Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-28

Az országgyűlés képviselőházának 28. ü is tartozom neki és családjának egy darab kenyérrel és meleg szobával. Munkaalkalmat kell adni elsősorban, s ha. nem tudok munkát adni, akkor' az, aki nekem embertársam és testvérem, nem halhat meg, tehát köteles vagyok róla gondoskodni egy darab kenyérrel és meleg szobával. (Dinien Ödön: Ne darab kenyeret, hanem állandó munkát!) Az^ első mondatot nem kell mindig megismételni, t. képviselőtársam, az nincs előírva a házszabályokban. • Hogy nemcsak ma beszélek így a Képviselőházban, erre nézve leszek bátor magamat idézni. Itt a Képviselőházban egymásra szoktak olvasni a képviselők: te ezt követelted, és az az oldal azt követelte. En azt a lux'ust megengedhetem magamnak, hogy saját magamra olvassak rá. En 1930. április havában, itt szóban és másutt írásban, nagyjában a következőket mondottam, (olvassa) : «A szavakon való nyargalás ideje már elmúlt. Bátor tetteket várunk a közgazdasági élet egész vonalán. Várjuk azt a bátor férfiút, aki nem újabb és újabb programmpontok szerkesztésével bíbelődik, hanem erős kézzel teremt rendet a gazdasági élet mai dzsungeljében. Jöjjön a gazdasági életnek az a férfia, aki nem ankétezik, hanem minden előzetes bejelentés nélkül, rajtaütésszerűén zavarja meg a kartellek önző cirkulusait. Azt a férfiút kívánjuk látni, aki nem^ filozofál, nem újabb problémákon ^tÖri a fejét, mikor cselekedni kell, hanem kíméletlenül letöri az uzsorát, mutatkozzék az a gazdasági élet bármely viszonylatában. Aki nem tűri tovább^ hogy nevetségesen alacsony húza- és gyapjűárak mellett méregdrága legyen a kenyér és a ruhanemű. Akinek fáj az, hogy másnak vessen és arasson a .magyar földmi velő^ nép. Aki rá mer ütni a tisztességtelen spekulánsok piszkos körmére. Aki a tőzsdei fedezetlen játékot máról-holnapra megrendszabályozza. Álljon végre elő az a férfiú, aki megszünteti azt a szomorú állapotot, hogy ráfizetett a termelésre a gazda és mégis drágán fizet meg mindent a fogyasztó. Hol rejtőzik az a férfiú, aki erélyes hangon megáll j-t kiált mindazoknak, akik külföldre viszik a magyar pénzt ?» Mert a péinzkivitel már akkor kezdődött meg. (Tovább olvassa.) «Aki elveszi az étvágyukat azoknak, akik betegek lennének talán, ha nem nyugatin diai banánt szopogatnának, nem kaliforniai almát ennének és nem francia pezsgői szürcsölgetnének akkor, amikor száz, és százezer embernek a fekete magyar kenyérből sem jut elég.» Szóval követeltem a gazdasági diktatúrát, ós ma sem mondok mást. Én az igen t. miniszterelnök úrban bizonyos tekintetlben!— az alkotmányosság teljes fenntartásával — a diktátort kell, hogy lássam, és .annak kell lennie. Ma annak kell lennie, aki nem kímél, aki nem néz se jobbra, se balra, aki a bűnt, mulasztást t'\s visszaélést üldözi, aki a szegényeknek a hóna alá nyúl és onnan vesz, ahonnan kaphat, és mindenekelőtt a kisembert védi meg. (Mojzes János : Ezt várjuk mi is !) Én mindezt látom Károlyi Gyula miniszterelnök úrban. (Egy hang a baloldalon: Ezeket a visszaéléseket épp a diktatúra alatt tenyésztették ki. — Zaj ) A multakra tegyük már rá a szivacsot s ne azt emlegessük reggeltől estig, hogy így volt rossz, mert így nem megyünk semmire. Tessék rámutatni úrra, ihogy

