Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-33
Az országgyűlés képviselőházának 33. lyokiban előírt időig írásban beadni elmulasztották, miért is azok tárgytalanná váltak. Most pedig áttérünk a sürgős interpellációra. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék Hunyady Ferenc gróf képviselő úrnak a miniszterelnök úrhoz intézett interpellációját felolvasni. Petrovics György jegyző (olvassa): «1. Tudomása van-e a miniszterelnök úrnak arról, hogy a nemzeti társadalom minden rétegében a nehéz gazdasági viszonyokon t alapuló elégedetlenség napról-napra fokozódik? 2. Hajlandó-e a miniszterelnök úr a parlamentet tájékoztatni azokról a pénzügyi és gazdasági intézkedésekről, amelyek segélyével a helyzeten javítani óhajt, hogy ezáltal is az elégedetlenség levezettessék?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. ' Gr. Hunyady Ferenc: T. Ház! Bármenynyire méltánylom az idő előrehaladott voltát és képviselőtársaim érthető türelmetlenségét, mégis tisztelettel kérem, habár igyekezni fogok negyedóra alatt végezni, beszédidőmnek negyedórával való meghosszabbítását, hogy annakidején ezt kérni ne kelljen. (Megadjuk!) Elnök: Méltóztatnak megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Gr. Hunyady Ferenc: T. Ház! Most pedig kérem, hogy két percre méltóztassék megengedni, hogy eltérve interpellációm tárgyatói, válaszoljak arra a nagyon durva támadásra, amelyben Somogyi Béla igen t. képviselőtársam a legitimistákat részesítette akkor, amikor azt mondotta, hogy az ország nyugalmát és összefogását a legitimisták és. kommunisták szervezkedése veszélyezteti. En rendkívüli mértékben fel vagyok háborodva, éppen ezért duplán fogok igyekezni mérsékelni magamat, hogy a válasz tónusa méltó legyen ennek a Képviselőháznak méltóságához. (Helyeslés.) Rá akarok mutatni arra, hogy súlyos sérelem esett az ország társadalmának egy jelentékeny részén, amikor a legitimistákat .a kommunistákkal együtt egy kalap alá vette képviselőtársam. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon és a középen.) Anélkül, hogy itt vitatni akarnám a legimisták számarányát ebben az országban, maga az a tény, hogy gróf Apponyi Albert, az ország első tekintélye m, ezek között van, önmagában kellene hogy megtiltsa bárkinek, hogy .a komiMiistákkal egy kalap alá vegye a legitimistákat. (Ügy van! Ügy van!) Ki akarom jelenteni azt, hogy a legitimisták és országos vezéreik, amióta ebben az országban a nagy gazdasági válság bekövetkezett, ritka önmérséklettel és önmegtartóztatással foglalnak állást minden politikai vitában és a maguk sérelmeit ide nem hozták.. Ami azt illeti, hogy a legitimisták bizonyos irányban erőszakkal szervezkednének, ezt egyszerűen rágalomnak minősítem. (Helyeslés balfelöl) Nem tudom, hogy a kommunisták szervezkednek-e vagy nem, de, hogy a t. képviselőtársamhoz közelálló titkos társaságok (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) tagjai nemcsak •szervezkedtek, hanem a rendőrség őket már le is fogta, ők zár alatt vannak, s hogy ők az ország nyugalmának felfordítására igenis szervezkedtek, az bizonyítva van (Sándor Pál: Nagyon jó!) és anélkül, hogy vizsgálni akarnám a t. képviselőtársam vagy a beszédében igen érthetően aposztrofált miniszter urak viszonyát ezekhez a titkos társaságokhoz, mégis azt kell mondanom, hogy hallatlan vakmerőség az ő réülése 1931 december U-én, pénteken. 