Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-33

Az országgyűlés képviselőházának 33. lyokiban előírt időig írásban beadni elmulasz­tották, miért is azok tárgytalanná váltak. Most pedig áttérünk a sürgős interpellá­cióra. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék Hunyady Ferenc gróf képviselő úrnak a miniszterelnök úrhoz intézett interpellációját felolvasni. Petrovics György jegyző (olvassa): «1. Tu­domása van-e a miniszterelnök úrnak arról, hogy a nemzeti társadalom minden rétegében a nehéz gazdasági viszonyokon t alapuló elégedet­lenség napról-napra fokozódik? 2. Hajlandó-e a miniszterelnök úr a parla­mentet tájékoztatni azokról a pénzügyi és gaz­dasági intézkedésekről, amelyek segélyével a helyzeten javítani óhajt, hogy ezáltal is az elé­gedetlenség levezettessék?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. ' Gr. Hunyady Ferenc: T. Ház! Bármeny­nyire méltánylom az idő előrehaladott voltát és képviselőtársaim érthető türelmetlenségét, mégis tisztelettel kérem, habár igyekezni fogok negyedóra alatt végezni, beszédidőmnek negyed­órával való meghosszabbítását, hogy annak­idején ezt kérni ne kelljen. (Megadjuk!) Elnök: Méltóztatnak megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Gr. Hunyady Ferenc: T. Ház! Most pedig kérem, hogy két percre méltóztassék megen­gedni, hogy eltérve interpellációm tárgyatói, válaszoljak arra a nagyon durva támadásra, amelyben Somogyi Béla igen t. képviselőtársam a legitimistákat részesítette akkor, amikor azt mondotta, hogy az ország nyugalmát és össze­fogását a legitimisták és. kommunisták szervez­kedése veszélyezteti. En rendkívüli mértékben fel vagyok háborodva, éppen ezért duplán fo­gok igyekezni mérsékelni magamat, hogy a vá­lasz tónusa méltó legyen ennek a Képviselőház­nak méltóságához. (Helyeslés.) Rá akarok mutatni arra, hogy súlyos sére­lem esett az ország társadalmának egy jelen­tékeny részén, amikor a legitimistákat .a kom­munistákkal együtt egy kalap alá vette kép­viselőtársam. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon és a középen.) Anélkül, hogy itt vitatni akar­nám a legimisták számarányát ebben az or­szágban, maga az a tény, hogy gróf Apponyi Albert, az ország első tekintélye m, ezek között van, önmagában kellene hogy megtiltsa bárki­nek, hogy .a komiMiistákkal egy kalap alá ve­gye a legitimistákat. (Ügy van! Ügy van!) Ki akarom jelenteni azt, hogy a legitimisták és országos vezéreik, amióta ebben az országban a nagy gazdasági válság bekövetkezett, ritka önmérséklettel és önmegtartóztatással foglal­nak állást minden politikai vitában és a ma­guk sérelmeit ide nem hozták.. Ami azt illeti, hogy a legitimisták bizonyos irányban erőszakkal szervezkednének, ezt egy­szerűen rágalomnak minősítem. (Helyeslés bal­felöl) Nem tudom, hogy a kommunisták szervez­kednek-e vagy nem, de, hogy a t. képviselőtár­samhoz közelálló titkos társaságok (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) tagjai nemcsak •szervezkedtek, hanem a rendőrség őket már le is fogta, ők zár alatt vannak, s hogy ők az or­szág nyugalmának felfordítására igenis szer­vezkedtek, az bizonyítva van (Sándor Pál: Na­gyon jó!) és anélkül, hogy vizsgálni akarnám a t. képviselőtársam vagy a beszédében igen ért­hetően aposztrofált miniszter urak viszonyát ezekhez a titkos társaságokhoz, mégis azt kell mondanom, hogy hallatlan vakmerőség az ő ré­ülése 1931 december U-én, pénteken. 