Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-33
Az országgyűlés képviselőházának 33. az úttól. A tisztviselők fizetésredukciója csak ártott és nem használt, mert rendikívül kedvezőtlen hangulatot keltett az egész középosztályban, az egéez polgári társadalomban; megrendítette azt. Méltóztassék elhinni, hogy már az első fizetésredukció is megrendítette azt, és politikai szempontból százszor meg kellett volna gondolni, hogy a kormány akár fiskális érdekből, akár más érdekből ehhez az eszközhöz nyúljon. Itt teszem szóvá a nyugdíj kérdést, amelyet egy pillanatig se méltóztassék elválasztani a tisztviselőkérdéstől. A nyugdíjast és a tisztviselőt méltóztassék mindig egyazon elbírálás alá vonni, mert ahányszor a kormány a nyugdíjkérdéshez nyúl, ugyanannyiszor érinti a ma még tényleges szolgálatban álló közalkalmazottak sorsát is. Az visszahat a tényleges szolgálatban levő • tisztviselőnek egész életére, életmódjára, magánéletére," családi életére, boldogulására, előrehaladására, nyugalmára, kötelességteljesítésére, puritánságára és becsületére. (Ügy van! Ügy van!) Méltóztassanak meggondolni százszor, ha a kormány ehhez a kérdéshez nyúl. A nyugdíjkérdésben égbekiáltó igazságtalanságok voltak. Botrányszámba ment az, amilyen különbség volt az egyazon szolgálati idővel, egyazon rangban nyugdíjba távozók nyugdíjai között. Ha csupán itt fogta volna meg a kormány a kérdést, könnyen lehetett volna rá többséget kapni a magyar Képviselőházban. Tény azonban, hogy úgy, ahogy a pénzügyi kormány tervezi, a miniszterelnök úr mindig szemben fogja találni magát a KénviselŐház nagy többségével, mert a nyugdíjkérdéshez hozzányúlni fiskális szempontból nagyon veszedelmes lesz és annak nagyon veszedelmes politikai kihatásai lehetnek. (Ügy van! Ügy van!) Méltóztassanak arra is gondolni, hogy Magyarországon nem azok vannak nyugdíjban, akik nyugdriba akartak menni. A nyugdíjban levőknek csak elenyésző hányada az, aki saját elhatározásából, Önként ment nyugállománvba. (Ügy van! Ügy van!) A legtöbbet a hibás kormányintézkedések kergették nyugdíjba; például a kormány a honvédségnél, már nem is tudom, melyik honvédelmi miniszter úrnak a re+tenetes kitalálása folytán 25 évi szolgálati idővel már ezredesi rangfokozatot kellett elérni, aminek következménye az volt, hogy egészen fiatal, makkegészséges törzstiszteket kergettek nyugdíjba, mert a trianoni béke által engedélyezett csekély létszám keretében nem lehetett ilyen magas rendfokozatú tiszteket alkalmazni. Ugyanez más formában előfordult a közalkalmazottak más táborában is. Öva in tem a kormányt, hogy a nyugdíjkérdésnek bárminő érintésével próbálja azokat a bizonyos még előteremtendő millió pengőket valamilyen módon előkeríteni. Én nagy érdeklődéssel figyeltem ezt a vitát és láttam, hogy az egységespárt szakítva eddigi szokásaival, igenis, intenzive résztvett a vitában. Elnök: A kéoviselő úr beszédije lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. Szilágyi Lajos: Kérek 15 perc meghosszab bítást. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni'? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Szilágyi Lajos: Pártonkívüli szemszögből nézve a dolgot, meg kell állaoítanom, ho^y eddig az egységespárt részéről nem hallottam ' ilyen határozott felszólalásokat. Eddie- rábízták pártjuk védelmét a miniszterelnökükre és a miniszterelnökük verekedett értük; az volt a ülése 1931 december 4.