Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-33

* Az országgyűlés képviselőházának 33. nek van mondanivalójuk vagy tervük, ezt tegyék meg és valósítsák meg. Erre való elsősorban az ország képviselőháza. De semmiesetre sem alkalmas a nyugalom biztosítására az, hogy a kormány ilyen kérdéseikben hónapokon keresztül nem jön komoly és megvalósítható tervvel. En elismerem azt, ihogy nagyon nehéz e kérdések megoldása s nagyon nehéz hozzányúlni mindenféle fizetéshez, különösen ha belekeverünk politikai és érzelmi momentumokat; egyet azonban meg kell állapítani, azt, hogy a létminimumához hozzányúlni nem indokolt és nem szabad, mindaz azonban, ami a létminimumon felül van, nem olyan, amelyhez nem lenne szabad és nem kellene hozzányúlni. Azt hiszem, komolyan és mindenkinek teljes lelkiismeretességgel kell válaszolni egyszer már arra a kérdésre, hogy komolynak lehet-e nyilvánítani azt a minduntalan megismétlődő jelenséget, hogy egyfelől azt hangoztatjuk, hogy az állam költségvetése túlméretezett, hogy azt csökkenteni kell, — és én igenis állítom, hogy azon most is csökkenteni kell és csökkenteni lehet — másfelől erre nem teszünk meg mindent. (Zsigmond Gyula: Igen, de nem a létmin im urn okon! Sajnos, egyszer már úgyis megTivírbálták!) Akkor nem lehet elzárkózni az elől sem, hogy ezt a csökkentéit azután rendszeresen keresztül is vigyük. Nagyon jól tudom, hogy mindenki könnyen hajlandó arra az elgondolásra, hogy az ő jövedelme éppen csak a létminimumot érinti, vagyis, ha a létminimum objektív megállapítására vállalkoznánk, akkor, azt hi«zem, megint nagyon különböző megállapításokkal kellene számolnunk. Egyet azonban ne felejtsenek el azok, akik a létminimummal dola-oznak. hogy ma nagyon sokan áldozatokra kényszeríttetnek ebben az országban olyanok, akiknek létminimumuk, ennek megfelelő jövedelmük sincsen meg. En tehát csak azt akarom mint .a mai kor egyik jellemző tünetét felemlíteni, hogy ha a kormány hozzá akar nyúlni ehhez a kérdéshez, egyszer így, egyszer úgy, akkor mögötte nincs ott .az a többség, amely többségre a, kormánynak számítania és támaszkodnia kell. Egyfelől a többség mindig azt hangoztatja, hogy neki hivatása az, hogy a kormányzat irányát megállapítsa, de másfelől azt látjuk, hogy ilyen irány megállapítására, a megfelelő szükséges cselekmények véghezvitelére nemcsak hogy nem képes, hanem nagyon sokszor hajlandó még arra is, hogy a megindult lépéseket megakadályozza. Ilyen viszonyok között megint csak .azt a következtetést kell leszűrni, hogy ez a helyzet nem sokáig maradhat tovább így anélkül, hogy ez az országot gazdaságilag is, pszichológiailag is egy nagy káoszba vigye. Mindenesetre azoniban szerintem kötelessége a Képviselőháznak a tárgyalás lehetőségét, gyorsaságát és nem szabad ezt kényelmi szempontokból feláldozni, nem szabad úgy tenni, mintha ebben az országban semmi sem lenne, mintha mehetne minden tovább úgy, amint a tíz éven keresztül ment hogy hetenként négy. esetleg három napon tanácskozik a Képviselőház négy^ órán keresztül, azután a dolgok majd maguktól rendbejönnek. A dolgok a mai viszonyok között nem fognak maguktól rendbejönni. (Ügy van! bálfelöl.) De mindenesetre azt hiszem, hogy nemcsak közérdek az, hogy ez a vita minél előbb már egyszer befejeztessék, hanem szükséges az is, hogy az az egypár javaslat, amely már el van készítve s amely ismét alkalmas arra, hogy ülése 1931 december U-én, pénteken. 