an lesz jobb. Elnök : A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjek tehát beszédét befejezni. j: M és ító Zoltán : Sajnos, az idő eljárt fölöttem is. Mindezeket vegyék úgy, 'hogy egy hazájáért lése 1931 november 26-án, csütörtökön. 11 j és országáért aggódó magyar ember mondotta el, aki igyekezett túltenni magát a pártkereteken, aki Károlyi Gyula miniszterelnököt nemzetmentő munkájában nem hagyja magára. Itt van mellette, t. Képviselőház, és nemcsak mint pártember, hanem mint egyén is mellette van, mert úgy érzem, hogy az ország is bízik abban, hogy ez a puritán, egyeneslelkű magyar ember kivezeti az országot a- baj okból. A jelentést elfogadom. (Éljenzés és taps. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Petrovics György jegyző : Bródy Ernő ! Bródy Ernő: T. Képviselőház! (Halljuk.' Halljuk! balfelől.) Az előttem szólott Meskó Zoltán igen t. barátom kitűnő ellenzéki beszédét majdnem minden tekintetben aláírom, de meg kell állapítanom, hogy mi a különbség az ellenzék és a kormánypárt között. (Meskó Zoltán: Mondjon kormánypárti beszédet! Az ellenzék beszél, a kormánypárt cselekszik.) T. barátom jobban tenné, ha ahelyett hogy beszélne, cselekednék és nem támogatná ezt a kormányt. (Meskó Zoltán: Amely az uzsorát letöri, amely megszünteti az álláshalmozást? Mit csináljon

1

?) Csak azt mondom, hogy t. képviselőtársamnak módja is van, alkalma is van arra, hogy ne csak beszédeket mondjon, hanem mint a többség tagja, határozottá érlelje a maga kívánságait. Ez a különbség mi közöttünk és ő közötte. (Meskó Zoltán: Egy kis különbség még van kettőnk között!) De bocsánatot kérek tőle, hogy ezt à témát nem folytathatom, mert erre nincs időm. Nekem szigorúan kell magamat tartanom ahhoz, hogy elmondjam gondolataimat. T. Képviselőház! A Népszövetség pénzügyi bizottságának jelentése megállapítja azt, hogy a magyar állam, helyesebben a magyar kormány nem követ megfelelő költségvetési rendszert. Megállapítja, hogy a beruházási kiadások nagy része költségvetésen kívül jött

j létre, és hogy a parlament előzetes ellenőrzése és beleegyezése nélkül támadtak ezek a költségek. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ezt mondja a Népszövetség pénzügyi bizottságának jelentése. (Sándor Pál: Ezt legalább nem lehet letagadni. — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) A 6-os bizottság jelentése megállapítja azt, hogy (olvassa): «Igen nagy Összeg az, amely különböző költségvetési tételek között elosztva különböző társadalmi, gazdasági és kulturális alakulatok támogatására fordíttatik, nem egyszer olyan költségvetési rovat hitelének keretében, amely rovat elnevezése nem is sejteti, hogy az azon rendelkezésre álló hiteleknek többé-kevésbbé jelentékeny része ilyen társadalmi és kulturális alakulatok támogatására szolgál. Az is megesik, hogy ugyanaz a társadalmi, gazdasági és kulturális alakulat több tárca részéről és több költségvetési rovat hitele terhére részesül támogatásban.» (Dinnyés Lajos: Miféle alakulat?) Majd rá fogok térni. (Buchinger Manó: Nem szakszervezet! Nem munkanélkülisegélyről van szó! Ezért támogatták! — Zaj balfelől.) T. Képviselőház! A rendszer, amelyet itt a népszövetségi és a 6-os bizottsági jelentés feltár, szerintem ellenkezik magával a törvénnyel. Ügy az állami számvevőszékről szóló, mint az állami számvitelről szóló törvény két generális rendelkezést tartalmaz. Az egyik az, hogy amennyiben hiteltúllépésről vagy előirányzat nélküli kiadásról van szó

; akkor törvényjavaslatban kell kérni és már előre kijelölni a fedezetet. Csak az az eset nem vonatkozik erre, amikor elodázhatatlan szükséglet-