197 széről a legitimistákat ilyen esetben ilyen vád­dal illetni. {Ügy van! Ügy van! — Taps balfe­löl. — Vázsonyi Vilmos: Budaörsi októbristák!) Ezek után áttérek tulajdonképpeni interpel­lációmra és bár tudom, hogy nem ildomos, hogy valaki saját magával kezdje beszédét, mégis azt kell mondanom: nem tartom maga­mat különös bátor embernek, de nem tartom magamat különleges gyáva embernek sem. Tel­jesen átlagos, normál ember vagyok. Utóvégre megjártam a frontot, aktív és passzív részese voltam két forradalomnak és mint aktív sport­ember is megtanultam idegeim reflekszei fölött uralkodni, .tíz tehát némi súlyt ad annak az állításomnak, mikor azt mondom, hogy rend­kívüli mértékben meg vagyok ijedve^ és aggó­dom, amikor a magyar állam fennállásának le­hetőségeit vizsgálom. Mert egy államot vagy egy nemzetet el lehet kormányozni úgy, hogy a termelő társadalomnak egyik vagy másik ré­tege elégedetlen, ha ezzel szemben egyéb réte­gek megelégedése áll % Egy agrár államban az agrár társadalom elégedettsége elegendő az ipari munkásság elégedetlenségével szemben. Talán megfordítva is fennállhat ez a viszony. El lehet kormányozni egy államot, csak rövid ideig, amint az orosz példa mutatja, egy félelme­tesen megszervezett és minden terrorra kész ki­sebbségnek abban az esetben, ha ezt a kisebbsé­get egy erős gondolaton kívül a többiekhez ké­pest lényegesen jobb megélhetés tartja össze. Egészen rövid ideig el lehet kormányozni egy államot úgy is, ha minden termelő réteg elége­detlen, de a tisztviselőtársadalom a karhata­lomra támaszkodva, mégis Ibiztosítani tudja a kormányzás stabilitását. De egy ország kormányzását huzamosan biztosítani, amikor mindezek a rétegek vala­mennyien elégedetlenek: ezt majdnem lehetet­len feladatnak tekintem. Mert ha egyenként vesszük a társadalmi rétegeket, hogy a magyar kisgazdatársadalom elégedetlen, ezt bizonyítja a .hajdúnánási választás, bizonyítja a fehér­megyei nyilvános levél, ahol református gaz­dák és református tiszteletesek a szocialista pártba való belépéssel fenyegetőznek, de egy­szerűen meg lehet érteni akkor is, mikor ha tud­juk, hogy a gazdák állatállományukat valósá­gos értékének harmadáért negyedéért kénytele­nek elvesztegetni. A földmunkások még a bol­dog békeévekben vagy a stabilizációs évek ide­jén is olyan nyomorúságos viszonyok között éltek, hogy ma fölösleges vitatkozni a fölött, hogy elégedetlenek-e vagy sem. A zsellérek az elhibázott földbirtokreform folytán a kisgazda­társadalom és a földmunkás osztály valamennyi hátrányának birtokában vannak, de előnyeiben nem osztoznak. Az egyetlen réteg, amely félig­meddig megelégedett ma a földdel foglalkozó emberek között: a mezőgazdasági cselédség, de ennek is csak a mindennapi kenyere van bizto­sítva, és amikor lefoszlik róla a ruha és a láb­beli, amelyet a mai értékesítési viszonyok között sem ők maguk, sem gazdájuk pótolni nem tud, és amikor egyes nagyon kevés lelketlen gazda a mai nehéz viszonyokat bérleszállításra is fel­használja, akkor e réteg megelégedésének is csak igen kis mértékéről tudunk beszélni. A kisiparosokról majd. az ipar képviselője, a kiskereskedőkről a kiskereskedők érdekeivel foglalkozó képviselők, äzt hiszem, hasonló ké­pet fognak festeni, a tisztviselő-osztály és a nyugdíjasok pedig ma egyenesen forronganak. Itt le^ akarom szegezni azt, hogy ma az ellenzék oldaláról sokkal komolyabb hangokat lehet hal­lani, mint a kormányzópárt oldaláról, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) ahonnan a népszerűség

Next

/
Oldalképek
Tartalom