197 széről a legitimistákat ilyen esetben ilyen váddal illetni. {Ügy van! Ügy van! — Taps balfelöl. — Vázsonyi Vilmos: Budaörsi októbristák!) Ezek után áttérek tulajdonképpeni interpellációmra és bár tudom, hogy nem ildomos, hogy valaki saját magával kezdje beszédét, mégis azt kell mondanom: nem tartom magamat különös bátor embernek, de nem tartom magamat különleges gyáva embernek sem. Teljesen átlagos, normál ember vagyok. Utóvégre megjártam a frontot, aktív és passzív részese voltam két forradalomnak és mint aktív sportember is megtanultam idegeim reflekszei fölött uralkodni, .tíz tehát némi súlyt ad annak az állításomnak, mikor azt mondom, hogy rendkívüli mértékben meg vagyok ijedve^ és aggódom, amikor a magyar állam fennállásának lehetőségeit vizsgálom. Mert egy államot vagy egy nemzetet el lehet kormányozni úgy, hogy a termelő társadalomnak egyik vagy másik rétege elégedetlen, ha ezzel szemben egyéb rétegek megelégedése áll % Egy agrár államban az agrár társadalom elégedettsége elegendő az ipari munkásság elégedetlenségével szemben. Talán megfordítva is fennállhat ez a viszony. El lehet kormányozni egy államot, csak rövid ideig, amint az orosz példa mutatja, egy félelmetesen megszervezett és minden terrorra kész kisebbségnek abban az esetben, ha ezt a kisebbséget egy erős gondolaton kívül a többiekhez képest lényegesen jobb megélhetés tartja össze. Egészen rövid ideig el lehet kormányozni egy államot úgy is, ha minden termelő réteg elégedetlen, de a tisztviselőtársadalom a karhatalomra támaszkodva, mégis Ibiztosítani tudja a kormányzás stabilitását. De egy ország kormányzását huzamosan biztosítani, amikor mindezek a rétegek valamennyien elégedetlenek: ezt majdnem lehetetlen feladatnak tekintem. Mert ha egyenként vesszük a társadalmi rétegeket, hogy a magyar kisgazdatársadalom elégedetlen, ezt bizonyítja a .hajdúnánási választás, bizonyítja a fehérmegyei nyilvános levél, ahol református gazdák és református tiszteletesek a szocialista pártba való belépéssel fenyegetőznek, de egyszerűen meg lehet érteni akkor is, mikor ha tudjuk, hogy a gazdák állatállományukat valóságos értékének harmadáért negyedéért kénytelenek elvesztegetni. A földmunkások még a boldog békeévekben vagy a stabilizációs évek idején is olyan nyomorúságos viszonyok között éltek, hogy ma fölösleges vitatkozni a fölött, hogy elégedetlenek-e vagy sem. A zsellérek az elhibázott földbirtokreform folytán a kisgazdatársadalom és a földmunkás osztály valamennyi hátrányának birtokában vannak, de előnyeiben nem osztoznak. Az egyetlen réteg, amely féligmeddig megelégedett ma a földdel foglalkozó emberek között: a mezőgazdasági cselédség, de ennek is csak a mindennapi kenyere van biztosítva, és amikor lefoszlik róla a ruha és a lábbeli, amelyet a mai értékesítési viszonyok között sem ők maguk, sem gazdájuk pótolni nem tud, és amikor egyes nagyon kevés lelketlen gazda a mai nehéz viszonyokat bérleszállításra is felhasználja, akkor e réteg megelégedésének is csak igen kis mértékéről tudunk beszélni. A kisiparosokról majd. az ipar képviselője, a kiskereskedőkről a kiskereskedők érdekeivel foglalkozó képviselők, äzt hiszem, hasonló képet fognak festeni, a tisztviselő-osztály és a nyugdíjasok pedig ma egyenesen forronganak. Itt le^ akarom szegezni azt, hogy ma az ellenzék oldaláról sokkal komolyabb hangokat lehet hallani, mint a kormányzópárt oldaláról, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) ahonnan a népszerűség