Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-33

198 Az országgyűlés képviselőházának , utáni hajhászásból némelykor már demagóg hangot ütnek meg. (Zaj a jobboldalon.) A magyar állam költségvetése a jelenlegi nyugdíjterhet^ nem bírja meg, ennek leszállítása igenis, szükségessé fog válni. De a kisgazda és a kisiparos nem is értené meg, hogy amikor a kisgazda elveszítette jövedelmének kétharmadát, a kisiparos gyakran 90%-át is, akkor éppen csak a tisztviselő- és nyugdíjas-társadalom ne osztozzon ezekben a terhekben. De én megértem a nyugdíjasok forrongását is, amikor olyan hihetetlen ügyetlenséggel, olyan rossz beállítással hozzák ide a nyugdíjak leszállítását. Amikor egyszer már leszállították a nyugdíjakat, most ismét hozzányúlnak, anélkül, hogy odanyúlnának, ahová kellett volna nyúlni: a remunerációkhoz, a kettős fizetésekhez és az álláshalmozások kérdéséhez. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Büchler József: A dugsegélyekhez!) Ha a kormány ezeket a kérdéseket előbb rendezte volna, akkor meg vagyok róla győződve, hogy a hazafias nyugdíjasok sem tiltakoztak volna, ha azután égető szükség esetén az ő jövedelmükhöz is hozzányúlt volna az állam. En azonban nem csodálkozom a felett, hogy a lélektani ismereteknek ilyen óriási híjával vannak a kormánypárti oldalon, mert egy évtized óta a kormányzópártnak sohasem kellett a népszerűséggel törődnie, amikor a hatalomra tört, sohasem kellett figyelemmel lennie népszerűségre vagy érdekekre, mert az ország kormányzásáért a felelősséget egyszerűen hatalmi szóval vették a maguk vállára, de azért csodálatosnak tartom, hogy kormánypárti oldalról nem veszik figyelembe olyan embereknek tanácsát, akik éppen az ő terrorjukkal szemben kénytelenek voltak a népszerűségre való tekintettel, a nagy tömegek érdekeinek figyelembevételével a maguk érvényesülését és a^ maguk gondolatainak érvényesülését szolgálni. Itt kijelentem, hogy nem magamra gondolok, mert velem szemben a kormányzópárt terrorja sohasem nyilvánult meg, hanem olyanokra gondolok, akik ilyen terror ellenére jöttek be az országgyűlés házába. (Vázsonyi János: Közben a zsebek olyan üresek, mint a miniszteri székek! — Felkiáltások a baloldalon: Hol vannak a miniszterek? — Gál Jenő: Nem lehetne egy minisztert behívni? — Zaj.) Tény az, hogy senki nincs megelégedve, csupán csak a kormányzópárt pénzügyi politikáját irányító némely gazdasági szakember van megelégedve, azok sem a maguk politikájának eredményével, hanem azzal, hogy az ő politikájuk az egyedül helyes alapelveken nyugszik és azok az irányelvek, amelyek politikájukat diktálják, helyesek. Ilyen teoretikus megelégedettségre egy ország kormányzását felépíteni egyszerűen nem lehet. Ennek az elégedetlenségnek, amelyet az egész országban tapasztalunk, az a legveszedelmesebb része, hogy nem múló hangulaton alapszik, hanem a megélhetési krízis következménye, tehát csupán a megélhetési viszonyok változtatásával lehet ezt az elégedetlenségi hullámot lecsökkenteni. Erre nem elegendőek politikai eszközök, főleg nem volt elegendő az a vita, amely most politikai téren a kormány jelentése körül lezajlott. Nem a vita nívója ellen beszélek, mert az magas, de amikor az^ ellenzék tagjaj aláírták a parlament összehívására vonatkozó indítványt és mi az aláírást csupán azért tagadtuk meg, mert a miniszterelnök úrtól biztosítékot kaptunk, hogy november elején össze fogja hívni a Házat, nem ilyen vitára gon?» ülése Í931 december