte a föld jövedelmezőségétől függ, ez megdönthetetlen tény. Ha pedig a mezőgazdaság felvirágoztatásán nem segítünk, akkor sem a munkaalkalom emelkedni nem fog, sem az ipar, sem a kereskedelem az országban felvirágozni nem tud és általános jólét e nélkül fakadni nem képes. A kormány határozatlansága nagyon emlékeztet — hogy ezzel a hasonlattal éljek — egy olyan gyenge lovas szerepére, aki az akadály előtt megáll, össze-vissza ráncigálja a lovát, a ló nem tudja, hogy mit csináljon, mit akarnak tőle és megáll. Itt is megállt minden az országban. Aki azután tovább ráncigálja a lovát, azt a ló le szokta vetni. De ha valaki ezt el akarja kerülni, akkor szálljon le a lóról idejében. En azonban azt ajánlom Károlyi Gyula gróf miniszterelnök úrnak

; mint jó lovasnak, hogy ne ráncigálja a lovát, hanem adjon szárat neki, vágjon egypár vasat belé, ugrassa át a régi módszer akadályát és ne nézzen maga mögé, hogy kik fognak mögötte a lóról lepotyogni. Nem kár értük, leszünk mögötte elegen. A javaslatot nem fogadom el. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Igmándy Aladár! Igmándy Aladár: T. Képviselőház! Mielőtt a miniszterelnök úr jelentéséhez hozzászólnék, legyen szabad egypár szóval a múltra visszatérnem. En a realitások mezejéről, a faluról jöttem. Látom, hogy a miniszterelnök úr levonta a multak tanulságait, amikor saját pénzügyi politikájának tengelyévé a takarékosságot és nyilvánosságot tette

% (Zaj.) Nekünk, akiktől a nép alkotó munkát és nem vitatkozást vár, amikor megoldandó és sürgős feladatok dörömbölnek a ma kapuján, nekünk csak a jövő problémáival szabad foglalkozni. Süllyed a hajó, minden ember a fedélzetre! Ilyenkor öngyilkossággal határos azon vitatkozni, vájjon a régi hajó építője nem követett-e el konstruktív f hibát, mert ilyenkor mindnyájunknak, tehát a kormányosnak, legénységnek, utasoknak, sőt magának a régi hajó építőjének is össze kell fogni és vállvetett küzdelemmel, csak az irányt követve, azon lenni, hogy ez a közös hajó biztos révbe jusson. (Ügy van! jobb felől.) A problémák kiinduló pontja a népszövetségi bizottság jelentése, *amely, ha leegyszerűsítjük, tulajdonképpen nem^ más^ mint a hitelező felszólítása, mementó ja adósához, hogy fizessen. Eldöntendő kérdés tehát, hogy mi ennek a felszólításnak eleget tudunk-e tenni és ennél a kérdésnél ügydöntő az, hogy a trianoni Magyarország fizetési mérlege mintegy 250—300 millió pengővel passzív. Ezt a saldot nem mi csináltuk, hanem csinálták 12 évvel ezelőtt mások, a mi meghallgatásunk nélkül, a mi tiltakozásunk ellenére. A saldo