193 ebben az országban tiszta helyzetet támasszon, tárgyalás alá kerüljön. Egyszer már véget kell vetni a népjóléti minisztériumban folyó vizsgálatoknak is. (Helyeslés balfelöl.) Teljesen lehetetlen, hogy olyan tempó mellett, amilyen tempóban eddig kezeltetett ez az ügy, megérhessük még azt is, hogy mielőtt azok az egyének átadatnak a büntető hatóságnak, a királyi ügyészségnek, az a cselekmény el ne évüljön. Teljesen lehetetlen, — ezt megismétlem és meg fogom ismételni még egy párszor ebben a Házban — hogy amikor a bűnvádi perrendtartás előírja kötelezően^minden hatóságnak, hogy a tudomására jutott büntetendő cselekményeket a bizonyítékokkal együtt haladéktalanul közölje a királyi ügyészséggel, és amikor itt írásban a legmagasabb hatóság megállapítja, hogy közokirathamisítás történt, azonkívül alaposan sejtetni engedi, hogy még más bűncselekmények is történtek, (Ügy van! bal felöl) a feljelentés vagy az iratok áttétele a királyi ügyészséghez nem történt, meg. (Fábián Béla: Azért kell látni az iratokat! — Gál Jenő: Suttyomban, fegyelmi úton! Sutylyómban!) Ezeket a kérdéseket fegyelmi ítéletekkel, különösen egy ilyen különös fegyelmi szabályzat Idején, mint amilyen fegyelmi szabályzattal ma még a minisztériumokban dolgoznak, elintézni nem fogják. Tisztán kell látniok egyszer már mindazoknak, akik szenvedő alanyai annak a különös belső gazdálkodásnak, amely a népjóléti minisztériumban volt. Mert hiszen 'ez a rendszer, amelyik ott olyan súlyos terheket eredményezett, végeredményben tulajdonképpen az adóviselők filléreivel gazdálkodott. (Fábián Béla: Ugy van!) Nekünk, mint képviselőknek, mindenesetre egyik kötelességünk az, hogy megnézzük, hogy az a megszavazott, sokszor azonban még előirányzat nélkül is és mindenféle más módon, túlkiadással felhasznált közpénz hogyan, mire fordíttatik. Ez kötelességünk, erről a kötelességről semmiféle rendszer kedvéért sem mondhatunk le azért, mert esetleg kényelmetlen egyeseknek, hogy egyszer már teljes világosság derüljön arra a homályra, amely abban a minisztériumban évek óta, azt hiszem, a köz nagy kárára, tapasztalható volt. (Zaj és és közbeszólások balfelől: Tovább is lehetne menni, más minisztériumokba!) Jó. menjünk tovább, de először ezzel kellett foglalkoznom. Mert én azt hiszem, a többi minisztériumokban is lehet találni, sőt kellene találni egyes dolgokat. Mindenesetre azt hiszem, hogy nagyon közel áll a büntetendő cselekménynek a közpénznek az a felhasználása, amely felhasználásról.. (Fábián Béla: Mi az, hogy közel áll? — Gr. Hunyady Ferenc: Óvatos kifejezés! Parlamenti kifejezés! — Fábián Béla: Ha egy díjnok csinálta volna! — Rassay Károly: Száz és száz millió!) Mindenesetre figyelemreméltó, amiről értesültünk külföldi jelentésekből és értesültünk néhány nappal ezelőtt a számszéknek pótlólag beterjesztett jelentéséből, amely jelentés még kinyomatva sincsen. Érdekes eset, hogy az első félévről szóló jelentést a miniszterelnökség még be sem terjesztette. Ügy áll ugyanis a dolog, hogy gróf Bethlen miniszterelnök május 18-án beterjesztette a számszék első félévi jelentését, de azt újra be kellett volna terjeszteni, amikor a Képviselőház összejött, — új képviselőházról lévén szó — ez pedig nem történt meg. Most tehát megvan a második félévről szóló jelentés, de nincsen meg az első félévről szóló, még az irodában sem — hivatalosan. Mindenesetre kérem az ország érdekében, hogy 28*