lf-én, pénteked dőltünk, hanem arra gondoltunk, hogy a kormány jelentését öt-hat nap alatt, ha kell, nyolcórás üléseken letárgyaljuk s azután sorozatos törvényjavaslatokkal fogunk foglalkozni, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) amelyeket a kormány elő fog terjeszteni a gazdasági helyzet és egyéb politikai reformok megoldása érdekében. Ezzel szemben mi történt? Maga a kormány posványosította el a vitát, maga a kormány örült annak, hogy elég balekot fogott, akik ezt a vitát hetekig folytassuk, hogy ezáltal eltakarja azt, hogy neki nincsenek törvényhozói szándékai, ' nincsenek kész törvényjavaslatai. (Ügy van! balfelől. — Zaj a jobboldalon?) En azt mondom, hogy igenis, politikai eszközökre is szükség van. Az összefér heti ens égi törvénynek, a részvényjogi novellának és a választójogi reformnak SL beterjesztése és letárgyalása mind olyan, amelyek helyes szellemben való letárgyalása népszerűséget tud biztosítani a mindenkori kormányzatnak. De még szükségesebb politikai eszköz volna az, ha a kormányelnök úr végre kijelentené, hogy a múlt politikai irányával szakítva, a Házban helyet foglaló tekintélyes személyekre támaszkodva, minden pártérdektől függetlenül, kizárólag nemzeti politikát akar folytatni. De mondom, mindez önmagában nem elegendő. Nem elegendő a hosszúlejáratú gazdasági reformok bejelentése sem. Bármennyire szükséges az államszervezés és a racionalizálás kérdésének megoldása, bármennyire szükséges is bejelenteni azt, hogy amint a viszonyok megengedik, egy nagyszabású telepítési politika által egy új földbirtokreform megvalósítására sor kell, hogy kerüljön, bármennyire szükséges a szövetkezetek teljes kiépítése, főleg az értékesítés és termelés szempontjából, bármennyire szükséges a gazdaság irányítása, tervgazdasági szempontból, a statisztikai hivatalok és konjunktúrakutató intézetek útmutatása mellett annyira elégtelen mindez ia mai pillanatban is ma hic et nunc, azonnal bizonyos rövidlejáratú intézkedésekre van szükség. Nem beszélek arról a két fontos intézkedésről, amely ma tárgyalás alatt van. Az egyik a külkereskedelem lebonyolítása clearing alapján, amelyre nézve a tárgyalások folyamatban vannak. Nem beszélek a külföldi hitelezőkkel való megegyezésről sem, bár itt különösen üdvözölni akarom Friedrich István t. képviselőtársamnak tegnapi igen jól 'megkonstruált gondolatát, hogy nekünk igenis a népszövetség intervencióját abban az irányban kell kérnünk, hogy fizetési kötelezettségünknek megfelelhessünk. Amikor az ellenzék egyes szónokai azt mondották, hogy csak teherbíróképességünk határain belül és csupán áruban tudunk teljesíteni és a teljesítés mértékét az áru átvételi értéke határozza meg, akkor ugyanebben az irányban tapogatóztunk, de , Friedrich István t. képviselőtársam szerencsés fogalmazása ezen a téren is novum. Meg akarom állapítani, hogy még ennek a két tárgyalásnak a sikere sem oldaná meg teljesen a helyzetet. Ma, amidőn a községi és a megyei pénztárak üresek és amikor aggódnunk kell a miatt, vájjon rövid időn belül az állam is eleget fog-e. tudni tenni fizetési kötelezettségeinek, egyéb kisegítő eszközökről kell gondoskodnunk. Arra hívom fel tehát az igen t. miniszterelnök urat, hogy nem ma, amikor már mindenki kifáradt, hanem szerdán nagy beszédében térjen ki rá és mondja meg, milyen eszközökkel akar a forgalmi és a fogyasztási válságon segíteni. Azért kérem erre a miniszterelnök urat, mert a legképzettebb közgazdasági