-én, pénteken. 177 riposztozó szónok. Meg kell állapítanom, hogy a parlamentáris rendnek az felel meg, amit az urak most csinálnak: védik is magukat (Szűcs István: A miniszterelnököt is!) és természetesen a felelősség egy részét is igyekeznek áthárítani a parlament másik oldalára. Pénzügyi és gazdasági kérdésekben nem érzem magam eléggé iskolázottnak, tájékozott nak ahhoz, hogy ezekhez a kérdésekhez hozzá szóljak. De ámulva láttam, hogy más képviselőtársaim, sok képviselőtársam nincs ilyen önbeismerésben (Derültség.) és úgy röpködnek itt a pénzügyi és közgazdasági elgondolások, hogy ember legyen, aki ki tud belőlük igazodni. (Igaz! Ügy van!) De ugyanakkor meg kell állapítanom azt is, hogy a kimondottan pénzügyi szaktekintélyek is homlokegyenest ellenkező véleményeket szegeztek le ennél a vitánál. (Magyar Pál: Például?) Például egymás után Éber Antal és Biró Pál képviselőtársaim, — közgazdasági szaktekintély mind a kettő — homlokegyenest ellenkező véleményen voltak (Sándor Pál: Csak ez az egy eset volt!) és ember legyen az, aki ezekből a véleményekből a középutat leszűrheti magának. Én úgy ítélem meg a helyzetet, ahogy azt az ÁJz Est politikai naoiiapnak egyik számában dr. Vadnay Béla írja (olvassa): «Nyíltan meg kell mondani, hogy logikus aggyal, mindazt ami s most egész Európában történik, nem lehet megérteni. Minden normális embernek azt kell hinnie, hogy egy óriási tébolydába jutott, ahonnan nincs kiút, ahonnan nincs menekvés, ahova mindenkiek be kell kerülnie, akinek sorsa, hogy napjainkban élj en.» A Pesti Hírlap mai számában pedig báró Szterényi József írja, hogy olyan kaotiknis állapotok vannak, hogy ember legyen, aki ebben a káoszban el tud igazodni; ember legven a talpán, aki ebből a kivezető utat megtalálja. Ha ilyen megnyilatkozásokat olvasok, akkor én bírálatomban kétszereseri vigyázok és így értem meg, hoery a kormány nem hívta össze a Képviselőházat akkor, amikor azt az ellenzék kívánta, és ezzel magyarázom, hogy azt a bizonyos ötvenedik aláírást, amikor már 49 aláírása volt az ellenzéknek és tőlem kérte az ötvenediket, nem adtam oda, mert nem voltam meggyőződve semmi tekintetben arról, hogy akkor, amikor a Népszövetség kiküldöttei Budapesten vannak, ugyanabban az időben egy parlamenti vita az ország érdekeit szolgálta volna, (Gál Jenő: Hát akkor most sem szolgálja! — Petrovácz Gyula: Most már elmentek.) En egy megszámoltatásra mindig kapható vagyok. Nem dobál ódzom úgy az évekkel, hogy «tízéves kormányrendszer», mert tulajdonképpen a tízéves kormányrendszert csak az hibáztathatja, aki ez alatt a tíz év alatt ezzel a mai uralmi rendszerrel mindi«* következetesen szembenállt % Ha azonban olyanok beszélnek a tízéves kormányrendszer hibáiról, akik ezelőtt 2 évvel még az apropriációs vitánál megszavazták ennek a kormánynak az állami bevételek fedését és az állami kiadások folyósítását, az ilyen képviselőknek nincs joguk, nincs erkölcsi jogosultságuk a tízéves kormányrendszer hibáiról beszélni. Mert azt elismerem, hogy a költségvetést az államnak szavazom meg, de a megajánlás feltétlenül már az uralmon levő kormány iránti bizalom vagy bizalmatlanság kérdése és itt igen sok képviselő van a baloldalon, aki — határozottan emlékszem — még ezelőtt két évvel a Bethlen-kormánynak fera apropriációt megszavazta, ha pedig megszavazta, akkor nem lehet a tíz éves kormány26*
